A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jánkmajtis községbe került a FATOSz ezredik napraforgós védjegye. De mit is kínál az utazónak ez a Móricz Zsigmond által az ország utolsó tündérmezejének nevezett vidék? A következőkben néhány jellegzetes települést illetve helyi nevezetességet mutatunk be.
A szabolcs-szatmár-beregi vidék sokat megőrzött a táj viszonylagos zavartalanságából, az Alföld más részein már megritkult vagy kipusztult elővilágból. Köszönhette ezt az itt átfolyó sok víznek, mely az idegen betörések ellen védelmet nyújtó kiterjedt lápvilágot hozott itt létre. Másrészt viszont a Tisza, Szamos és a Kraszna árvizeivel átkot is jelentett időről időre az itt élőknek. A Kárpátok közelsége folytán hűvös-nedves mikroklíma barátságosabbá teszi ezt a tájat az Alföld más, napperzselte vidékéhez képest. A nagyobb védettség miatt itt megmaradt az eredeti aprófalvas, sokfalvas településszerkezet, és ezek nagyrészt még eredeti, középkori templomaikat is őrzik, még ha többnyire némileg átalakított, átépített formában is. 
Jánkmajtis a Szatmári-síkságon található, Nyíregyházától 85 kilométerre keletre, közel az ukrán és a román határhoz. Jánk régi település, már 1252-ben létezett, akkor még Janknak írták. Majtis nevével először a XIV. században találkozhatunk. A két település 1950-ben egyesült. Az 1970-es árvíz a házak jelentős részét megrongálta, romba döntötte. 1971-től építették újjá a falut. Az L-alakú település Fő útja 5 kilométer hosszú, 17 utcával. A község majtisi részén található a késő klasszicista stílusú református templom, a jánki részén pedig a római katolikus műemlék-templom, amely eredetileg pálos templom lehetett. A település ékköve a klasszicista stílusban épült, műemléki oltalmat élvező Válly-kastély. A felújítás alatt álló kastély kertjében egy többszáz éves platánfa magasodik. A falu horgásztava, mellette az Akácliget Vendégházzal hangulatos kikapcsolódási lehetőséget nyújt. A vendégház udvarán dézsafürdő, a kicsiknek pedig állatsimogató és játszótér áll rendelkezésre.
Cégénydányád eredetileg két különálló település volt, ezek 1912-ben egyesültek, miközben már gyakorlatilag a XIX. században összeépültek. Cégény monostorát már 1181-ben említik oklevelek. A Kölcsey-család ősi fészke, rajtuk kívül azonban más birtokosok neve is fűződik a településhez, főként a velük rokon Kende családé. Ez a család építtette 1833-ban az alápincézett, földszintes, mintegy ezer négyzetméteres kúriáját, mely 1988-tól műemlék. A kastély oromfalára vésett – valamennyi Kölcsey-antológiában megtalálható – disztichonpárt a költő 1833-ban írta “Kende Zsigmond úrilakára” címmel, s így hangzik:
“Alkota munkáskéz engem: s a szőke Szamosnak
partjain a költő lát vala, s zenge felém:
ház örökülj, s vidám békével tartsad öledben
gazdád, s gyermekeit, s hiv unokái sorát.”
A klasszicista stílusú épület dísze a fehér színű, faragott kőbejárata és boltozatos előcsarnoka. Az egykor száz holdas, mára 18 holdra zsugorodott, országos védettségű angolkert közepén áll. Utóbbi önmagában is nevezetesség, hatalmas méretű famatuzsálemeivel. Ezt Kende Zsigmond kezdte betelepíteni a reformkorban. A Szamos melletti park talán legnevezetesebb fapéldánya egy 160 éves, háromtörzsű, 40 méter terebélyességű platán, melynek törzskerülete kis híján 7 méter. Az óriásfák között akad még egy csaknem 4 méter kerületű szelídgesztenye, 365 centiméteres lepényfa, 235 centiméteres páfrányfenyő. Vérbükk, tulipánfa, liliomfa, kaukázusi szárnyasdió, borókafélék teszik még változatosabbá a kertet, ahol jázminbokrok illatoznak. Kora tavasszal a talajt ellepi a téltemető, mely Magyarországon itt fordul elő a legnagyobb állományban. A kastélypark az Alföld legszebb ilyen létesítménye. Pedig a II. világháború után csaknem tönkrement, a környékbeliek tüzelőnek olyan fákat is kivágtak, melyekből országosan nem volt másik példány. Az 1970-es árvíz idején a lakosság által ide menekített állatok úgyszintén nagy pusztításokat okoztak. A felújítása 1984-ben kezdődött el.
A kastély renoválása most is folyik, és hamarosan be is fejeződik, az 1913-as állapotokat visszaállítva. Lesz benne családtörténeti kiállítás- a Kölcsey és a Kende családé-, természetrajzi tárlat és gasztronómiai kiállítás is. 
Tivadar a beregi tájegységnek mintegy a kapuja. A felső-Tisza egyik legszebb településének neve a görög Theodor „Isten ajándéka” névnek magyarosított változata. Lakóinak száma mintegy 230, akik azonban sokat tesznek azért, hogy falujuk arculata egyre szépüljön, az utcák tavasztól őszig virágdíszben pompáznak. Az ide érkező nyaralóknak fürdési lehetőség is kínálkozik, mivel a Tisza itt fürdésre alkalmas, de a folyón csónakázni is lehet, és horgászatra is van lehetőség. Különleges élményt nyújt a tiszavirágzás, a rövid életű kérészek násztánca. A tivadari ártéri üdülőterület és környéke a Szatmár-Beregi Tájvédelmi körzet része. A tájnak nagy szerelmese volt Móricz Zsigmond is. A kisforgalmú térségen zavartalanul lehet kerékpártúrákat is tenni, akár közutakon, akár árvízvédelmi töltéseken. Az évenkénti Tisza-túra egyik állomása e település, ahol a turisták sokféle szállás közül válogathatnak, a komfortosan berendezett parasztháztól a luxus színvonalú vendégházig.
Tivadar a szatmár-beregi szilvaútnak is egyik állomása, ahol a táj jellegzetes és feldolgozott gyümölcsének különféle termékei mellett a helyi népi gasztronómia kihagyhatatlan ételeit is megkóstolhatjuk. 
Nagyszekeres a Szamosháton helyezkedik el, egykor a királyi várhoz tartozó fuvarosok, szekeresek lakták. Református templomát a Gőgő-Szenke patak kis mesterséges szigetére építették a XV.-XVI. században, késő gótikus stílusban. Eredeti, valószínűleg kő- vagy téglaboltozata már nincs meg, helyette faragott famennyezetet létesítettek a XVII. század végén. A boltozatok pusztulásának több oka is volt: a törökvilág háborúi, az esetenkénti elhanyagoltság, elhagyatottság, de még földrengés is. „Tatárjárás” még 1717-ben is volt a településen, a betörő hordák az 1241-es tatárdúláshoz hasonlóan pusztítottak, gyilkolva, a falut felégetve. A templom nyugati oldalát őrző fa harangtorony a XVIII. század végén készülhetett.
Akit pedig gasztroélményekre vágyik, ejtse útba a penyigei Lekváriumot, a panyolai Pálikaházat a maga látványfőzdéjével, vagy vegyen részt a Szatmári Ízek Háza lekvárfőző és gyümölcsaszaló tanfolyamain, vagy Makay Béla füvesember gyógy- és fűszernövénytúráin, vagy olyan főzőtanfolyamokon, amelyeken hagyományos szatmári ételek készítését oktatják.
Szöveg és kép: Bognár Mária 
