Röppenjünk a magasba: keresni
régi barátainkat
a távoli bolygók ember-tűz melegénél,
enyhíteni
az űr hidegét, – a magányra-foganatságunkat!
Olvassza szét rakétánkat
elhivatottság – hittel a Kozmosz zúzmaráját!
Gazdag ajándék rakományunk:
tartalmazza vizét tengereinknek,
dús anyaföldünkből omlós rögöket.
Kertek üde gyümölcse legyen
és friss párás kenyér
félve feléjük nyújtott kezeinkben.
Vigyünk el mutatóba a forró
Gondolatokból
és kikristályosodott
posztultimátumainkból.
Az Anyagról írt
egyenleteinket
tárjuk eléjük
s elveink királynőjét:
a Dialektikát.
S ők majd symposionjaik asztalfőjét kínálják föl
nékünk – váratlan vendégeknek,
tán ezerévek-előtti övéik szokása szerint.
De sírva-riadtan dobogó békevágyunk
maradjon fehér ingünk alatt,
mert szabadultán
csak topognánk nem-értő tekintetünkben!
T. A. Guba István