Szerte Kelet-Közép-Európában befolyásos helyi üzletemberek és befektetési csoportok vásárolnak fel lapkiadó vállalatokat és más médiavállalkozásokat, a sajtószabadságot illető aggodalmakat váltva ki ezzel – írta pozsonyi keltezésű cikkében a The New York Times csütörtöki száma. A lap Magyarországra kitérve azt írta, hogy a hírközlő média egy kiterjedt része közvetlen állami tulajdonban van, jelentős médiarészesedések felett pedig Orbán Viktor miniszterelnök köreihez tartozó személyek gyakorolnak ellenőrzést. A New York Times ebben az összefüggésben Simicska Lajost említette név szerint, akit úgy jellemzett, hogy Orbán Viktor iskolatársa volt, és építőipari vállalata „bőkezűen részesedett állami megbízásokból”.
Az „oligarchák” és befektetési csoportok térnyerése a médiában egy azoknak a fejleményeknek a sorában, amelyek negyed évszázaddal a Berlini Fal leomlása után kérdéseket támasztanak a demokrácia és a szólásszabadság nyugati normáihoz való közeledést illetően – írja a The New York Times.
Ahogy Oroszországban is, ebben a térségben is egyre növekvő aggodalommal figyelik a hatalom potenciálisan veszélyes koncentrálódását olyan emberek kezében, akik egyaránt szert tettek gazdagságra és politikai befolyásra, és egyre nagyobb ellenőrzést szereznek médiavállalatok felett – írta a lap.
Körképében a The New York Times kiemeli a SME című liberális szlovák napilapot és az Új Szó című magyar nyelvű szlovákiai napilapot is kiadó Petit Press közelmúltbeli tulajdonosváltását. A kiadót a Penta Investments szlovák befektetői csoport vásárolta meg, amelyet a New York Times „jó összeköttetésekkel rendelkezőként” jellemez, és amellyel kapcsolatban megjegyzi, hogy a SME korábban tényfeltáró cikkekben foglalkozott vele.
A tulajdonosváltást követően a SME főszerkesztője, Matus Kostolny és a szerkesztőség több mint fele távozott a laptól, mert veszélyben látták a lap függetlenségét.
A Penta a maga részéről visszautasítja, hogy politikai összeköttetésekkel rendelkező oligarchákhoz hasonlítsák, szóvivője kijelentette, hogy a csoportnak nincs közvetlen üzleti kapcsolata az állammal. Marian Lesko, a szintén a Penta tulajdonában lévő Trend üzleti magazin kommentátora ezzel szemben úgy vélekedett, „gyakorlatilag nem létezik többé a független média Szlovákiában”.
Az amerikai lap további példaként említi, hogy Csehországban Andrej Babis mezőgazdasági nagyvállalkozó az ország legnagyobb kiadóvállalatát birtokolja, és emellett a pénzügyminiszteri tisztséget is betölti. Románia vezető televíziós csatornája, a jobboldali irányultságú Antena3 Dan Voiculescu, a pénzmosási vádak alapján tíz év börtönre ítélt milliárdos üzletember és politikus, a Konzervatív Párt (PC) alapítója médiabirodalmának része. Bulgáriában több oligarcha gyakorol ellenőrzést a médiavállalatok felett, egyikük a volt parlamenti képviselő Delian Peevszki, akinek Új Bulgária Médiacsoportja szoros kapcsolatban állt több, különböző pártösszetételű kormánnyal is.
A lap Magyarországra kitérve azt írta, hogy a hírközlő média egy kiterjedt része közvetlen állami tulajdonban van, jelentős médiarészesedések felett pedig Orbán Viktor miniszterelnök köreihez tartozó személyek gyakorolnak ellenőrzést. A New York Times ebben az összefüggésben Simicska Lajost említette név szerint, akit úgy jellemzett, hogy Orbán Viktor iskolatársa volt, és építőipari vállalata „bőkezűen részesedett állami megbízásokból”. A lap ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy egyes hírek szerint a vállalkozó és a miniszterelnök között az utóbbi időben feszültté vált a viszony.
A rendszerváltások után, amikor egyes kelet-közép-európai országokban nyugati – leginkább német, svéd, svájci és amerikai – sajtóvállalkozások felvásároltak korábban állami kézben lévő vagy állami hirdetésektől függő lapokat és tévétársaságokat, az újságírók azt tapasztalták, hogy a távoli tulajdonosoknak nincsenek érdekei a helyi politikában, és ez egy időre megkönnyebbülést jelentett számukra – állapítja meg a lap.
„Nagyon professzionális tulajdonosaink voltak, akik soha nem telefonáltak ide, hogy megpróbáljanak befolyást gyakorolni ránk” – mondta Kostolny. Amikor azonban a gazdasági helyzet 2008-ban romlani kezdett, a külföldi tulajdonosok legtöbbje úgy döntött, hazai üzleti alaptevékenységére összpontosít, és megválik közép- és kelet-európai médiavállalataitól, és a nyugati tulajdonosok és a hazai politikai realitások közötti távolság már kezdett hátrányként feltűnni.
„Kiderült, hogy amennyire nem érdekelte őket a helyi politika, annyira nem érdekelte őket az sem, hogy kinek adják el a lapokat és milyen hatása lesz annak a cseh és a szlovák társadalomra” – idézte a New York Times Matus Kostolnyt.
Forrás: http://hvg.hu/