Napjainkban a nagyüzemi állattartás mellett egyre gyakrabban hallani az ökológiai gazdálkodásról.
Míg az előbbi gazdálkodási forma keretében nagy egyedszámmal, nagy beruházásigény mellett tartanak nagy hozamokat produkáló állatokat, az utóbbi esetében természetszerű vagy ahhoz nagyon közeli körülmények között tartanak – általában kis számban – igénytelen állatokat, melyek csekély ráfordításokkal és odafigyeléssel is hosszú távon ellátni képesek egyes kisgazdálkodó családok igényeit, némi felesleget is termelve. A kisebb mennyiséget jobb, különleges jegyeket is felvonultató minőséggel ellensúlyozzák.
Ilyen tartásra kiválóan alkalmas a kárpáti borzderes marha, melynek újbóli meghonosítására mozgalom indult. A XIX. század közepére kialakult fajta ugyanis, lévén hogy a nagyüzemi tartásban nem versenyképes, a XX. század vége felé a háztáji marhatartás visszaszorulásával szinte kipusztult. A Kárpátalján, a Felvidéken és Erdélyben maradtak nagyobb – de ott is gyakorlatilag csak százas nagyságrendű – állományai, ezekből igyekeznek Magyarországon is egy, a biztonságos fennmaradáshoz szükséges minimum 450 egyedes állományt létrehozni. Jelenleg már 150 darabnál tartanak, melyek elszórtan legelnek az ország különböző vidékein, hála az olyan elkötelezett szervezeteknek, mint a 2008-ban alapított mikóhazi Polyán Egyesület.
Rodics Katalin ökológus, a Greenpeace Magyarország regionális kampányfelelőseként a természet és a mezőgazdaság sokszínűségének megőrzéséért küzd társaival együtt. Céljuk, hogy a mai iparszerű mezőgazdaságot visszatereljék az egészséges, ökológiai mezőgazdaság irányába. Ehhez kibocsátottak egy kiadványt, Ökológiai állattenyésztés a világban és itthon címmel.
A Greenpeace Magyarország az ökológiai gazdaságokat országjáró túrák keretében is igyekszik megismertetni. Márciusban a Zalában található gyűrűsi borzderes tenyészetet mutatták be. Itt a Vörös család karolta fel a fajta ügyét, és jelenleg 130 lóból álló ménesük mellett már 13 kárpáti borzderest is tartanak. Vörös József és családja kezdetben csak a lovakkal foglalkozott, de mert a felesége már régóta szeretett volna igénytelen marhafajtát is, így esett a választásuk a Kárpát-medencében őshonos borzderesre. A lovak és a tehenek együtt legelnek, de más-más füvet kedvelnek.
A borzderesek a növényzetben nem válogatnak, ennélfogva képesek elvadulni, gyomosodni készülő domboldalak, elhagyott gyümölcsösök, kertek, útszélek „karbantartására”, még egy gondot levéve a gazda válláról. A kökény hajtásait éppúgy megeszik, mint a fűzfa levelét. Nagy előnyük, hogy a szürke magyar marhához hasonlóan ridegen tarthatók, azaz egész éven át a szabadban legelhetnek, csak a reggeli és esti fejés történik az istállóban. Ennek megfelelően rendkívül ellenállóak. Emberi beavatkozás nélkül ellenek, a gazda gyakran meglepetésként észleli a szaporulatot. A tehenek jó borjúnevelők. Az eredeti foglalkozását tekintve gyógypedagógus Vörösné Horváth Katalin elmesélte: megfigyelték, hogy a borzderes tehén ellés után az újszülött borjat eldugja egy bozótosba, és csak szoptatni jár hozzá. Sőt az is előfordult, hogy két borjút hozott elő. 
Tejhozamuk nem nagy, átlagosan napi 10 liter körüli, azaz csak kb. fele a legjobban tejelő fajtáknak, viszont tejük kimagaslóan nagy zsírtartalmú, így 1 kilogramm sajthoz 7 liter is elegendő belőle, szemben a más fajtáknál megszokott kb. 10 literrel. Tejüknek sajátossága még, hogy a mezőn éppen tenyésző különféle zamatos növények íze is megjelenik benne, emellett magas benne a telítetlen zsírsavak aránya, azaz rendkívül egészséges a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából.
A borzderes kistermetű, barátságos természetű, kissé nagyfejű marhafajta. Színe lehet egérszürke, csokoládébarna, leggyakrabban azonban barna. A bikák inkább sötétebb színűek. Szőrzetükben jellegzetesen keverednek a szürke és a barna szálak, ettől válik „deressé” a megjelenésük. Jellegzetességük még a szájuknál levő, „rigószájnak” is nevezett fehér folt.
Tanulékonyak és könnyen kezelhetők is. Az önellátásra törekvő gazdaságoknak – elsősorban kis- és középüzemeknek – fontos fajtája lehetnek. 18-20 évig is hasznukat lehet venni. Húsuk is kiváló, márványozott, azaz zsírszövettel finoman átszőtt, jól lehet sütni, porhanyósabb. Tartásába az is belevághat, akinek nincsenek családban öröklődő ismeretei az állattenyésztésről.
Szöveg és kép: Bognár Mária 