Minden lakberendező számára létezik egy elképzelt álommunka. Megrendelő, aki bízik bennünk, akivel tökéletes az összhang, egy tér, amelyben rengeteg lehetőség rejtőzik, és nem utolsósorban egy költségvetés, amely, ha nem is végtelen, de kellően „rugalmas”…
Munkáim nagy része ilyen álomszerűen indul, ám a tervezési folyamat során több-kevesebb kompromisszum mindig adódik. A belváros kellős közepén található lakás tervezése során minden éppen fordítva történt. Nem álommunkának indult, hiszen a lepusztult kis ingatlant kiadásra szánta tulajdonosa. Az ilyen lakásokra általában nem költenek sokat, Nebojsának, a hosszú évek óta Magyarországon élő szerb PR-szakembernek azonban más üzleti modell lebegett a szeme előtt: nívós bérlőt várt egy nívós ingatlanba, amelyet hosszú távon jövedelmező befektetésként kezelt. Induláskor három alapelvet fogalmazott meg: legyen elegendő tárolóhely, dizájn tekintetében pedig kortárs miliő, és legyen benne valami „plusz”, valami „cool”. Az együttműködés előrehaladtával nem kompromisszumokat kötöttünk, épp ellezkezőleg: tágítottuk a tervezés kereteit, a megoldások egyre izgalmasabbá váltak, a költségvetés – bár ügyeltünk rá, hogy ne szaladjon el – kicsit bővült.
A tervezést a funkciók meghatározása mentén kezdtük meg. Már első helyszíni találkozónk alkalmával felvetettem a dobogó és az abból kihúzható franciaágy ötletét, amellyel nem csak egy ágynyi méretet nyertünk, de további tárolóhelyet is. A tulajdonos kapva kapott az ötleten egy általam addig át sem gondolt aspektusa miatt: világéletében franciaerkélyre vágyott, amelyet a nappali szintjének megemelésével most megkapott: az ablakok elé üvegkorlát került, amelyre kikönyökölve ellátunk a belváros háztetői felett. A másik megoldandó feladatot a nappaliból nyíló fürdőszoba jelentette, amelyet a méretei gyakorlatilag alkalmatlanná tettek a használatra. A megoldás a térkapcsolatok átgondolásában rejlett: áthelyeztük a helyiség bejáratát, így a főfalban keletkezett lyuk fél négyzetméter plusz területet jelentett, amihez „loptunk” még egy darabot a nappaliból, így tágas zuhanyfülkével vált kényelmessé a helyiség.
A kevés, de válogatott dekoráció felkutatása igazi csapatmunkában történt. Megegyeztünk, hogy elsősorban a használati tárgyak díszítik majd a lakást, ebben a tulajdonos remek partnernek bizonyult, hiszen maga is dizájn-rajongó. Eames és Verner Panton székei szoborként jelennek meg a térben. Az étkezőasztal fölött lógó ipari lámpa, a katonai ládák a téglával kirakott fallal együtt alakítják a lakás különleges hangulatát. Komoly ötletelés és egy hosszas műteremlátogatás eredményeként választottuk ki a tulajdonos jó barátjának, Milorad Krstic két provokatív képét, amelyek remekül erősítik a már tudatosan alakított „forradalmi” hangulatot.
A vidéken fellelt különlegességek beszerzése, a közös ebédek és vacsorák során rengeteget nevettünk, és az együtt töltött idő alatt igazán megismertük egymást. Talán ennek az összhangnak köszönhető, hogy bátran kijelenthetem: a tulajdonos egy álomlakással, én egy álommunkával, és mindketten egy-egy jó baráttal lettünk gazdagabbak.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin július-augusztusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!