Luxemburg 2014-ben azzal került fel a nemzetközi média és politika térképére, hogy volt miniszterelnöke lett az Európai Bizottság elnöke, majd nem sokkal később kiderült, hogy több száz nemzetközi vállalatnak biztosított lehetőséget adófizetési kötelezettségeik minimalizálására.
Jean-Claude Juncker kormánya tavaly év végén megnyerte a luxemburgi választásokat. A politikus akkor még azt mondta: nincsenek uniós ambíciói. Ám miután a kisebb pártok összefogtak, s neki csaknem 20 év után mégis távoznia kellett a hatalomból, tavasszal már az Európai Néppárt csúcsjelöltje volt az európai parlamenti választáson az Európai Bizottság élére, s miután a néppárt szerezte a legtöbb mandátumot, brit és magyar ellenszavazattal ugyan, de valóban ő lett a jelölt, s végül az elnök a brüsszeli testület élén.
November 1-jén lépett hivatalba, s mindössze pár nappal később robbant is a bomba; oknyomozó újságírók feltárták, hogy a nagyhercegség, ahol Juncker 18 évig volt miniszterelnök, illetve jó ideig azzal párhuzamosan, két évtizeden át pénzügyminiszter is, százával kötött adómegállapodásokat külföldi vállalatokat, amelyek értelmében Luxemburgban fizettek adót máshol szerzett profit és nyereség után, töredékét annak, mint amennyit ott eredetileg fizetniük kellett volna.
A luxemburgi kormány több tagja védelmébe vette az adómegállapodásokat, maradéktalanul törvényesnek nevezve őket. Juncker azzal védekezett, hogy a megállapodásokat kötő adóhatóság Luxemburgban nem tartozik a kormány közvetlen irányítása alá, így sem pénzügyminiszteri, sem kormányfői minőségében nem volt felelős a megállapodások tartalmáért, nem ő és kormánya kötötte őket. Utólag sajnálatát is kifejezte, hogy nem változtattak a szabályokon.
Juncker szerint nem az adóelkerülés lehetővé tétele volt a céljuk, hanem, hogy diverzifikálják az apró Benelux-állam erőteljesen bankokra alapuló gazdaságát.
Decemberben a Financial Times írt arról, hogyan környékezte meg a 2000-es évek folyamán a luxemburgi államvezetés, sokszor a legmagasabb diplomáciai szinten a Szilícium-völgy óriásvállalatait. A lap emlékeztet, hogy a 2004-es választások előtt, miután az AOL és az Amazon már Luxemburgba települt, Jean-Claude Juncker egy újabb érkezőre utalva azt mondta: „Szeretem az almát”, s nem sokkal később a mára a világ legértékesebb cégévé nőtt Apple is Luxemburgban vetette meg a lábát.
Az Európai Bizottság még Juncker hivatalba lépését és a LuxLeaks-botrány kirobbanását megelőzően vizsgálatot indított egy holland és két luxemburgi adómegállapodás miatt. A legkisebb Benelux-ország esetében a brüsszeli testület azt vizsgálja, hogy nyújtott-e az Amazonnak és a Fiat pénzintézetének Luxembourg az adómegállapodások révén tiltott állami támogatást. Juncker a botrány kirobbanását követően közölte: a folyamatban lévő vizsgálatokba nem avatkozik be, az ügyek feltárásában Margrethe Vestager versenyjogi biztos teljesen szabadkezet kap.
MTI