Írásom második részében Bogár László segítségével tekintem át, milyen babonák befolyásolják mindennapjainkat.
Babonák kora
A szekularizációval és a vallásosság leépülésével napjainkra eljött a babonák kora. Hit helyett vannak babonáink. A hiten itt most nem feltétlenül vallásos meggyőződést értek, hanem azt, ha valamit tudományos bizonyíték nélkül is elfogadunk. A hit által egyes filozófusok szerint a felszín mögötti dolgokra is ráláthatunk és az élet mélyebb összefüggéseit is megtapasztalhatjuk. Egy keresztény gondolkodó szerint nem az ateizmus a hit ellensége, hanem a babona. Bogár László közgazdász szerint az újkori babonák kora a felvilágosodással kezdődött. Meglátása alapján a felvilágosodás a sötét évszázadok után az ésszel (megvalósíthatóság) és az erénnyel (fenntarthatóság szimbóluma) akart világosságot hozni, és a meglevő babonákkal akart szakítani. Ez sikerült is neki, viszont a régiek helyett újabb babonákat hozott, melyek napjainkban is továbbélnek:
– Az első a pozitivista-szcientista babona, miszerint a tudománnyal minden megismerhető, ami nem, az nem is létezik (kicsit olyan ez, mint a Facebook). Valamint a tudás előbb-utóbb minden szükségletet ki fog elégíteni, a lelki, szellemi, erkölcsi minőségétől függetlenül. Így például az atombomba feltalálásával sem lehet semmilyen etikai probléma, mivel az a tudomány fejlődésének egy ékes bizonyítéka.
– A második a materialista-hedonista babona, amihez Ortégát idézi: „Az élet fenntartásának anyagi eszközei lassan fontosabbakká válnak, mint maga az élet, sőt egy idő után magát az életet teszik saját eszközükké.” Végül is tényleg elég gáz, ha nem birtokolsz elég sok pénzt, hisz az életünk legfőbb célja, hogy minél többet felhalmozzunk belőle. Persze-persze, tudom, hogy nem a pénz a legfontosabb, a boldogság nem ezen múlik, és sokkal értékesebbek az emberi tulajdonságok. Viszont aki egyáltalán nem, vagy alig rendelkezik pénzzel, mondjuk egy hajléktalan, az már nem számít teljes értékű embernek, hisz nincs a zsebében sem Deák Ferenc, sem István király, amivel jogot szerzett volna arra, hogy a társadalom elfogadott tagja legyen.
– A harmadik, az egalitárius-demokratikus babona alapján minden a mi kényelmünkért és biztonságunkért van, de valójában pont ez tűnt el. Ma, amikor elvileg minden értünk van, valami mégiscsak hiányzik, mivel már nem szükségleteinket, hanem önmagunk alkotta függőségeiket próbáljuk kielégíteni. Puzsér Róbert szerint a vágyunk hazudja nekünk, hogy létezik bennünk egy hiány, ami miatt vágyakozunk egy adott dolog iránt. A vágy elvileg megszűnik, ahogy a vágy tárgya megvalósul. Viszont ehelyett egy újabb vágy támad bennünk. Nem olyan nagy felfedezés, erre a marketing is rég rájött már: vedd meg, fogyaszd el, dobd ki, vegyél újat, napjaink junk-kultúrája ennyiben összefoglalható. Természetesen ezt nem csak a termékekre lehet alkalmazni, hanem az emberi kapcsolatokra is.
– Végül az evolucionarista-progresszionista babona, miszerint az emberiség életszínvonala a történelem előrehaladása során lineárisan javul. Azt hiszem, ma már egyértelmű, hogy ez sem teljesen igaz.
Az írás harmadik, egyben záró részét – melyben arra keresem a választ, hogy talán nem is a babonák, hanem a hülyeség kora érkezett el – a jövő hét folyamán közlöm.