Miklósik Gellértet csak kevesen ismerik: művelt, szellemes, jóképű és éles eszű. Reményteljes fiatal, aki most először nyilatkozott lapunknak színházi sikereiről és értékrendjéről a következők szerint. Eleddig a legigazibb Lúdas Matyi.
-Mit szeretsz a színjátszásban?
-Szórakoztatni a közönséget.
-Azon kívül? Mi az, amiért úgy érzed, hogy színpadra akarsz állni rendszeresen?
-Tulajdonképpen, minden egyes fellépés egy nagyon jó lecke arra, hogy legyőzd önmagad. Én mivel nagyon izgulós típus vagyok, minden egyes fellépéssel egy kicsit legyőzök önmagamból.
-Mi lesz az eredmény?
-Egy kellemes, eufórikus érzés, amikor befejeződik az előadás. Nagyon szeretek szórakoztatni és a közönségnek a reakciói nagyon fel tudják dobni az embert a színpadon.
-Az igaz, hogy állandóan mosolyogsz miközben beszélsz, és szemléletes képeket használsz, ezért szórakoztató veled beszélgetni. Te ezt a tulajdonságot kiskorodból hoztad, vagy menet közben alakult ki nálad az, hogy ilyen sokat mosolyogsz és beszélsz?
-A vicces az, hogy én nagyon későn kezdtem el beszélni, 2,5 évesen, azóta be nem állt a szám. Sokan mondják, hogy nagyszájú vagyok, de szeretek a figyelem központjában lenni. Ez talán abból fakad, hogy oroszlán vagyok.
-A sikerélményt megtapasztalod rendszeresen, hiszen szeret a közönség. Számodra mit jelent a siker?
– A legnagyobb siker a tapsvihar, mindenképp. Esetleg az is, amikor a Lúdas Matyit adtuk elő egy óvodában, és az ovisok őrjöngtek, hogy „Lúdas Matyi jöjjön ki” és a visszajelzés, a közönség valamint az egyéni visszajelzések is.
-Tehát nem nehéz sikeresnek lenni? Nem kellett ezért különösebben küzdened, ha jól értem?
-A siker inkább szerepfüggő. Sokszor nagyképűnek hat az, amit mondtam, hogy szeretek a középpontban lenni, de ez az igazság. Nyilván dolgozni kell a sikeren. Azt mondják, van tehetségem hozzá, mindig megköszönöm ezt a bókot. A közönség részéről nagyfokú elégedettséget tapasztaltam eddig, szerencsére.
– A szerepek közül a drámai szerepeket részesíted előnyben, vagy inkább a komikusakat?
– A komikusakat, mivel könnyebben emészthetők és általában a közönség ezt jobban kedveli.
-Vannak kedvenc szerepeid?
-Én nagyon szeretem a Lúdas Matyit, de drámai szerepeket is szívesen játszanék. Például Charliet eljátszanám a „Virágot Algernonnnak”-ból, vagy a „Száll a kakukk fészkére” valamelyik szereplőjét. Sok színészre felnéztem, főleg azokra, akik el tudtak játszani egy fogyatékkal élőt. Engem is foglalkoztatnak az ilyen szerepek, lévén, hogy abszolút kihívást jelentene egy hasonló kaliberű szerep a számomra.
– Színpadi színésznek képzeled el magad az elkövetkező öt-tíz éven belül vagy filmszínésznek?
– A film már gyerekkorom óta nagyon érdekelt. Azonban szeretnék színpadi színész maradni. De szeretnék talán egy-két filmben is alakítani.
-Hátha megkeresnek rendzők az interjúnk kapcsán… Belföldön vagy külföldön játszanál szívesen?
-Filmet vagy színházat? Színházat inkább magyar vidéken, filmet pedig külföldön.
-Ez elég érdekes. Egy értelmiségi színész, egy olyan fiatal vagy, aki azonban nem a színit, hanem szociológiát végzett. Hogy jött a színészet, így „out of the blue”, hirtelen?
– Igen, a színészet talált meg engem. Én igazából nem vágytam arra, hogy másokat szórakoztassak. Nem szerettem volna színpadra lépni, de mégis ez talált meg.
-Kihívások. Elmeháborodottat alakítani kihívás lenne számodtra azt mondtad, és ezen kívül mi az ami motivál a szakmára? Mesélj.
-Egyszer szeretném magam mindenféle szerepben kipróbálni, hiszen az a jó színész aki mindenféle szerepben alakítani tud, jó és rossz fiút stb. A díjak nem motiválnak, sokkal inkább az emberek elismerése. Ha megemlítik egyszer a nevem, majd idő múltával, talán lesz valaki aki emlékszik rám.
-Mély embernek tűnsz, akit foglalkoztat az irodalom és a filozófia. Kedvenc irodalmi alkotásod? Filozófusod?
– Kedvenc költőm József Attila. Rajta kívül Radnóti valamint a Nyugatosok. Kedvenc alkotásom általában a háborús regények közül kerül ki, hiszen azokat szeretem olvasni.
-Melyik a kedvenc versed, amit szeretsz mondani?
-Egyszer kilencedikes koromban szavalóversenyt is nyertem, József Attila, Részeg a síneken című versével. Amilyen banálisan hangzik a címe, annál mélyebb vers, és sejtelemes a befejezése.
-Huszonéves korban, nyitott vagy mindenre. Mi az ami hiányzik neked itt Váradon? Mi az ami más lenne ha nagyvárosba költöznél?
-Én lokálpatrióta vagyok, és hazafi, nagyon szeretem Váradot és Erdélyt. Budapest és a nagyvárosok soha nem vonzottak. Szeretek kisvárosban élni, még akkor is ha a lehetőségek limitáltak. Nem tudnám elképzelni, hogy ott éljek.
-Milyen álmaid vannak? Van-e olyasmi, ami a nyilvánosságra tartozik?
-Szeretnék egyszer egy olyan filmben szerepelni, ami akkora csodálattal töltött el, mint engem A hetedik. Ez egy film noir, remek szereposztással. Szeretnék egy ilyenben akár mellékszerepet is kapni.
-Szeretsz táncolni?
-Szeretnék, de nem tudok.
-Hogy oldod meg, ha bálon vagy?
-Inkább nem táncolok, hiszen tudom a lépéseket fejben, de nem tudom gyakorlatba ültetni.
-Sportolsz? Kedvenc sportágad?
-A kerékpározás.
-írással nem próbálkoztál? Versírás, novella írás?
-Verseket irogattam, de pusztán magamnak. Nem volt publikus.
-Mi az ami a legfontosabb számodra az életben? Öt szóban…
– Először is a család, ami kisegít a bajból és a legnehezebb helyzetekben is összetart, a barátok, az identitás, az hogy úgy haljak meg, hogy tisztességes és becsületes voltam.
-Üzenet az olvasóknak?
-Igazából, annyit üzenek nekik: Aki keres, az talál, aki kopogtat annak kinyittatik, aki kér, az kap.
-Köszönöm szépen az interjút.