Az MTI jelenti, hogy Emil Constantinescu szerint hiányzik a közös nagy cél, amelyik újra egymás mellé állíthatná a románokat és a magyarokat. A volt román államfő a fekete március évfordulója alkalmából szervezett marosvásárhelyi kerekasztal-beszélgetésen tekintette át a román-magyar viszony alakulását. (A képen a Tordai Hasadék látképe)
„Emil Constantinescu úgy vélte, a román-magyar viszony rendezésében rendkívüli fontossággal bírt, hogy mindkét ország a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozását tekintette céljának. A volt államfő szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy az integrációban előbb járó Magyarország szószólója lett a nemzetközi szervezetekben Románia csatlakozásának.
Az elnöki tisztséget 1996 és 2000 között betöltő Emil Constantinescu szerint az 1990-es évek elején a hatalomban megmaradt kommunista struktúrák alakították a romániai viszonyokat. Szerinte a román-magyar kapcsolatok rendezésében óriási szerepe volt annak, hogy 1996-ban a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) bevonták a kormányzásba. Ezzel Románia az etnikumok közti feszültségek kezelésének a példaországává vált- vélekedett.”
Így szól Constantinescu úr véleménye, amelyhez kiegészítésképpen hozzá kell fűzni néhány tényt. Először is Magyarország szerepét pontosítanám Románia Európai Uniós csatlakozása tárgyában. Magyarország bizony szószólója volt Románia csatlakozásának, ám az akkori magyar kormány 2007 január elsejét, Románia belépését megelőzően elmulasztotta a történelmi lehetőséget, hogy feltételt szabjanak Románia csatlakozásához. Elmulasztotta megkérdezni a romániai magyarság képviselőit, mit szeretnének ők elérni Románia csatlakozásával. Vannak-e esetleg kéréseik, netán követeléseik, amelyeknek teljesülésére számítanak, mielőtt Románia elvegyül az Európai Unióban? Magyarország tehát nem csak hogy szószólója volt Románia felvételének, hanem vétkes módon nem szabott feltételeket annak, és ezzel évtizedes vesszőfutásra kényszeríti a romániai magyarságot, amely még mindig tart és ki tudja mikor ér majd véget. A régió más országaiban, ahol volt egy cseppnyi nemzeti érzés a kormányban, előbb rendezték a rendezetlen ügyeket és csak azután kerülhetett sor az új tag felvételére. Szlovénia például, egy olyan méretű tengerparti terület vitatott státusza miatt késleltette Horvátország felvételét, amely alig nagyobb egy utcahossznál.
A volt elnök így aztán fényezheti magát a sajtóban, henceghet azzal, hogy az RMDSZ-t bevonták a kormányzásba, azonban, ha a napi politikai helyzetet áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy még mindig fényévekre vagyunk attól, ami a romániai magyarságot joggal megilleti. Ha Romániát az etnikumok közötti együttélés példaországának tekinti, igencsak hiányos a műveltsége. Járt már vajon Constantinescu Finnországban? Ott, ahol a kevesebb, mint 10%-nyi svéd nemzetiségű állampolgár okán kétnyelvűek a feliratok, még a fogkrém tubusán is. Vagy hallott már Déltirolról? Ez Olaszország németajkú része, Bolzano csak a térképen létezik, mindenki úgy hívja Bozen, és olasz szót igazán keveset hallani, jóindulatú segítőkészséggel tekintenek arra, aki olaszul próbálkozik. Ne felejtsük el még a Spanyolországban található Katalóniát. A katalán miniszterelnök nem hajlandó spanyol nyelven interjút adni, az újságírók angolul kérdezik, és ő angolul válaszol.
A kérdéses időszakban, 2007. január 1-én és azt megelőzően 2004 szeptember 24-ével kezdődően Gyurcsány Ferenc vezette Magyarországot. A vicces fellépései, az öszödi beszéd csak tünetek. Gyurcsányt azért nem szeretjük, mert alapvetően elhanyagolta Magyarországot, rosszul végezte a munkáját, jóvátehetetlen károkat okozott mindannyiunknak. Szelleme még mindig kísért, ki tudja meddig?
Földi Tamás