A szabadság, az valami egészen más…
Szabadság az, amikor nem félsz. Amikor úgy élhetsz, hogy eszedbe se jusson a szabadság. A szabadság a normális állapot. Valóban ilyen egyszerű lenne? Hogyan érhetjük el ezt az állapotot?
A mai világban rengeteg szó esik a szabadságról. Szajkózzák, hogy egy „szabad” világban élünk, a nyugati világ egyik alapértéke a „szabadság védelme”. A baj az, hogy a szabadságot ma teljesen félreértik, és ebben a kiforgatott jelentésében istenítik.
Ma szabadnak lenni annyit jelent, hogy amit akarok, azt szabadon megtehetem, mert ez alapvető emberi jogom. Ezt általában (egyre ritkábban) annyival kiegészítik, hogy mások szabadságát ne korlátozzam saját szabadságom érvényesítésével. Ez az értelmezés totális félreértés. magyarázza Cserép Csongor pszichológus.
Hogyan lehetnék szabad egy olyan világban, ahol idő és tér korlátoz mindenben? Ha át akarok menni egy falon, mert szabad ember vagyok, megtehetem? A társadalom és a jogrendszer nem fog benne korlátozni, de a fal megállít. Tehát nem mehetek át a falon, hiába akarok átmenni. Szabadságom így súlyosan csorbul, tehát nem mondhatom el magamról, hogy szabad ember vagyok. Az egész külvilág minden tárgyával korlátozza szabadságomat, tehát ez valójában nem szabadság.
Mi az a kontempláció?
A kontempláció az egyik leghatékonyabb megismerési technika, amelyet alkalmazhatunk élőlények, tárgyak, fogalmak, vagy akár Önmagunk megismerésére. A meditációtól vagy a belső kommunikációtól abban különbözik, hogy azokban a megismerés során a vizsgált dolgon kívül maradunk, így csak kívülről tudjuk megismerni azt, míg a kontemplációban eggyé válunk vele, így a működését és a legbelsőbb lényegét is megismerhetjük általa.(Forrás:onmegvalositas.hu)
A szabadság valami egészen más.
A külvilágban nem, csak saját, belső világomban lelhetek rá. Át kell gondolnom: mi az, amibe soha nem tudnak beleavatkozni, mert teljesen az enyém?
Ha nincs felkészülés, nincs próbálkozás.
Ha nincs próbálkozás, nincs fejlődés.
Ha nincs fejlődés, nincs tökéletesség.
Ha nincs tökéletesség, nincs megelégedés. /Sri Chinmoy/
A tárgyaimat elvehetik, a testemet kínozhatják, még az elmeműködésemre is tudnak hatni, egyvalamit azonban nem tudnak érinteni: a „vagyok” érzését. Magát a végső tapasztalót önmagamban. Ehhez senki és semmi nem fér hozzá, ráadásul mindig velem van. Mindig, minden helyzetben, legyen az öröm, vagy szenvedés, ott van velem a „vagyok” tapasztalása. Ez mindig, teljesen szabad, semmi sem tudja korlátozni. Ez a valódi szabadság. Nem kint, hanem bent.
Ha valóban szabad akarok lenni, meg kell próbálnom koncentrálni saját „vanság”-omra, mert az mindig van. Ez minden meditáció, kontempláció, elmélyedés és valódi cselekedet végső lényege. Az elme mögé hatolni a „vagyok”-ba. Ez az igazi szabadság, és egy lépés választ el tőle.
10 perc semmittevés csodákra képes
Minden ember másként éli meg azt az állapotot, amelyben a gondolatai mögé próbál visszavonulni. A meditáció nem olyan recept, amely minden esetben, mindenki számára ugyanazt az ízt hozza össze. Hogyan meditáljunk?
Koncentrációs képességünk segít meditációnkban. Meditációnk segít, hogy koncentrációs képességünk erősebb legyen. Koncentrációs képességünkön keresztül rendet teremthetünk értelmünkben. Az értelemben egy bizonyos fokú nyugalom és rend jön létre, egyrészt megerősödött koncentrációs erőnk, másrészt a meditáció, a lélek fényének hatása által. Ezáltal tudunk életmódot változtatni, illetve ezáltal változik meg az életmódunk.
Forrás: PP-Eletforma 2017. március