Close

Interjú a képzelt interjúról

i

Rohanó világunk egyik elcsépelt bázisfogalmát, státuszát képviselik az állásinterjúk. A ma emberének életmódja hozzájárul, hogy a munkáltató, úgy a pozíciót betölteni igyekvő fél is felfokozott, vagy frusztrált idegállapotban éli meg ezeket az alkalmakat. Gyakorta születnek siralmas, ám egyúttal nevetséges helyzetek.

Úgy tartják, ebben a „harcban” az első benyomás a döntő. Fiktív alanyaim tanulságos párbeszéde ebbe a világba kalauzol:

 

Munkáltató: Xy Úr? Üdvözlöm, Ez És Ez vagyok, HR igazgató, kérem, fáradjon beljebb! (Ezt még gyorsan letudom, aztán mehetünk kávézni)

Kávét, teát, szabad esetleg?

Munkavállaló: Jó reggelt kívánok! Köszönöm, nem kérek. (…illett volna elfogadnom)

 

Megkaptuk az önéletrajzát, így szerettünk volna Önnel személyesen is találkozni, megismerni. Elég részletesen írt a szakmai preferenciáiról, de kérném, pár szóban beszéljen most magáról! (na, nem a személyes benyomás, csak kiszúrnám, hol írt valótlanságot)

Engedje meg, hogy személyesen is bemutatkozzam. 19XX-ben születtem, a tanulmányaim végeztével… bla bla bla… (ott van minden a papíron, talán el sem olvasta… fogadjunk, hogy ez csak újabb HR-es testbeszéd vizslatás. Így akarnak rólam valós benyomást szerezni??)

 

Köszönöm, elég kimerítően nyilatkozott. (csak azt nem tudtam meg, amire kíváncsi vagyok) Következő tiszteletteljes kérdésem, miért szeretne nálunk dolgozni, mi vezérelte, amikor jelentkezett hozzánk? (hátha „kibukik”, milyen módon távozott az előző munkahelyéről.)

Megfogott Cégük innovatív, környezettudatos politikája, szeretnék e remek csapathoz tartozni. Valamint a felkínált lehetőség számomra igazán profilba vágó, érdekes kihívás! (Ilyen kérdést… Pénzből él ez? Persze biztos agyonfizetik azért, hogy baromságokat kérdezzen az emberektől)

 

Igazán felkészült, ez szimpatikus! (felkészült, de rövidesen megfogom) Ha Ön mellett döntenénk, milyen fizetéssel lenne elégedett?

Nem szeretnék bérfeszültséget generálni, így természetesen a kezdő kollégáknak fizetett járandóságot céloznám meg. (ezt sosem értettem. Ha keveset kérek az a baj, ha sokat, meg az, de talán még rosszabb, hogy realista vagyok…)

 

Azért ha megkérem, számszerűsíti? (Ha annyit mond, mint az előző, már mehetek is dohányozni, ne raboljuk egymás idejét)

Hogyne!  (Úgy szorongatják itt a tökeim, mintha vezérigazgatónak jelentkeztem volna) XXX.XXX forint úgy gondolom, már méltányos járandóság ezért a munkáért.

 

Ez valóban vállalható összeg. (főleg, hogy nincs tisztában, mivel is jár a munkakör. Majd hülye lettem volna beleírni a hirdetésbe!)

Köszönöm, hogy befáradt hozzánk. A kiválasztási folyamatról értesíteni fogjuk, mind pozitív, mind negatív elbírálás esetén! (úgyis lesz alkalmasabb, vagy vajon ő mire számít?)

Én köszönöm a lehetőséget, igazán örültem! Várom a hívásuk, levelük. (ami valószínűleg sosem fog bekövetkezni, de hátha… Erre a kevés pénzre is húzta száját… hát keressenek akkor jobbat, én ezt teszem!!)

 

A leírtak, és a valóság egybeesése csakis a véletlen műve (lehet…).

 

Írta: Tóth Krisztián Márk

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top