A kutyákkal ellentétben a macskák általában nem tekintenek biztonságot sugárzó támpontként gazdájukra – állapították meg a brit Lincoln Egyetem szakemberei, akiknek eredményei szerint a felnőtt macskák jóval önállóbbak – még közösségi kapcsolataikban is -, és nem szükségszerűen függ a biztonságérzetük másoktól.
„Korábbi vizsgálatok azt sugallták, hogy a kutyákhoz hasonlóan a macskák egy részénél is szeparációs szorongás jelei mutatkoznak, amikor a gazdájuk egyedül hagyja őket, ám tanulmányunk eredményei azt mutatják, hogy a macskák valójában jóval függetlenebbek, mint az ebek. Úgy tűnik, hogy amit mi szeparációs szorongásként értelmezünk, az valójában a frusztráció jele” – mondta a tanulmányt vezető Daniel Mills, a brit intézmény professzora.
A vizsgálat során a kutatók az Ainsworth-féle Idegen Helyzet Tesztet (IHT) alkalmazták, amelyet széles körben használnak kisgyerekek, vagy kutyák és elsőszámú gondozójuk közötti kapcsolat milyenségének meghatározására. A potenciálisan fenyegető (vagy ismeretlen) környezetben a biztonságosan kötődő gyerekek és kutyák biztonsági támpontként tekintenek a gondozójukra.
A PLOS ONE című tudományos folyóiratban közölt tanulmány készítői idegen környezetbe helyezték a macskákat egyszer a gazdájukkal, egyszer egy idegennel, egyszer pedig egyedül hagyták őket és megnézték, hogy az állatok mennyire keresték a kapcsolatot a jelen lévő személlyel, viselkedtek passzívan, vagy mutatták az aggodalom jeleit a gazdájuk távollétében.
„Jóllehet a macskák jóval zajosabbak voltak, amikor egy idegen személlyel és nem a gazdájukkal maradtak együtt, semmilyen egyéb jelet nem láttunk annak, ami azt sugallná, hogy a macska és a gazdája közötti kapcsolat a biztonságos kötődés kategóriájába tartozna” – fogalmazott a szakember. Hozzátette: „ez a hangadás egyszerűen a frusztráció jele vagy tanult válaszreakció lehet, mivel a kötődés semmi egyéb megbízható jelét nem lehetett felfedezni. Idegen szituációban, a biztonságosan kötődő egyének igyekeznek közel maradni a gondozójukhoz, a szorongás jeleit mutatják, amikor elválasztják őket és örömet mutatnak, amikor a kötődésük tárgya visszatér; a mi vizsgálatunkban azonban ezek egyike sem volt megfigyelhető”.
„A kutyák esetében gazdájuk gyakran különleges biztonsági pontot jelent, míg a házi macskák esetében egyértelmű, hogy jóval önállóbbak, amikor szokatlan helyzettel kell megbirkózniuk. Eredményeink nem cáfolják azt a nézetet, hogy a macskákban kialakul közösségi preferencia – közösséghez tartozás igénye, kapcsolatkialakítási készség -, de azt mutatják, hogy a kapcsolataik jellemzően nem a biztonság iránti igényen alapulnak.
A szakemberek úgy vélik, hogy mindez a macskák független, magányos vadász természetéből fakad – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
MTI