A Budapest mentén zajló szuburbanizációs folyamat miatt több kerületi polgármester apróbb módosításoka hajtana végre a főváros határán, ám a jogszabályok és az agglomerációs települések ennek gátat szabhatnak.
Módosítaná Budapest jelenlegi közigazgatási határát Óbuda polgármestere. Bús Balázs szerint a kerület szélein lévő lakótelepek inkább a fővároshoz kapcsolódnak. A városhatár módosításához parlamenti döntésre és esetenként népszavazásra lenne szükség, így megvalósulásához nem fűz túl sok reményt Óbuda vezetője.
Nem segítenek
Valós problémát vetett fel Óbuda polgármestere. Csakúgy, mint a III. kerület esetében, Rákosmente környező településeinek lélekszáma is dinamikusan nőtt az elmúlt években, új lakóparkok épültek a régióban – erről már Riz Levente beszélt az Origónak. A XVII. kerület első embere szerint az agglomeráció lakói nagyszámban használják közútjaikat, parkolóikat, oktatási és egészségügyi intézményeiket.
A rákosmenti iskolákba járók közül 522 gyermek az agglomerációban él. A XVII. kerületi okmányiroda ügyfeleinek több mint 30 százaléka szintén az agglomerációból érkezik.A települések semmilyen formában nem járulnak hozzá a költségekhez –mondja Riz Levente.
Próbáltak tárgyalni a környező településekkel, hogy járuljanak hozzá a költségekhez, de ennek nem volt eredménye. Jogszabály segítségével kell rendezni a problémát – véli a politikus. Szerinte a jelenlegi jogi környezetben nincs realitása annak, hogy a Budapest környékén lévő településeket a fővároshoz csatolják.
Légiesítés
Zöldi Péter építész nem biztos abban, hogy a város és az agglomeráció együttműködésének javítását a határok megváltoztatásával lehet elérni. Szerinte a megoldás az lehetne, ha a merev közigazgatási határokat a főváros mentén inkább légiesítenék.Erre nagyon jó példa az Európai Unió gyakorlata, ahol bár megvannak az országhatárok, de az utóbbi évtizedekben sokat tettek az adminisztratív akadályok lebontásáért.
A Budapest-környéki kis települések minden bizonnyal élesen reagálnának arra, ha a saját területükből akarnának kihasítani.
Sok vezető közigazgatási rendszerekben gondolkozik,miközben Nyugat-Európa több városában sikerült a problémák egy jelentős részét megoldani. A szakember példaként a közlekedést hozta föl. Míg Budapesten és az agglomerációban különböző díjszabás van, addig például Berlin térségben 50 települést egyesít a közlekedési vállalat egységes tarifával.
1909-ben is bővítettek volna
Budapestet 1873-ban hozták létre Pest, Buda és Óbuda összevonásából. Akkor még 10 kerülete volt a fővárosnak, majd 1930-ban négy új kerületet hoztak létre, kettőt-kettőt Budán és Pesten. Budapest közigazgatási határának a kiterjesztését már egy 1909-es Kincses Kalendáriumban megjelent cikkben fölvetették.
A Duna bal partján Újpest, Rákospalota, Dunakeszi, Fót, Rákosszentmihály, Csömör, Cinkota, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Pécel, Kispest, Erzsébetfalva, Soroksár, Dunaharaszti. A Duna jobb partján Csepel, Albertfalva, Budafok, Kistétény, Nagytétény, Budaörs, Törökbálint, Budakeszi, Nagykovácsi, Pesthidegkút, Solymár, Üröm, Pilisborosjenő, Békásmegyer, Budakalász és Szigetmonostor. Ezek azok a községek, amelyekkel először ki akarták bővíteni Budapest határát.
Városi nyomok
A tanulmányok során azonban csakhamar rájöttek, hogy mind a harminc községnek a fővároshoz való csatolása sem a községeknek, sem a fővárosnak nem állna érdekében, s azért csak azoknak a községeknek a hozzácsatolását javasolták, amelyekben a városi életnek legalább a nyomai megvannak, vagy amelyek reményt nyújtanak arra, hogy bennük városi élet fejlődni fog.
Ezek szerint Budapesthez a Duna bal partján hét községet, a Duna jobb partján négyet csatolnának. Mégpedig a Duna bal partján Újpestet, Rákospalotát Palotaújfaluval, Rákosszentmihályt, Cinkotát Mátyásfölddel, Rákoskeresztúrt Rákosligettel,Kispestet Szentlőrinccel és Erzsébetfalvával, a Duna jobb partján Csepelt, Albertfalvát, Budafokot és Kistétényt.A főváros mai formáját 1950-ben nyerte el,amikor hozzácsatoltak huszonhárom környező, addig önálló települést: hét várost és tizenhat nagyközséget.
1990-ben lépett volna a Fidesz
Az 1990-es rendszerváltás után több terv látott napvilágot arról, hogyan kéne a főváros és környékének a közigazgatását átalakítani, hogy minél optimálisabb legyen a működés. Már 1990-ben azt javasolta a Fidesz, hogy a várost 12 belső (centralizált egységes irányítású terület) és 10 külső kerületre (önálló települési önkormányzat) osztotta volna fel.
A Budapest környezetében zajló szinte ellenőrizhetetlen népességnövekedést különböző adminisztratív intézkedésekkel, például Nagy-Budapest létrehozásával és a letelepedés korlátozásával próbálták ugyan mérsékelni, azonban az egymásnak ellentmondó célkitűzések szükségképpen vezettek lakáshiányhoz a városon belül és rendezetlen, szabályozatlan növekedéshez a környéki településeken.
43-ból 78 lett
A budapesti agglomeráció határait hivatalosan először 1971-ben jelölték ki. Ekkor 43 település került az agglomerációs gyűrűbe, összesen mintegy 340 ezer lakossal, közülük a 183 ezer aktív kereső kétharmada a fővárosban dolgozott.
A szuburbanizációs folyamat már az 1980-as években jelentős volt,
ekkor főleg a magánvállakozók és a munkahelyhez nem kötődő értelmiségiek költöztek ki az agglomerációba.Az 1990-es években a motorizáció nagyarányú fejlődésével a középosztály alsó rétegei is bekapcsolódtak a szuburbanizációba.
A Budapestre költözés és a szuburbanizációs kiköltözés az 1990-es évek elejétől Budapest lakossága számának stagnálásához, egyidejűleg az agglomerációs települések egy részének gyors fejlődéséhez vezetett. A KSH 1997-ben módosította az agglomerációs lehatárolást Budapest és 78 település közigazgatási területére.
www.origo.hu