November 5-én ünnepelné százegyedik születésnapját Vivien Leigh, az Elfújta a szél és A vágy villamosa kétszeres Oscar-díjas, gyönyörű színésznője. Kevesen tudják, milyen borzasztó pszichiátriai kezeléseken esett át és ezek hogyan járultak hozzá hanyatlásához.
A színésznő gondjai 1945-ben kezdődtek. Miközben a The Skin of Our Teeth című darabban játszott a színpadon, Leigh hisztériás rohamokat tapasztalt, melyek a kimerültség és a túláradó vidámság rohamaival váltakoztak. A diagnózis tuberkulózis (TBC) volt; ezzel folytatta a darabot, egészen a záró estig. Hathetes kórházi ápolás után a TBC visszahúzódásának jelei mutatkoztak, és a következő évben Leigh otthon lábadozott.
De a hisztériás rohamok folytatódtak, az alkohollal kevert TBC-orvosság pedig súlyosbította a helyzetet. A TBC ideje alatt szedett egyik gyógyszernek mentális zűrzavart és toxikus elmezavart is okozó mellékhatásai voltak.
Az 1950-es évek elején Leigh elkezdett pszichiáterhez járni. Miközben az Elephant Walk című filmet forgatták, Leigh hallucinálni kezdett, ami lehetetlenné tette a forgatást. Kétségbeesetten aggódó férje, a híres klasszikus színész, Sir Lawrence Olivier a pszichiátriai tanács hatására beadta a derekát. Leigh hazarepült Angliába, ahol beutalták egy pszichiátriai intézménybe.
Ott a „kezelés” részeként jégbe csomagolták, és többszöri elektrosokknak tették ki – mindez csak egy része volt annak a rengeteg szörnyűségnek, amelyek végérvényesen megváltoztatták. Egy alkalommal az elektrosokk miatt égési sérüléseket szenvedett a fején. Oliviert teljesen lesújtotta a felesége személyiségében a sokkokat követően beállt változás: „Csak úgy tudom leírni, ha azt mondom, hogy a kezelést követően már nem ugyanaz a lány volt, akibe én annak idején beleszerettem… Mostanra sokkal inkább idegenné vált, mint amit valaha is el tudtam képzelni. Történt vele valami, amit nagyon nehéz körülírni, de megkérdőjelezhetetlenül nyilvánvaló.” Az elektrosokkot később erős tudatmódosító szerekkel helyettesítették – amit különösen veszélyes módon a TBC-re adott gyógyszerével kombináltak.
1967 májusában orvosa tájékoztatta Leigh-t, hogy a TBC mindkét tüdejére átterjedt, és állapota kritikussá vált. Az évekig tartó elektrosokk és a pszichiátriai szerek legyengítették, s Leigh nem volt képes leküzdeni a betegséget. Két hónap sem telt el, és megadta magát neki. A pszichiátriai kezelések fokozatosan elvették Leigh-től a józanságát, a házasságát, a karrierjét, és végül az életét.
Vivien Leigh nem az egyetlen világhírű művész volt, akinek életét derékba törte a pszichiátriai kezelés vagy elektrosokk. Ernest Hemingway, a Nobel-díjas író így írt saját kezeléséről: „Mi értelme van az elmém tönkretételének és az emlékezetem kitörlésének, ami az én szellemi tőkém, és annak, hogy munkaképtelenné tesznek? A kezelés kitűnő volt, de a beteget elvesztettük…”
A világnak mindig is nagy szüksége volt a művészekre, hiszen ők álmodják meg a jövőt és alkotják meg a holnap realitását. Mindannyiunk érdeke, hogy ilyen tragédiák ne történhessenek meg velük.
Forrás: Nemzetközi Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért: Művészek tönkretétele, 2006