Az energiaárak és az egyre szigorodó energetikai előírásai miatt felgyorsult a régi házak utólagos hőszigetelése, mivel a fűtési energia harminc százaléka a falakon keresztül távozik. Így hát minél öregebb egy épület, annál többet spórolhatunk. Napjainkban már nagyon sokféle anyag és módszer közül választhatunk, nem mindegy azonban, mit és hová építünk be.
Tarol a polisztirol és az ásványgyapot
A hazai piacon olcsósága miatt a legjobban elterjedt a kőolaj alapú keményhab polisztirol hőszigetelés, amelyből létezik expandált EPS, illetve extrudált XPS változat, utóbbit lábazatok szigetelésére használják. Olcsóságukon túl erős érv mellettük, hogy nem érzékenyek a vízre (viszont a hőre igen). Létezik grafitos változata is, amely jobb hőszigetelő tulajdonságú, de drágább is. A poliuretán keményhabok 35-40 százalékkal jobb hőszigetelési paraméterrel rendelkeznek, nem véletlenül passzívházakhoz is ezt használják. Alaktartó, savaknak, lúgoknak, gombásodásnak, rágcsálóknak, penészedésnek, korhadásnak ellenáll, és magas nyomószilárdságú. Passzívházak tető hőszigeteléséhez például poliuretán lapokból is 22-24 cm szükséges, míg a hagyományos polisztirolból 45-55 cm-t kell beépíteni.
Kilencven százalékban természetes alapanyú ásványi nyersanyagokból készül a kőzetgyapot (bazalt kőzet), az üveggyapot (kvarchomok és üvegtörmelék keveréke) és a fagyapot (gyalulással előállított fagyapot) hőszigetelő, amelyek formaldehidmentesek, táblás és tekercses kiszerelésben vannak forgalomban. A szálas hőszigetelők jó páraáteresztő képességűek, emellett kártevőkkel, rágcsálókkal és rothadással szemben ellenállók, jól megmunkálhatók, és nem éghetők.
A Multipor hőszigetelő tisztán ásványi eredetű (mész, homok, cement és víz), alacsony energiaszükségletű. Nem éghető, jó páraáteresztő, alaktartó, gyorsan megmunkálható, kártevőálló.
Napjainkra már valamennyi hőszigetelő anyag – legyen szó akár műanyag, akár természetes alapanyagúról – fújható változatban is rendelkezésre áll. E technológia előnye a gyorsaság, a hulladékmentesség és a tetőtereknél nagyon fontos garantált résmentesség.
Természetes hőszigetelő anyagok
Tőlünk nyugatabbra – az előzőekben említett természetes anyagú hőszigetelőkön túl – divatos számos ősi eredetű, az építőanyag-piacon mégis újszerűen ható hőszigetelő anyag.
A nádpadló verhetetlen a padlásterek utólagos hőszigetelésében. A 6-8 cm vastag táblásított termékeket ütköztetéssel helyezik a padlástér deszkázatára, s ha 8 cm vastagon betapasztjuk agyag-föld-növényrost keverékkel, padlásterünk járhatóvá válik. A nádpalló vastagságát több réteg elterítésével is lehet növelni. Vályogfalú családi házban, melléképületeinkben csökkenthetjük a fűtési költséget, ha nádpallós táblákat rögzítünk a külső falra felszerelt lécvázak közé, és megoldjuk a nádpallók átszellőztetését.
A cellulóz a növényi sejtek egyik legfontosabb alkotóeleme. A len és a kender alapanyagú hőszigetelők szerkezetük speciális kezelésük miatt jó tűzállók, táblás és ömlesztett változatban vannak forgalmomban, utóbbi bejuttatása befúvó géppel történik. Piaci bevezetésük egyre sikeresebb, mert gyártásukhoz nem használnak formaldehideket.
A gyapjú, mint állati eredetű, kiváló hőszigetelő anyag, a belsőépítészetben, a lakóklíma egészségesebbé tételében fontos szerepet játszik. Az elterjedőben lévő boronaházak valószínűleg magukkal hozzák a gyapjú hőszigetelőként való használatát is.
Parafa lemez, parafa vakolat. A lélegző, párát áteresztő parafa lapok, tekercsek felhasználásával javul a lakók hőérzete, a fal tapintásra meleg, ami a parafa hővezetési ellenállásának köszönhető.
Mit hová építsünk be?
A bőség zavarában felvetődik a kérdés: melyik anyagot hová építsük be? A téglaházakra, téglablokkos, betonelemes falú házakra az összes felsorolt hőszigetelő anyag alkalmazható, csak az építtető fantáziáján múlik, mit választ. Természetesen az a szerencsés, ha az építész ad javaslatot – hőtechnikai szakértő bevonásával – a hőszigetelő anyag típusára. Azért persze vannak szempontok, amelyek befolyásolják a választást. Homlokzatok szigetelésére hazánkban általában polisztirol vagy kőzetgyapot lapokat használnak, talajhoz közeli fal, pincefal esetében ajánlottabb szálas hőszigetelő helyett a műanyaghab. Ugyenez a polisztirol azonban forgalmas, zajos lakókörnyezetben rontja a meglévő falszerkezet hangszigetelését, ezért inkább szálas hőszigetelő anyagot válasszunk. A homlokzati falak szigetelésén túl egyszintes családi házaknál a mennyezet hőszigetelését is vastagítsuk meg, mert számottevő hő itt szökik meg. Hogy itt mivel szigeteljünk, függ attól, hogy járható vagy nem járható padlásteret szeretnénk-e kialakítani.
Ha vályogfalú családi házunk, melléképületünk van, vagy földházban lakunk, tilos műanyag habbal szigetelni, csak a természetes alapanyagú hőszigetelők jöhetnek számításba. A legjobb a lécvázak közé rögzített nádpallós tábla, és az optimális hatás érdekében meg kell oldani az átszellőztetését is alul-felül rovarháló felszerelésével.
Tetőtereknél a tűzvédelmi szempontok miatt mindenképpen természetes eredetű hőszigetelő anyagot válasszunk, annak is a fújható változatát.
Tippek, tanácsok
- Az épület határoló szerkezeteinek (fal, födém, tetőtéri fal, válaszfal) minél több hőszigetelő anyaggal történő ellátása nem eredményez kedvező hőérzetet. Fontos, hogy a szerkezet súlya is elég nagy legyen ahhoz, hogy télen tárolni tudja a hőt, nyáron pedig kellemes hűvös legyen a házban. Felújításnál vagy bővítésnél, ha új kültéri határoló falat kell építenünk, a vékonyabb téglafal és több hőszigetelő- vastagság helyett előnyösebb a nagyobb téglafalvastagság és az arányosan kisebb hőszigetelés.
- A „hőtechnikai optimum” kiszámítása nem ördöngösség, egy határponton úl ugyanis már nem térül meg a szigetelés növelése.
- Erkélyeknél, fal és tető találkozásánál, ablakcsatlakozásoknál meg kell találni a hőhidakat, és gondos szigeteléssel meg kell szüntetni őket. Különösen a vasbeton erkélylemezes, 1960-as évekbeli házaknál szökik akadálytalanul a hő.
- A falak, tetők utólagos szigetelése könnyen megoldható, de meglévő régi házunk alá nem tudunk hőszigetelést tenni. Belülről, a padlóra fektetett réteggel a belmagasság csökkenne számottevően, nem is szólva az ajtónyitás gondjáról. Meglevő épületeknél, ha lehetőségünk van a padló talajszintig történő visszabontására, alakítsunk ki helyet a hőszigetelésnek. Egy 10 cm-es grafitos, zártcellás hablemez már megfelelő védelmet nyújt az alulról történő hőveszteség ellen. A padlónk felületi hőmérsékletét javíthatjuk egy másik módszerrel is: a homlokzat szigetelésekor a lábazat víztűrő hőszigetelését nem vágjuk el a padló szintjénél, hanem túlvezetjük a földbe, a tervezett járószint alá legalább 20 cm-el. Ugyan a padlón át távozó energia mennyisége nem csökken, de a padló-fal csatlakozásnál kialakuló hőhidat megszüntetjük, ami állagvédelmi szempontból is előnyös.
Szöveg: Sámathy Tamás
Forrás: amiotthonunk.hu