Kedves Sportbarát, Önnek írok, aki ott fenn a csillagok magasságában a magyar labdarúgásért tevékenykedik, és esetleg nem látja, hogy mi van itt lenn a stadionban és környékén.
Két éve vagy – esetleg több is talán – hogy megjártam a Sport Utalvánnyal. A vállalati kafetériában Sport Utalványt kértem, mert sportos fickó vagyok, minden érdekel, ami sport. Miután megkaptam, alig vártam, hogy végre elővehessem, boldogan elmentem vele nevezni a kedvenc félmaraton futóversenyemre. Ott elmagyarázták, hogy ez nem olyan sportos utalvány amilyet én gondolok, ez másfajta. Nem baj, néhány hét múlva Magyarország-Hollandia jégkorong meccs a Papp Lászlóban, hát onnan is elküldtek, azt mondták, hogy az állami tulajdonban levő sportaréna nincs szerződésben, vagy miben az állami Sport Utalvány vállalattal, vagy mivel. De nem baj egy hétre rá következett a Magyarország-Hollandia labdarúgó mérkőzés a Puskás Ferencben. Na, ott is befürödtem a szép Sport Utalványommal. Elküldtek azzal, hogy talán próbálkozzak valamilyen vidéki magánklubnál, esetleg ott elfogadják, de itt nem. Úgy éreztem magam, mint a székely, akit folyton rászednek az úri huncutságok fővárosában. Végül, szégyenszemre visszaadtam – visszakönyörögtem – a Sport Utalványt, levontak belőle vagy 15%-ot, ezt azonnal készpénzben be kellett fizetni, és fél évre rá kaptam helyette valamilyen ebédjegyet, amit aztán elkölthettem.
Most kezdődik a történet, mert néhány év elteltével, tegnap, elhatároztam, hogy szórakozni viszem a családomat, kimegyünk a Ferencváros-Szigetszentmiklós meccsre. Persze utánanéztem a Labdarúgó Kártyának, de valószínűleg nem jól. Szégyenszemre hiába olvasom az újságot nap mint nap, azt találtam mondani a családom tagjainak, hogy mindegy, hol vesznek Labdarúgó Kártyát, lehet a Bálnában MLSZ-eset, vagy lehet a Fradi stadion aljában sasosat, egyre megy, csak legyen kártyájuk. Amikor a Fradi pénztárában megmutattam a kártyákat, közölték, Fradi kártyával a jegy ára 900 Ft, MLSZ kártyával ugyanez 5000 Ft. Fellebbezés nincs, törvény van rá, hogy ennek így kell lenni. Így hát családom tagjai megvették a Fradi Labdarúgó Kártyát is, és most kettő van nekik. Már előre félek, hogy mi lesz, ha újra meccsre akarunk menni, milyen újabb meglepetéssel találkozunk majd. A jegyvásárlás tehát nem ment simán, annál sokkal jobban jártunk a tökmaggal, azt simán kaptunk mindjárt a kassza után, a járdán álló kicsi asztalkáról. Bementünk és hirtelen megéreztem azt, amit a 60-as, 70-es években éreztem utoljára, a kellemes meccshangulatot, jókedvűen söröző emberekkel. Kértem egy sört. Erre azt mondta a kisasszony, hogy nem elég, ha pénzem van, nem elég hogy hitelkártyám van, ők feltaláltak egy harmadik, ezeknél sokkal bonyolultabb fizetőeszközt. Először rá kell tennem a Fradi Labdarúgó Kártyámra pénzt, és aztán azzal a Fradi Labdarúgó Kártyával vehetem meg a sört. Ismerik azt az érzést, hogy át vagyok verve, de nem tudom, hogy hol? Mindenesetre óvatosan arrébb mentem és nem vettem sört, gondoltam átgondolom ezt még és addig szomjazom.
A meccs különben nem okozott csalódást, végig vezetve nyert a Fradi, a Sziget pedig a lefújás előtt két perccel rúgott egy becsületgólt. A szünetben adtam a fiamnak kétezer forintot, tegye a Fradi Labdarúgó Kártyámra és hozzon sört. Meghozta a fiú a sört, belekortyoltam és rájöttem, itt arra megy ki a játék, hogy a csapat előleget vesz fel tőlem, a kártyámon maradt pénz nekik kamatozik, ki tudja meddig, nyilván amíg nem megyek újra meccsre.
Meccs közben zavarban voltam egy kicsit, nem ismertem a játékosokat, legutoljára akkor voltam kinn a Fradi minden hazai meccsén, amikor még a Karába-Varga-Albert-Rákosi-Fenyvesi csatársor játszott, nem is akárhogy, az Újpest ellen, akiknél Fazekas-Bene-Dunai II-Zámbó csatárjátékát csodálhattam. Egymás után estek a gólok, próbáltam megjegyezni a játékosokat, és akkor észrevettem, hogy a szép, drága kijelző táblákra nem írják ki a góllövők neveit. Kinn van viszont a táblán a két csapat címere, amivel semmivel nem vagyunk előbbre, mert a címer elveszi a helyet attól, hogy a góllövők dicsőségét megörökítsék, attól, hogy a nézők ízlelgethessék a nevüket, attól, hogy újra nevek, nagy nevek, nagy góllövők vonzzák a meccsre a szórakozni vágyókat. Kiteszem majd ezt a cikket az internetre, talán elolvassa valaki ott fenn és elgondolkodik a Labdarúgó Kártyás és a góllövős dolgaimon, meg azon hogy minek kell új pénz, miért nem jó a forint.
Földi Tamás