Boldogan ébredtem álmaimból naponta.
Élvezetes volt visszamenni gondolatba,
Emlékezni a tündérek országára,
Oda, arra, ahol csak jó és szép lehetett,
Ott ahol még a rossz is jóvá születhetett.
Frissen, vidáman ébredek reggelenként.
Eszembe se jut, hogy a jövőtől féljek én.
Élveztem az egyik napot a másik után.
Megáldott az Isten szép feleséggel, családdal,
És barátokkal, sokkal, jóval egyaránt.
Ahogy visszaemlékeztem a régi jó időkre,
A szép emlékeimnek hatalmas tömegére,
Segített, hogy ne csak a mai napot nézzem,
Hanem gondoljak a holnapra is, reménnyel.
Ah! A szépséges, jó, gondatlan ifjúság!
Az, ami akkor még véghetetlennek állt,
Erőt ad az most is, de a józanész kiált,
Vigyázz! A múlt szép volt ugyan,
De az ifjúság sem tér vissza, mint a múlt elrohant.
Élvezd hát a mai napot, ami hozza a holnapot,
De a holnap hozza majd azt a napot,
Amikor a koporsód előtt emelik a kalapot.
Addig élj, dalolj, szeresd, ki a barátod,
Visszamehetsz a múltba, szerelmes pillanatokba.
Élj a régi szép idők bájos emlékeiből.
Élvezd a mai napot. Kérd, hogy hozzon holnapot.
A sok holnapért tán meghalni is megéri, ha kapod.
Hegedűs László Jenő
02/03/04