II. János Pál pápa kezdeményezésére ilyenkor, februárban tartjuk (ünnepeljük???) a betegek világnapját azzal a céllal, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, illetve segítse elő a szenvedés megértését”. Kétségtelenül nemes kezdeményezés, kell is figyelni a betegekre ám mivelhogy mindannyian betegek vagyunk, de legalábbis azok leszünk, ez az emléknap lényegében mindenkire vonatkozik: konkrétan rám is, rád is, őrá is, voltaképpen az egész világra. Puskázás végett ezúttal is belenéztem lexikonba, ilyenformán megtudtam a betegség egyik lehetséges meghatározását, mely szerint „az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a normálistól eltérnek. A betegség legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint az egészség ellentéte. A testielkiszellemi egyensúly felborulása, amely akadályozza az ember mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét. A betegség lehet örökletes, szervi eredetű, parazitás vagy sérülésből eredő. Ezenkívül lehet pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű is. A betegségek leküzdésével, illetve a tünetek enyhítésével az orvostudomány foglalkozik.” E szempont alapján (is) áttekintettem a közelmúlt nap évfordulóit, s imigyen elsőként a Becsület Napján akadt meg a szemem.
Valójában mi is a Becsület Napja?
A második világháború egyik különleges dátumát jelöljük e néven: vagyis a Becsület Napja az 1945ös budai kitörési kísérlet a budapesti csatában, jelesül a budai Várban illetve a környező utcákban a körülzárt német–magyar csapatok összehangolt nyugati irányú támadása a német–szovjet arcvonal elérésére. Ez az a pont, amelyben az elmeháborodott (vagyis beteg…) világ meggyógyítására törekedvén a harcoló felek mindegyike abban a meggyőződésben lőtte rommá a világ legszebb városát, és emelt Budán újabb hullahegyeket, hogy ezáltal sikerül meggyógyítani a világot. Természetesen senkinek sem sikerült.
No, ez aztán a beteg világ!
De van más példám is: 1998ban, e napon Budapesten a nyílt utcán agyonlőtték Fenyő János médiavállalkozót, a Vico Kft. tulajdonosát, akiről köztudott volt, hogy nem egészen tisztán építette fel az őt körülvevő mikrovilágot (mikró?), ám hiába telt el FJ halála óta soksok esztendő, mégsem fordított senki elegendő energiát arra, hogy a gyilkosság körülményeit megnyugtatóan tisztázza. És nemcsak arról van szó, hogy még ma sem tudjuk ki volt a gyilkos, illetve a gyilkos megbízója (tényleg nem tudjuk?), de arról is, hogy a mindenkori hatalom gondosan ügyelt arra, nehogy véletlenül kiderüljön az áldozat valóságos kiléte, mert akkor még nagyobb a baj: csakis a Jóisten tudja, hogy e feltárómunka segítségével hányan s kik zuhannának a mélybe. (Meg hát a lényeg: kiket rántanak magukkal…)
Ez is a beteg világ…
Nem mondom, hogy az egyetlen, de számomra mindenképp a nap legszebb momentuma, hogy a Francia Roger Vadim sajnálatos halálának közeli napján (nyilván itt is szóba jön a betegség, hisz igazán ritkaság egészségesen elhagyni e földi létet…) eszembe jut a művész első felesége, aki gyakorlatilag kamaszkorom múlhatatlan szerelme, jelesül Brigitte Bardot. A színésznő hajdani szépsége engem még mindig
lenyűgöz, bár ma már belátom: hozzám képest már akkor is öregecskedő volt, jóllehet 1213 évesen ez még egy csöppet sem zavart…
Ugye, milyen beteg a világ?
Mászáros Sándor (Sunyó)