BUNUS
Ioan Bunus 2014. szeptember 5 – október 5. Megnyitó: 2014. szeptember 4. (csütörtök), 17.00
Megnyitja: Várkonyi György művészettörténész Budapest Galéria, 1036 Budapest, Lajos utca 158.
„Kitartóan dolgozom húsz éve: tízet otthon Erdélyben (1973-ban kerültem a kolozsvári művészeti főiskolára), tízet Nyugat-Európában 1982 ősze óta. Tegyük fel, ha művészkedés helyett húsz éve szilvapálinkát főztem volna, az eredmény sokkal népszerűbb és értékelhetőbb lenne. Éber megfigyelő lévén munkámhoz én mást, képi adatokat desztilláltam; formai azonosságaimat és mellékazonosságaimat egyéniségeimet keresve, alakítva.” (Ioan Bunus, kiállítási katalógus, Budapest Galéria–Művészetek Háza, Pécs, 1993)
Desztillált képi adatok
Bunus, a mi Schwittersünk. Nadrágszíj, kötél, zsineg, konyhai szita, drót, parafa dugó, kidobásra ítélt tárgy – bármi, ami keze ügyébe kerül alkalmas arra, hogy szunnyadó, de bármely pillanatban ébredésre kész vagy éppen pillanatnyi ötleteiből alkotást hozzon létre. Szakadatlanul dolgozik, ha a manuális munkára nincs lehetősége, akkor fejben. Alkotásai egyfajta szellemi káoszból születnek: fésületlenül hemzseg benne a folyamatosan születő számtalan gondolat, az érlelődő, megvalósításra váró ötlet, de ha azokban rendet vágna, megszűnne a „bunusi” művészet.
Átgondoltan megkomponált vagy spontán gesztusokkal készített rajzaihoz a csomagolópapír, a karton éppúgy alkalmas felület számára, mint a legfinomabb merített Amalfi-papír. A gyakran ráragasztott számlával, parkolójeggyel, képeslaptöredékkel és egyéb elemekkel kiegészített rajzok egy helyhez, egy alkalomhoz, egy emlékhez kötődő hangulatok, érzések, benyomások lenyomatai, mondhatnánk, egy intim napló lapjai. Motívumai, beleértve és nem félreértve a geometriai formákat is, nem absztrakt alakzatok, hanem a természet elmélyült megfigyeléséből és a szorosabb környezetből leképzett formák.