A svéd és az uniós zászlók békésen tekintenek le a házra és a kertre. Ez az a hely, amely oly sok családi öröm, tragédia és nemzetközileg is fontos esemény színhelye volt. Az eloszobában van még egy zászló, egy golyók által szaggatott a II. világháborúból, amely a svéd követségen lobogott.
Szöveg: Lázár Ádám Fotó: Dr. Vérti Zsuzsanna
Nicolas Trouvé, Svédország nagykövete néhány hónapja érkezett Budapestre, s amilyen szeretettel beszél munkájáról és korábbi kiküldetéseiről, nyilvánvaló, hogy jól választott pályát. Megcsodálva a kert tulipánjait, rózsáit, a frissen telepített fűszerkertet, a kert alján újonnan kialakított magas zöldséges ágyásokat, kiderül, hogy a nagykövet hobbija a kertészkedés: „Szeretném, ha Zöld nagykövetnek hívnának, mert kedvelem a kertet és a kertészkedést. De menjünk fel az erkélyre, és nézzük meg onnan a kilátást!’ – invitál bennünket mosolyogva a rezidencia emeletére. S valóban, velünk szemben, de jóval alattunk látjuk a köztársasági elnöki palotát a Várban, azon túl még a Bazilika tornyait is. „El tudják képzelni, milyen itt reggelizni a lombok között, hallgatni a madarak csicsergését, és látni a csodálatos kertet? Reggel ezzel a kilátással és nyugalommal feltöltődve sokkal könnyebb nekivágni a napnak.” – mondja, és büszkeségéből mi is átérzünk valamit, szépséges fővárosunk láttán.
Bővebben A Mi Otthonunk magazin júniusi számában olvasható! Keresse az újságárusoknál!