A komolyzenei koncertek mellett a tehetséggondozás is fontos szerepet kap az idén ötödik évfordulóját ünneplő Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon, melyet augusztus 13. és 19. között rendeznek meg. Kokas Katalin hegedűművésszel, a Kaposfest művészeti vezetőjével többek közt arról beszélgetett Filákovity Radojka, hogyan vonják be a fiatalokat a fesztiválba, milyen mesterkurzussal készülnek nekik. Ennek kapcsán azt is elárulta a művésznő, mit gondol a hazai komolyzenei oktatás helyzetéről.
– Kezdjük rögtön egy egészen friss hírrel: a Kelemen Kvartett első helyezést ért el a Premio Paolo Brociani nemzetközi versenyen. Ilyen komoly eredmények elérése mellett hogyan jut még ideje a Kaposfesttel foglalkozni?
– A Borciani verseny a világ legrangosabb vonósnégyes versenye, melyre maga a felkészülés is rendkívül nehéz volt, hiszen Dóra húgomat (Kelemen Dóra, a kvartett csellistája – F.R) az ausztráliai turnén baleset érte: elütötte egy szörfös a térdig érő vízben, ami miatt eltört a jobb karja. Tizennégy hét esett ki a próbaidőszakból; kimondhatatlanul aggódtunk, hogy fel tud-e épülni. A balesetet követő első koncertünket a Borciani előtt egy héttel játszottuk, akkor vált biztossá, hogy Dóra is teljes erőbedobással tud majd versenyezni. Többek közt Martha Argerich is tagja volt a zsűrinek, ő egyenesen „életreszóló élményként” emlegette a Bartók-, Mozart- és Haydn-interpretációnkat – erre különösen büszkék vagyunk!
A kaposvári fesztivál szervezése azonban egész éves odafigyelést es gondoskodást igényel, nemcsak az én részemről,hanem a teljes Kaposfest-csapat oldaláról is.
– Mi az, ami Kaposvárra vonzza a világ leghíresebb művészeit?
– A külföldi fesztiválokon való fellépéseink alkalmával férjemmel, Kelemen Barnabással nagyszerű művészekkel találkoztunk, így az elmúlt tizenöt év koncertturnéinak esszenciájával találkozhat a Kaposfest közönsége évről évre. Ez egy nyári fesztivál egy kisvárosban: a világ legnagyobb koncerttermeiben fellépő szólistákat nem a magas honorárium, nem is a koncert preztízsértéke vonzotta az első években. A művészek elsősorban baráti meghívásunknak eleget téve jönnek, az elmúlt négy év tapasztalata pedig az, hogy nagyon jól érzik magukat. Amellett, hogy a fellépőknek lehetőségük van egymás játékat meghallgatni – és ezzel páratlan inspirációt kapnak –, barátok közé érkeznek. Mára pedig már a lelkes, zeneértő közönségünknek is elterjedt a híre. A légkör szinte családias;Kaposvár varázslatos, virágos, szökőkutakkal teli, kedves városa igazi otthona lett ennek a fesztiválnak. A Kaposfest híre többek közt ezeknek köszönhetően már a nemzetközi „piacon” is elterjedt, örömmel mondhatjuk, hogy aki eddig még nem kapott meghívást a fesztiválra, az előbb-utóbb maga jelentkezik, hogy jönne…
– Az ötödik Kaposfest nemcsak a jubileum miatt lesz különleges, hanem egy új kezdeményezést is indítanak. Miről lesz szó?
– Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő utánpótlás-nevelést, így idén végre elindulnak a mindennapos, nyílt mesterkurzusaink a Kaposfest ideje alatt. Oleg Kogan csellistát – aki Londonban is tanít – hívtuk el, hogy tartsa meg a mesterkurzusokat. Kitűnő művész és pedagógus! Idén legfeljebb hat diák vehet részt a kurzuson, meghívott csellisták jönnek, személy szerint választjuk ki azokat, a nagyrészt versenygyőztes fiatalokat, akik játszhatnak Oleg Kogannak. Minden napra egy-egy kurzust tervezünk, melyek mindenki számára látogathatóak lesznek. Oleg Kogan pedig, amellett, hogy legfőképpen tanítani jön, egy-egy koncerten játszani is fog.
– Ha jól tudom, korábban is voltak ilyen irányú elképzeléseik…
– Annak idején, amikor a Kaposfest elindult, a fellépő művészeket kértem fel, hogy tartsanak egy-egy órát a Zeneakadémia növendékeinek a fesztivál ideje alatt. Napjaink legsikeresebb, fiatal koncertező sztárjai tanítottak volna, akik – ifjú koruk ellenére – hatalmas koncert- és versenytapasztalattal rendelkeznek. Tehát a legfontosabb tapasztalatokat adhatták volna át. Meghirdettük a lehetőséget, az akadémisták ingyen tanulhattak volna tőlük, de senki sem jelentkezett.
– Ez azért elég érdekes. Ön szerint mi volt az oka?
– A hallgatók túlnyomó része nyárra pénzkeresési lehetőségek után kutat. Kezdetben hiába kínáltunk nekik kedvezményes bérletvásárlási lehetőséget a ,,fesztiválpárna” keretében, úti-, szállás- és étkezési költséggel is számolniuk kellett a fesztivál ideje alatt, amit kevesen engedhettek meg maguknak. Idővel azonban ezek a dolgok is beértek, ma már jó néhány hallgató a fesztiválnak jön segíteni: kottalapozóként, színpadi rendezőként vagy kottafelelősként minden koncertet meghallgathatnak, a próbákra is bejárhatnak, és a segítségükért cserébe szállást és étkezést nyújtunk nekik. A tapasztalat pedig az, hogy aki egyszer itt megfordult, az újra el fog jönni. A fesztivál híre és a lehetőség, melyet kínálunk nekik, nagyon gyorsan terjed közöttük. Egyre több növendék tudja, hogy ide érdemes jönni. Ha a mesterkurzus sikeres lesz, jövőre bővítjük.
– Kifejtené, hogyan?
– A fesztiválon fellépő művészek beosztását szeretnénk majd jó elő úgy elkészíteni, hogy a koncertek mellett legyen idejük tanítani is, vagy meghallgatni és tanácsokat adni néhány diáknak. Mondjuk a nagytermet üresen hagynánk erre az alkalomra, és beépítenénk a „mesterkurzusok műsorát” is a programba. Ha a harminc Kaposfestre látogató művészből mindenki csak egy-egy órát tartana, az már harminc órányi mesterkurzust jelentene a fesztivál ideje alatt. .
– Mit jelent az Ön számára a tanítás? Milyen elvárásokat állít diákjai elé?
– A világ legszebb, de egyben legnehezebb feladatát, a szenvedélyemet. Minden felmenőm elismert pedagógus, és úgy érzem, én is rendelkezem olyan antennával, amely segít, hogy megérezzem mire van szükségük éppen a diákjaimnak. Ebből kifolyólag nagyon jó a kapcsolatom az osztályommal, ami azért is fontos, mert a mi pályánkon különleges szerepe van az egyéni képzésnek. Azt azonban mindig kérem a növendékeimtől, hogy más tanárok óráit is rendszeresen látogassák, hallgassák. A különböző megközelítésekből ugyanis nagyon sokat lehet tanulni.
– Hogyan látja a komolyzenei nevelés jelenlegi helyzetét?
– A klasszikus zenei nevelés az általános iskolákban elsősorban élvezetes, közös éneklésekből, akár a rajzórákkal összekötött zenehallgatásokból kellene álljon. Az énekórák az iskolai évek legszebb pillanatait kellene adniuk a diákoknak. Ha ez nem így van, megoldást kell találni a helyzetre! Gyakran tapasztalom, hogy az órákon könnyűzenével próbálják felkelteni az iskolások figyelmét, ami azonban enélkül is mindenhol eléri őket. Nekünk inkább az európai zenetörténet legszebb műveivel kellene a gyermekeket megismertetnünk. Ezen túl azt gondolom, Magyarország a zeneiskolák terén még mindig meghaladja az európai szintet. Ez többek közt az elszánt pedagógusainknak, a sok-sok tehetséges gyermeknek és annak is köszönhető, hogy nemcsak a módosabb családok engedhetik meg maguknak gyermekeik zenei nevelését, hanem az alanyi jogon jár. Emellett persze úgy gondolom, a szülők felismerése is fontos: a korán – 5-6 éves korban – elkezdett zenetanulás behozhatatlan előnyt jelent azokkal a gyerekekkel szemben, akiknek erre nem adnak esélyt.
Filákovity Radojka
Hozzászólások: