Close

East Fest 2015 – nyugati színvonal keleten

Vasárnap megfáradt, de jókedvű fesztiválozók ezrei hagyták el Mezőtúrt, és már ekkor sokan fogadalmat tettek, hogy a következő East Festet sem hagyják ki. Nem is lenne érdemes, hiszen mindössze pár év leforgása alatt egy nagyon jól működő fesztivált hoztak létre a szervezők, a kedvező árak, az ismeretlenekből összeverődő baráti közösségek és a koncertek hangulata miatt az East Fest már túlzás nélkül a legszerethetőbb hazai zenei rendezvények közé tartozik.

Az első naptól érezhető volt, hogy a 2015-ös, negyedik East Fest is legalább olyan felszabadult örömünnep lesz, mint az eddigi mezőtúri fesztiválok. A görcsöket, problémákat mindenki igyekezett a kapukon kívül hagyni, és ez pozitív módon nyomta rá a bélyegét a négynapos bulira. Szerencsére az utolsó estére sem változott meg a közhangulat, mindenki igyekezte összekapni magát szombatra. Kowáék még világosban kezdtek, de a tömeg már ekkor hatalmas volt, láthatóan a zenekaroknak is tetszett, amit láttak, tőlük jobbra a víztorony „világított”, balra a bungee jumpingról vetették magukat a mélybe a bátrabbak, középtájon pedig ezrek csápoltak, kétségtelenül inspiráló volt a látvány. A Tankcsapda is hasonló körülmények között játszott, Lukács Laciék a szokásosnál jobban élték az estét, ezért főleg az East Fest népe tehető felelőssé, mert ami még bennük volt, azt kiadták magukból. Sajnos a Depresszióról lemaradtunk, a nagyszínpad után pedig áttettük a székhelyünket a Hammerworld sátorba, ahol a Cadaveres zseniális koncertet nyomott, üde színfoltja volt a fesztiválnak. Az Iron Maidnem már visszatérő vendég, igazából még nem múlt el nélkülük East Fest, és reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, mert igazi Maiden-hangulatot kaptunk tőlük. Előtte Dévényi Tibi bácsira is átugrottunk, egy kis retro sosem árt, ezt rajtunk kívül még több százan gondolták így, megtelt a sátor, önfeledt after kezdődött. A pörgés egészen hajnalig tartott, három körül hagytuk el a fedélzetet, az aJna produkciójába még belenéztünk, őket inkább a délutáni sávba tettem volna. Összességében rendben volt a rocksátor, bár a Junkies következőleg megérdemelné a nagyszínpadot, és tapasztalatból írom, hogy egy Hollywoodoo-kaliberű banda még a késői órákban is képes volna összerántani a padokon ücsörgőket.

Az East Festet nem lehet szavakban átadni, több tízezer ember érezte jól magát zenei ízléstől, kortól függetlenül, és ezt nagyon volt jó látni. A tömeg és a családias hangulat ilyenfajta összhangjával nagyon ritkán találkozni, arról nem is beszélve, hogy infrastrukturális szempontból is hatalmasat ugrott a mezőtúri fesztivál, elég csak a térköves burkolattal ellátott helyszíneket, vagy a járdarendszert kiemelni. A társadalmi kérdéseket feszegető előadások, a civil falu, valamint a sportprogramok nagy sikert arattak, így azt sem lehet mondani, hogy csak az estékről szólt a fesztivál.

Persze elkerülhetetlen néhány hasfájás, amin még jó lenne csiszolni. Ilyen volt az East Fest nagyszínpad és az Arany Fácán színpad közötti sétány, amely időnként rettentő szűkösnek bizonyult, vagy a bővítésével, vagy egy másik „utca” kialakításával sokat lehetne javítani a forgalmi dugókon. Továbbá az Arany Fácán színpadnál nem egy és nem is kettő zenekar tette szóvá a nagyszínpad hangerejét, talán az elrendezés megváltoztatásával ezt a problémát is lehetne orvosolni. Van viszont két ennél fontosabb dolog, az Arany Fácán küzdőterének bal oldalánál rengeteg nagyobb kavics/tégladarab volt, bőven elég a bajhoz, ha valaki bekarmolva elvágódik és beüti az egyikbe a fejét, vagy esetleg bedobnak egyet a közönségbe, többen bukdácsoltak idén is rajtuk, ez így nagyon veszélyes. A másik inkább ciki volt, a korsólopkodás ugyanis szintet lépett, már az első este tarhálógépekkel találtuk szembe magunkat, szombaton pedig az egyik barátunk leejtette a korsóját, egy szöszke csaj pedig leguggolt érte, de ahelyett, hogy visszaadta volna, sietősen távozott, a kérdőre vonást követően ennyi volt a válasza: „leejtetted, ez már az enyém”. De említhetném azokat is, akik szó szerint ellopták mások elől a fácános poharakat, kiöntötték belőle a sört, és vitték visszaváltani. Jó dolog a repohár, mert lényegesen kevesebb szemét van, de ezzel kezdeni kell valamit, ne legyen már sport a korsók eltulajdonításából. Még egy apróság, ami eszembe jutott: a nyereményjegyeknél is volt kavarodás, ennek a szabályait vagy tisztázni kell a zenekarokkal, akik sorsolnak, vagy ne legyen játék, mert az egyik ismerősünk ugyan nyert péntekre egy napijegyet, a beváltásánál viszont neki kellett magyarázkodnia, mert nem voltak rajta a listán a korábban megküldött adatai.

A szervezés egyébként majdnem hibátlan volt, és meg kell védenem a fesztivált azoktól, akik a jegyek elfogyása miatt panaszkodtak, hiszen benne van a pakliban, hogy egy népszerű rendezvényre már nem lehet belépőt kapni az utolsó pillanatokban és bizony annak súlyos következményei vannak, ha több embert engednek be, mint amennyit lehet. Úgyhogy akik csütörtökön hoppon maradtak, azok jövőre inkább vegyék meg korábban a jegyüket, erre egyébként rengetegszer figyelmeztették is a szervezők az embereket.

Sokan említették a külföldi fellépők lehetőségét is, de érzésem szerint az East Festnek nem kell ebbe a körbe belelépnie, ez a fesztivál magyar zenekarokkal is nagyon jól működik. Illetve a külföldi neveknél érdemes arra is gondolni, hogy a helyszín már karcolgatja a befogadóképességének határait. Jöhet persze egy unott külföldi sztár, akinek 12 egy tucat lenne a mezőtúri fellépése, de annak meg semmi értelme. Ráadásul a hazai palettából is bőven maradtak még ki nagy nevek, elég megemlíteni Ákost, aki még soha nem volt Mezőtúron koncertezni, és vélhetően óriási érdeklődést váltana ki. Néhányan hiányolták az erősebb alter-vonalat, velük valahol egyetértettem, mert az Esti Kornél, az ITI és a Quimby mellé még nagyon jól tudott volna esni mondjuk egy Hiperkarma, de ne legyünk elégedetlenek, mert így is igyekeztek kiszolgálni mindenkinek az igényeit.

Összefoglalva az East Fest ebben az évben is nagyon jól sikerült, és mi, fesztiválozók örülünk a legjobban annak, hogy évről-évre színvonalasabb lesz, mellette viszont sikerül megtartani a buli emberi arcát is. Biztos vagyok benne, hogy 2016-ban is várnak minket újdonságok, és sokan visszatérnek majd az idei fesztiválarcok közül, addig is: köszönjük, East Fest, remek volt!

Végezetül meséljen tovább az East Festről néhány fellépő mondata/facebook-galériája/hangulatképe (fotókhoz katt a linkekre):

Kowalsky meg a Vega – „Különleges élmény volt ennyi év után visszatérni a régi – méltán népszerű – fesztivál helyszínére Mezőtúr városában. Csodálatosak voltatok a színpadról nézve és nagyszerűen éreztük magunkat mi is Veletek! Köszönjük Nektek!”

Tankcsapda – „A 90-es években hagyományosnak nevezhető fesztiválhelyszín, Mezőtúr, újra ott van a „toppon”. Az East Fest idén is kitett magáért! Köszönet!”

Depresszió – „Köszönjük East Fest! Zseniálisak voltatok, és nagyon megtisztelő volt, hogy mi zárhattuk a nagyszínpadot.”

Alvin és a Mókusok – „Helló East Fest! Nagyszerűek voltatok! Köszönjük az estét!”

Sterbinszky – „Köszönöm fiúk, lányok! Ez ütött, mint az ipari áram. Mezőtúr, East Fest én így szeretlek!”

Julia Carpenter – „Mezotur EastFest haaaat a nyar top 5 bulijaban benne volt, koszonom… :)”

Sub Bass Monster – „Köszi Szépen Mezőtúr!”

Beerseewalk – „Köszönjük East Fest / Essemm, Süti, Sub Bass, BSW!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top