Budapest – Udvaros Dorottya estjével nyílik pénteken a Bajor Gizi Szalon, a Nemzeti Színház 50 néző befogadására alkalmas új játszóhelye.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója az új játszóhely átadása alkalmából rendezett csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón elmondta: szeretnék, ha az eddig használaton kívüli tér élettel telne meg.
A Bajor Gizi Szalon lehetőséget ad a színész és a közönség közötti bensőséges kommunikációra és arra, hogy a nézők rendszeresen találkozzanak kötetlenebb formában is a színészekkel.
„Azt szeretném, ha havonta egyszer a színház minden művészével lehetne ilyen formában találkozni, kötetlenül, barátkozva, beszélgetve az előadások végén” – tette hozzá. Elmondta: a pódiumszínpadot az eddig üresen álló, eredetileg jelmezmúzeumnak tervezett, majd próbateremként használt helyen alakították ki.
A magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjának emlékét őrző szalon a nagy színpad, a Gobbi Hilda Színpad és a Kaszás Attila Terem után a teátrum legkisebb játszóhelye lesz.
Az igazgató az MTI-nek elmondta: az eddigi legkisebb terük is távolságot tartott a színésszel, nehezebb ott közvetlen dialógust kialakítani, emellett a színészek részéről is megfogalmazódott az igény, hogy legyen lehetőség önálló megnyilvánulásra. Az előadásokhoz kapcsolódva beszélgetéseket is terveznek – mondta, hozzátéve, hogy azoknak a nézőknek, akik kifejezetten egy-egy színészért rajongva jönnek színházba közvetlenebb kapcsolatteremtésre ad lehetőséget az új helyszín.
Elmondta: az új tér „beüzemelésével” januárban már 60 programot tartanak.
Udvaros Dorottya előadásában, Vörös Róbert rendezésében látható első bemutatót követően Bodrogi Gyula és Voith Ági közös produkcióját, Béres Ilona és Tordai Teri A Szkalla lányok című előadását, Horváth Lajos Ottó Szép Ernő-estjét, Nagy Mari, Szűcs Nelli, valamint Farkas Dénes estjét is láthatja a közönség az új helyszínen.
Udvaros Dorottya Petz Bálint gitárművésszel adja elő Marguerite Duras kisregényének színpadi adaptációját, a Nyáron, este fél tizenegykor című darabot, amelynek alcíme Egy szerelmi gyilkosság története.
Udvaros Dorottya az MTI-nek elmondta: a kisregény előadásának terve már korábban megfogalmazódott bennük. Az előadást rendező Vörös Róbert írta a színpadi változatot is a műből, amelynek egy korábbi, sokszereplős változatát a Trafóban mutatták be néhány éve, négy alkalommal játszották. Ezután fogalmazódott meg bennük, hogy a történetet egy nő egyedül is elmesélhetné és egy gitárossal előadhatná.
„Az nagyon jó, hogy az ember egyszer csak a nagy színpadról bekerül egy ilyen közeli térbe, mert egész más koncentrációt követel” – mondta a színész.
Kiemelte: a világhírű francia írónő születésének 100. évfordulója van, tehát éppen ideje megemlékezni róla. „Az ember azért szeret egy szerepet, mert sokszínű, kegyetlenül vidám és kegyetlenül szomorú, szép és csúnya” – mondta, hozzátéve, hogy akkor szeret egy szerepet, ha az sok mindenre ad neki lehetőséget.
A darabról szólva kiemelte: mindannyiunk életében előfordul, hogy úgy tűnik, minden jó irányba megy. Lendületben vagyunk, tudjuk hova tartunk és azt hogy akarjuk elérni. Miközben menetelünk ezen az úton, egy csomó mindent nem veszünk észre, elszáguldunk mellette.
„Valami rémlik, hogy valamit elfelejtettem, nem törődtem a férjemmel, a gyerekemmel, a szüleimmel, a barátaimmal, vagy nem úgy, ahogy kellett volna, vagy nem annyiszor” – mondta. Hozzáfűzte: aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor az ember rájön, hogy valami olyat veszített el, pici apró dolgokat, amikre nem figyelt és amiket nem lehet visszahozni.
„Ez a felismerés mindig egyszerre történik, és általában elég drámai szokott lenni” – mondta, hozzátéve: a nézőnek, mialatt a történetet hallgatja módja van átszűrni a saját életén és gondolkodni azon, hogy ő vajon hogyan rohan át az életen, hagy-e időt magának arra, hogy megéljen dolgokat.
Kiemelte: ez a kérdés egyre fojtogatóbb manapság, mert egyre kevesebb időt hagyunk magunknak az életre, „minden unalmas, vízparton üldögélős semmittevésével együtt”.
MTI