CSAK AZ EMBER OLYAN ÁLLAT!
A Párizsi terroristáknak
Pokol var-lépfene-kolera-tifusz-bárányhimlő
Van itt minden csak az nincs ami kő.
Ágyúgolyó-lövedék a katonának az,
Az egyszerű néptömegnek-lakosságnak Antrax.
A mérges kígyó, ha csíp is
Az, csak azért mert védekezik.
A görény is csak akkor támad
Ha veszélyben látja saját magát, vagy a családot.
A farkas se bánt, ha nem bántod.
De még a bárány is megtámad
Ha a magzatát piszkálod.
De mindeme állatok csak akkor támadnak
Ha védekezni kell a fentmaradottságnak.
Csak az ember olyan állat,
Aki ok és ok nélkül is támad?
Megfontolja bőven a csinálhatóságot.
Mi az, ami legolcsóbban csinálja
A legnagyobb kárát?
Mustárgáz-bomba– kézigránát-akna
Szőnyegbombázás– rakéta-torpedó,
Vagy robbanó öv a derekadra?
Ha a kárhozott sors éppen úgy adja.
Légi harc a magasban,
Csataterek városokban, falvakban
Mégis mégis háború mindig van.
Nem élhetnénk mi ennél jobban?
Békében, mint a turbékoló madár,
Jámborabban, mint a pici bárány,
A békés legelő táján?
De erősek, mint az oroszlán,
Hisz ő is csak akkor támad
Ha éhes vagy védi magzatát.
Az állatoktól tanuljunk mi jó viselkedést?
Ösztönösen csináljunk minden cselekvést?
Nem mi vagyunk az evolúció tetején?
Nem jelentené ez azt, hogy a sors elején?
Mi vagyunk egyedül, akik gondolkodhatnak.
Mi vagyunk, csak akik nevetni is tudnak.
Mégis mi sírunk többször, mint az állat.
Élünk, élünk nem keressük sírunk.
A veszélytől bújunk, menekülünk,
És mégis sokszor csak a sírba botlunk.
Oh, ha az Istenünk megsajnálna,
Minden rosszat jóra váltva,
Az emberséget megváltva,
Vezetne bennünket egy jobb világba.
Akkor, ha mindenhol a békét ünnepelnék,
Mindenhol az emberek egymást is szeretnék,
Mennyország lenne akkor a földön is,
Mindenki Téged áldana Urunk és dicsérne is
Nem tartanánk attól, hogy majd a menybe jutunk-e mi is.
Dicsőítenénk mi Téged mennyei Atyánk,
De addig csak kérünk, hogy vigyázz reánk.
Vigyázz reánk, hogy rosszba ne essünk.
Vigyázz reánk, hogy mindig Téged kövessünk.
Tartsuk inkább másik orcánkat a pofonra,
De kapaszkodjunk azért még a jóba,
Ha valaki siettet bennünket a pokolba.
Pokol var, lépfene. A népnek jöjjön meg az esze!
Ez már a földön is poklot jelent.
A szenvedés szinte kibírhatatlan. Fáj.
De okozójára is csak a pokol vár.
Remélem, hozzád készülök Istenem.
Itt a földön úgyis sokat szenvedtem.
Bocsáss meg most nekem kegyelmes Istenem.
Bocsáss meg embertársaimnak is.
Csak az ember olyan állat
Aki embertársat is támad.
Ezzel kezdtem versem,
Ezzel hadd be is fejezzem.
A Párizsi terrortámadás emlékére
Hegedüs László Jenő