Close

A magyarság őstörténete nem „belügy” Türk Attila régész szerint

Izsevszk, 2015. 2015. október 11. Türk Attila régész (k) vizsgál egy 9. századi tárgyat orosz és magyar régészek társaságában az oroszországi Izsevszk múzeumában 2015. augusztus 2-án. Július 26. és augusztus 19. között zajlott Türk Attila vezetésével a 3. Orosz-Magyar Uráli Régészeti Expedíció, amelynek keretében hazai régészek és antropológusok kapcsolódtak be a magyar őstörténet szempontjából is jelentős Volga menti és uráli ásatásokba. MTI Fotó: Szöllősi Mátyás

A magyarság eredetének kérdése nem pusztán „belügy”, hanem nemzetközileg is releváns tudományos kérdés – mondta az MTI-nek Türk Attila régész, akinek a vezetésével a nyár második felében zajlott le a 3. Orosz-Magyar Uráli Régészeti Expedíció.

Hozzátette: ugyan a magyarok elődeinek vándorlása csupán egy kis szeletét képezi a mai Moldova, Dnyeszter menti Köztársaság, Ukrajna és Oroszország történetének, mégis fontos ezen országok kutatóinak a kérdés, ezzel pedig élnie kell a magyar tudománynak.
A július 26. és augusztus 19. között lezajlott expedícióban a magyarság korai történetének szakértői, régészek, antropológus, turkológus, archeozoológus és egyetemi hallgatók vettek részt, akik drónt is vittek magukkal a lelőhelyek légi fényképezéséhez. A kutatócsapat a feltárásokon való munka mellett több múzeum régészeti gyűjteményeinek kora középkori leletanyagát is átnézte, valamint szakmai kapcsolatokat épített ki helyi szakemberekkel.
Az elmúlt évtizedben a magyar őstörténethez kapcsolódó kelet-európai régészeti leletek száma örvendetesen megszaporodott, emellett a hazai intézményrendszerben is komoly lendületet vett a téma kutatása – mondta el Türk Attila, hangsúlyozva, hogy a terepi kutatások terén három évtizedes lemaradást kell behozniuk a kérdéssel foglalkozó magyar régészeknek.
A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) létrejött Magyar Őstörténeti Témacsoport, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Régészeti Tanszékén elindult speciális őstörténeti képzés együttműködése révén 2013 óta van lehetőség arra, hogy a magyar régészek olyan kelet-európai ásatásokba kapcsolódjanak be, valamint olyan régészeti kutatások elvégzésére tudjanak buzdítani helyi szakembereket, amelyek hozzájárulnak a magyarság korai történetének feltárásához.
Mint Türk Attila emlékeztetett, az 1980-as évek eleje óta nem zajlott valódi terepmunka magyar régészek részvételével az érintett területeken, ezért ideje volt kilépni abból a „passzív hozzáállásból”, amely abból áll, hogy „ülünk Pesten vagy Szegeden az íróasztalnál és várjuk keletről az információkat”.

Főleg azért is időszerű ez, mert főleg Ukrajnában, a Dnyeper középső folyása mentén igen gazdag, magyarsághoz köthető leletanyag került elő az elmúlt időszakban, ezzel pedig meglehetősen biztosan állítható, hogy itt feküdt Etelköz – tette hozzá.
Mint fogalmazott, az orosz-magyar expedíciók legfontosabb célkitűzése egy olyan modern adatbázis alapjainak lefektetése, amely tartalmazza az Uráltól a Kárpát-medencéig húzódó terület magyarsággal kapcsolatba hozható teljes régészeti leletanyagát.
„Ahhoz, hogy újat lehessen mondani a magyar etnogenezisről a régészet segítségével, első lépésként teljes anyaggyűjtésre van szükség” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a leletek gyakran „kontextusból kiragadott” interpretálása zsákutca volt, amely nagyon súlyos, elsősorban időrendi tévedésekhez vezetett korábban.
Példaként említette, hogy a veszelovói tarsolylemezként számon tartott Volga menti leletet a magyar kutatás automatikusan a honfoglalásnál korábbra datálta, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a magyarok keletről nyugatra irányuló vándorlása miatt a keleten talált tárgyi emlékek kizárólag korábbiak lehetnek a 9. század végénél. Csupán a lelőhely – egy őscseremisz temető – teljes anyagának áttekintésekor derült ki, hogy a helyszínen egyetlen sír sem korábbi a 10. századnál, így a tarsolylemez sem lehet az.
Az adatbázis mielőbbi felépítése azért is nagyon fontos, mert a keleti múzeumok eldugott gyűjteményeiben rengeteg tárgyi emlék megy tönkre, a modern eszközökkel történő részletes dokumentáció nélkül ezek a leletek elveszhetnek a magyar kutatás számára – tette hozzá.

Türk Attila az idei expedíció legkomolyabb eredményének azt nevezte, hogy négy új múzeumi gyűjteménnyel és régészeti kutatóközponttal sikerült felvenni a szakmai kapcsolatokat. Fontos helyszín Szamara város környéke, ahol minden valószínűség szerint megtörténhetett a magyar törzsek Volgán való átkelése. Szintén jelentős az izsevszki és az ufai régészeti kutatóközponttal kialakított együttműködés, amelyek lehetővé teszik a rendszerváltozáskor megszakadt tudományos kapcsolatok újjáépítését.
Az expedíció emellett megtekintette a szentpétervári Ermitázs vonatkozó régészeti anyagát, ahol egy olyan, a Kaukázus északi részéről származó régészeti emlékekből álló magángyűjteményről is hírt kaptak, amelynek több darabja meglepő hasonlóságot mutat a honfoglaló magyarok leletanyagával. „Ez persze nem azt jelenti, hogy egyből oda kellene a Kaukázusba rajzolni a magyarokat, de indokolt lenne alaposan áttekinteni a térséget” – tette hozzá Türk Attila.
A régész arról a többek által már korábban felvetett, de lényegében most formálódó tudományos hipotézisről szólva, amely a magyaroknak az Urál-hegységtől a Kárpát-medencéig tartó vándorlását pár évtized hosszúságúra becsüli a korábbi több évszázadról szóló elmélettel szemben, elmondta, régészetileg semmi nyoma nincs annak, hogy bármilyen népesség is átkelt volna a Volgán a 6. századtól a 8. századig tartó időszakban. Ellenben a 9. század középső harmadában a Dnyeper középső folyásánál a Volga-vidékről ismert jellegzetes leletek tűnnek fel, és talán nem véletlen, hogy az első írott források a magyarokról a 830-as éveket követően jelennek meg.
Mint fogalmazott, az iskolai történelemkönyvekben olvasható elmélet – mely szerint a magyarok elődei 750 körül keltek át a Volgán – elsősorban a nyelvészet nyomására lett elfogadott, így próbálták megmagyarázni, miként került több száz ótörök eredetű jövevényszó a magyar nyelvbe. Ennek azonban – hasonlóan a szintén nyelvészeti okot miatt a Don és a Szeverszkij Donyec folyók közé lokalizált Levédiához – semmilyen kézzelfogható régészeti bizonyítéka nincsen.

MTI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top