Eredj, ha tudsz, maradj, ha mersz
Maradj, ha tudsz, maradj, ha mersz
Fülemben zeng még most is a mondás:
Válassz! Súgta fülembe józan eszem.
Maradj, ha mersz, suttogta becsületem.
Eredj, ha tudsz… sikongott lelkiismeretem
Még ma is hallom a sok vitát, lelki zavart
Még ha a magam erejéből is indultam.
Az átkozott rendszer volt, aki elzavart.
Ki is mondhatta volna, hogy eredj, ha tudsz
Ki mondhatta volna, hogy maradj, ha mersz.
Anyám édes szavai szívembe vésve,
Még a mai napig és rá emlékezve,
Nem mondhatom, hogy maradj fiam
De mondani sem merem, hogy menj, amíg lehet.
Te tudod csak azt, hogy mit is csináltál,
De még ha jót is tettél, az is váddal vár
Felnőttnek tartanak, ártatlan gyermekem.
Szeretném, ha velünk maradhatnál
De én azt még csak mondani sem merem
Maradni nem mertünk, menekültünk.
Indultunk az ismeretlen nagyvilágba
Kis batyunkban csak hamuba sült pogácsa volt
Nem úgy, mint a vándormadár, akinek két otthona volt.
Elhagytuk otthonunkat, mert nem maradhattunk
A Tavasz visszatéréséről nem is álmodhattunk
Maradj, ha mersz!
Maradj, ha gondolod,
Hogy itthon maradni rabnak,
Jobb lesz a sorsod,
Mint szabadon élni idegenben
Maradj!
Ne vándorolj, mint a vándormadár délnek
Szárnyaid nyesve, repülésre nem képesek
Rabnak, magzatodnak hova rakod fészked?
Uralkodnak feletted majd a gyilkos hatalmak
Maradj, ha mersz
Maradj, ha hiszed,
Hogy a hontalanság odakint keserűbb lesz
Mint a bilincsbe kötött lelked idebent.
Maradj!
Maradj, ha kereszted itten könnyebbnek látszik
Mint szabadon viselni idegenben az emigráns terhét.
Kihez fordulsz te rab, ha itthon maradsz?
Kihez fohászkodok ebben az Istentelen hazában?
Nem feszit a bánat és honvágy
De keresztre feszítteted majd magad.
Melléd nem a két lator kerül társnak
Hanem még azok is a hóhérodhoz állnak munkatársnak
Majd ha esténként nézed a csillagos eget
Jussanak eszedbe a Rákóczy és Mikes Kelemenek
Bármennyire is nehéz volt sorsuk a Rodostó partján
Haza sem jöhettek, rabok maradván.
Magyar csillagokat nem láttak sose fürödni
A holdsugárban fürdő Márvány tenger partján
De a Hadak Útja onnét is látszott.
Követték Csaba királyfit a lovak hátán
Maradj, ha mersz. Hadd, hogy szíved kitépjék
Maradj, ha mersz, ha szelíd emlékeid tartanak.
Maradj, ha mersz. Maradj, ha tudsz.
Ha azt hiszed, hogy az emigránsnak nehezebb az út
Maradj, ha látni akarod, hogy minden jó kárba vész.
Maradj, ha a nyűgös láncot hordani akarod.
Maradj amint álmaidat az orkán tépi
Szeretteid szétszórva, s minden elveszett.
Maradj, ha szemeid a könnyektől nem láthatják mindezeket
Maradj, amíg a rabszolgamunkától el nem kopik a kezed.
Maradj, ha mersz! Maradj! Hisz megteheted!
Maradj, ha mersz, betegen, köhécselve, árván
Mint a sérült madár a jegenyefa ágán
S ha majd jön a kaszás a halálod óráján
Nem jut neked még egy tenyérnyi föld sem
Csak az Isten ad majd örök nyugodalmat.
Akkor, miután a fagyos rögök téged betakarnak
Maradj, ha mersz, de azt sose felejtsd,
Az örök nyugodalmat máshol is megszerezheted
Maradj, ha mersz!
Félni sem szabad, de kell!
Félj, mert kínozni fognak
És a fájdalom is jobban fáj, mert rab maradsz
A gyötrés, megfosztás, lesz sorsod, ha maradsz.
Elvonás, tiltás börtön, haláltábor vár rád ráadásul
Maradj, ha mersz. Maradj!
Ha nem hallod anyád néma sikoltását
Ha a suttogó üvöltés süketnek tart.
Ha a zajos csend is felkavar.
Maradj, ha mersz, de kiért, miért?
Mit hagynál itt, ha menni mernél?
Se szavad, se szabadságod, se vagyonod nincs!
Csak rabláncod van, s rajta a kulcstalan bilincs.
Maradj, ha mersz, ha szú leszel a mestergerendában
Marj, ha mersz, ha méreg leszel a boros pohárban.
Maradj, ha mersz, ha nem félsz az árulástól.
Maradj, ha mersz, ha lélekharang leszel.
Gyújtózsinór a robbanáshoz.
Vagy parázs, mely évekig csak szikraként él
.
Maradj, ha erősnek érzed magad.
Maradj, ha Dávidnak tartod magadat.
De a Góliátokból millió számmal jönnek ellened
Nekik szeretet, megértés igazság mind ismeretlenek.
Elnyomás, rablás, gyilkolás ad nekik erőt.
Örök nyugodalmat neked ők nem kívánnak.
A tenyérnyi földbe, majd ha téged ők beásnak,
Hazugságot írnak majd emlékül a fejfádnak.
Itt nyugszik, aki maradni, mert,
Hiába hívták, mondták, eredj, ha tudsz,
De Ő nem mert
Hazamegyünk majd mi, akik menni mertünk.
Elmondjuk, majd ami nekünk volt nehézségünk.
Volt. Voltak. Vannak. Lesznek még a jövőben is
De mi szabadon éltünk évtizedeken át.
Vártuk, hogy mikor lesz újra szabad Magyarország.
Még most is csak lemenőben jár a nap,
De mi már tudjuk, hogy holnap lesz egy új nap.
Kivirrad újra gyönyörű hazánk felett a nap
Búzavirággal, pipaccsal díszítjük majd a siralmakat,
Mindazoknak, akik a maradj, ha merszre hallgattak.
Hazamentem látogatni
A maradj, ha merteket szavazni, nézni
Szabad lett hazánk újra, de nem sokáig.
Most megint már több éve annak,
Hogy a szocialisták uralkodnak
Pedig éppen már azon is gondolkoztam,
Menj, ha mersz, még akkor is, ha itt maradni lehet
Szárnyaikat nyírják újra a rabnak,
Az otthonmaratottaknak
Kalitka még nincs, mert nem is kell.
A szabadság csak pár évig tartott.
Repülni az otthonmaratottak még meg sem tanulhattak
Magyar Turulmadár védd meg rab madaraidat
Érezzük, tudjuk, hogy utunkat nem hiába jártuk.
Rövid időn belül nappal lesz egész nap.
Nem este, nem délután’
Nappal. Örömmel telt végtelen pillanatokkal.
Megöleljük egymást,
A maradj, ha mersz az eredj, ha tudsz
Több mint három évtized után
Szabad lett az út és hazánk tárt karokkal várt.
Megbántam, hogy menni mertem?
Eredj, ha tudsz! Kétségeim levertem.
Elmentem. Maradni nem mertem.
Hegedüs László Jenő 2008 Válaszom Reményik Sándor versére EREDJ, HA TUDSZ