Egy Amerikából gyakorta hazalátogató , a Holocausot túlélt magyar orvos, képzőművész és az egri érsek barátsága nyomán immár négy katolikus középiskola diákjai ismerhették meg a mester alkotta, vészkorszak ihlette képeket. Dr. Fisch Róbert Ottó ugyanis 17 műalkotását az egyházmegyének ajándékozta, a grafikák most vándorkiállítás formájában járják az egyházi oktatási intézményeket.
Legutóbb a Jászberényben tartott megnyitón a művész személyesen is részt vett és a diákság nagyon fogékony volt előadására. Amelynek vezérgondolata : „ A szeretet fölötte áll a gyűlöletnek. „ Az 1944 őszén , 19 éves sihederként származása miatt Budapestről munkaszolgálatra elhúrcolt, Komárom közelében tankcsapdáknak árkot ásásra kényszerített fiatalembernek ugyancsak kijutott a személyiségét formáló legvégletesebb élet helyzetekből. Megtapasztalhatta, hogy amikor tort ül a gonoszság , milyen lélekmentő lehet egy-egy önzetlen, segítő gesztus. Ilyen volt számára a keresztény nevelőnője, Anci megnyílvánulása, aki dacolva a fenyegetésekkel a tábor szöges drót keritéséhez merészkedett. Összekuporgatott pengőivel megvesztegette az őrt, hogy Robihoz bejuttason egy takarót. A kincset érő takarónak idővel lába kelt, de Fisch doktornak manapság, 89 éves korában is sugározza a melegséget. Volt, hogy a tábor szomszédságában lévő lőszerraktárt vették célba amerikai gépek. Mindenki menekült a közelből. Robit és a többi, 280 munkszolgálatos társát azonban ott tartották, mondván: legalább valami haszna is legyen a lehulló bombáknak.
Ezen elvetemültség idején az osztrák határ felé terelt halálmenetben az elgyötört arcokat látva valamelyik faluban volt egy asszony , aki az őrök tilalma ellenére a háza előtt kosarából almákat dobott a vánszorgó embereknek. Az egyszerű teremtésnél a tisztesség belső parancsa legyőzte a félelmét. Végül golyót röpítettek az engedetlenkedő fejébe. Hasonló módon járt máshol egy vizet osztó idős férfi is. A menetet kisérő őrök a humánus viselkedés láttán ugyanis szembesülhettek azzal, hogy maguk is fegyencek, saját embertelenségük önkéntes foglyai. E felismerés pedig fokozott szégyenérzést, dühöt, pusztító kényszert váltott ki belőlük.
Más alkalommal az erdei munkára kiterelt embereket, közöttük Robit, az őket kisérő SS katona káromkodások közepette durván lökdöste, ám amikor a látotávolságon kívül kerültek, megváltozott. Kenyérrel kínálta az éhségtől legyengült foglyait és favágás helyett egész nap pihenhettek. Annak az SS katonának az elvárások szerint embertelennek kellett mutatnia magát, ez volt az ára a felebaráti szeretet gyakorlásának. Ausztriában, már a mauthauseni koncentrációs táborban éhezett Robi , amikor 1945 februárjában a szomszédos blokkból több száz hadifogoly orosz tiszt kitörve, a szögesdrót keritésen átmászva menekült ki merre látott a hóval boritott környéken. A hajsza során többségüket lelötték, de néhányan túlélték az embervadászatot. A közeli faluban akadtak családok, akik ajtót nyitottak a bekopogó, agyonfagyott, torzonborz, tetves, bűzlő, lerongyolódott „ ellenségnek .” Saját létüket veszélyeztetve elrejtették őket és megosztották velük szűkös élelmüket. E családok példája is hozzájárult a fiatalember világlátásának kialakulásához, amely szerint: mindent felülíró, velünk született belső parancs, hogy segíts bajbajutott embertársaidon. Ezen mentalitás alapján fordulhatott elő például, hogy immár felszabadult fogolyként maga is kenyérrel kínáljon egy éhségtől elgyötört, a félelemtől remegő, bujdokló német katonát. A sötét időkben reménységet adó sok emberséges példa érlelte ki benne évtizedek elmúltával a Holocaustból Fakadó Szeretet Tanulsága elnevezésű vándorkiállítás expresszionista stilusú művészi grafikáinak mondanivalóját is.
Ternyák Csaba egri érsek elmondta, hogy a gyermekgyógyász Fisch doktorral először húsz évvel ezelött véletlenül találkozott Budapesten. A különleges ember pozítív életszemlélete, szeretetteljes személyisége rá is hatással volt, kialakult közöttük a barátság. Azóta rendszeresen találkoznak, vatikáni szolgálata alatt az orvos – képzőművész Rómában többször is felkereste, majd magyarországi hazautazásai alkalmával többször az egri érsekségre is ellátogatott. A közös hullámhossz, beszélgetéseik eredményeként a művész az egyházmegyének ajándékoztott néhány , a minnesottai műtermében készült grafikát. Az értékes válogatást eddig több száz diák szemlélhette meg és a remélhetően ezeknek a fiataloknak már magátol értetödőek Ferenc pápa szavai: „ Egy keresztény ember nem lehet antiszemita, a zsidók idősebb fivéreink.” Ugyancsak megszívlelendő a pápa másik kijelentése is, mely szerint : „ Az emberiségnek szüksége van a keresztények és a zsidók közös tanuságtételére az emberi méltóság és a béke védelmében.” A kiállítás eddigi sikerén felbuzdulva hamarosan új helyszínen, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium és Kollégium diákjai is megismerhetik a távolba szakadt hazánk fia gondolatokat ébresztő műveit. Fisch Róbert Ottó kalandos életutat ján a humor, az önirónia gyakran segített átlendülni a legnehezebb helyzeteken, hiszen egyfajta alternatív gyógyszerként kapóra jöhet a szörnyűségek között is a jót megtalálni. Mert hitvallása szerint, élni több, mint túlélni. A Hotel Intercontinentál halljában beszélgetve vele, az átélt, sokszor már abszurdnak ható történéseket felidézve képes jóízűen nevetni. Pedig évizedeken át gyötörték éjjelente rémálmok.
De nappal, gondolatai tudatos terelésével sikerült felülkerekedni a retteneten. Belső megbékéléséhez persze kellett a családja, hivatása, művészi alkotói kiteljesedése, és az őt körülvevő szeretet is. A háború után Budapesten elvégezte az orvosi egyetemet és az 56-os forradalom napjaiban friss diplomásként a Péterfy Sándor utcai kórházba sietett, hogy felajánlja segítségét.
„ A forradalom és szabadságharc gyönyörű illuzió volt. Az emberek hosszú sorokban várakoztak a kórház elött, hogy vért adjanak. A műtőasztalon nem volt megkülönböztetés szabadságharcos, ávos, vagy orosz katona között, az orvosok, nővérek éjjel-nappal talpon voltak. „ A lelkes hangulat a kórtermeket is átlengte, a fiatal orvos szemtanúja volt például a jelenetnek, amikor a látogatóba érkezett Latabár Kálmán színművész kezet csókolt egy ott fekvő, ismeretlen, befáslizott fejű fiatal hős szabadságharcosnak. Fisch doktor és néhány társa egyik nap teharautóval Bécsbe utazott, hogy adományként felajánlott gyógyszert, élelmet hozzanak a korháznak. Visszafelé több lelkes osztrák fiatal is csatlakozni akart hozzájuk, hogy fegyverrel segítsék a magyar szabadságharcot. 1957 elején már életveszélyt jelentett újra eljutni Bécsbe, de a megtorlástól tartva a fiatal doktor disszidálni kényszerült. ( Édesanyja korábban Israelbe emigrált, bátyját még a vészetrhes időkben Svájcba menekítették, papáját pedig a holocaust idején elhurcolták és Ausztriában egy táborban flek tifuszban meghalt.) Ő maga Amerikában telepedett le, megnősült és a Minessotai Egyetemen gyermekgyógyászatot tanult. Néhány év múlva az egyetem professzorává nevezték ki és az újszülötteknél örökletesen előforduló fenilketonuria (PKU) betegséggel összefüggű tudományos kutatásai elismeréseként 2002-ben díszdoktorrá avatták. Mindeközben képzőművészeti tanulmányokat is végzett és neves festőművészként tartják számon. Vallja, hogy az ember spirituális lény, cselekedetei és személyes élményei összhangban vannak egy megfoghatatlan egyetemes rendezőelvvel, amely az életet valamilyen mélyebb harmóniával hatja át. A művészetek, a zene, a tánc segítenek mindezek megérzéséhez felülemelkedni a megfogható valóságon.
Több könyvet írt, közöttük a magyarul is megjelent aforizmák gyűjteményét „A csillagos ég nem a felső határ” címmel. Ebből való például: A serdülő és a kamaszkor egy megfordított metamorfózis: a lepkékből lesznek a férgek. Ugyancsak e kötből idézet: Az igazság győzött! Azonnal fellebbezni! Másik idézet: Aki a múltban él, a jelent elmulasztja. Fisch Róbert Ottó nem kis önírónival foglalja össze egyéni sorsa alakulását: „Zsidó voltam a fasizmus alatt, osztályellenség a kommunizmus alatt, legyőzött lázadó a forradalomban, menekült a szabadok között, szegény a gazdagok között. Ki kívánhat ennél többet? Kruppa Géza