Az ózonlyuk (mely valójában ózonritkulás) már évtizedek óta beépült a köztudatba, káros hatásait az élővilágra jól ismerjük. Most egy korábban ismeretlen természeti jelenséget fedezett fel a német Alfred Wegener Intézet által vezetett nemzetközi kutatócsoport a déli tengereken.
A Csendes-óceán délnyugati részén van egy több ezer kilométerre kiterjedő légréteg, mely megakadályozza a legtöbb természetes és antropogén eredetű vegyi anyag felemelkedését a sztratoszférába.
Ám e rétegen most felfedeztek egy lyukat, melyen, mint egy égi liften, a felszínen kibocsátott vegyi anyagok tömege halad át szűretlenül. A jelenség fokozza az ózonréteg ritkulását a sarkvidékek fölött, és számottevő hatással lehet a jövőbeli klímára is. Eleinte, 2009 végén, még hibás mérési eredményekre gyanakodtak, majd a kérdéses térségben egy kutatóhajóról rengetegszer végeztek méréseket – de ózont szinte semennyit sem találtak, ami módfelett meghökkentette a kutatókat.
A következő években mérés mérést követett, ám még mindig semmi. Annak ellenére, hogy a kívülálló számára a légkör egységesnek tűnik, valójában fizikailag és kémiailag nagyon különböző rétegekből áll, mondja Markus Rex, a kutatócsoport vezetője. A felszín közelében a légrétegek több száz, sőt több ezer vegyi anyagot tartalmaznak.
Ezeknek a túlnyomó része az alsó néhány kilométeren vízben oldódó vegyületekre bomlik le, és az esőzések kimossák őket a levegőből. Mivel e folyamatokhoz hidroxilgyökök szükségesek, ezért is nevezik ezt a réteget OH-pajzsnak. Olyan, mint egy nagy, légköri mosógép, melyben az OH a tisztítószer. Ezen a pajzson csak néhány, hosszú életű anyag képes áthatolni és végül eljutni a sztratoszférába.
Globális hatásuk elsősorban ezeknek az anyagoknak van, mivel ha már eljutottak odáig, a lebomlásuk hosszú éveket vesz igénybe és az egész Földön elterjednek. Ezek a vegyületek még akkor is utat találnak a sztratoszférába, ha az OH-pajzs teljesen ép. Ilyen pl. a metán, a halon vagy a CFC-k, melyek közismerten ózongyilkos gázok, és elsősorban a sarkvidékek fölött fejtik ki hatásukat.
Többéves kutatómunka után a tudósok már jól értik a sztratoszferikus ózon ritkulásának folyamatát. A pacifikus térségben most felfedezett OH-lyukon át több brómozott szénhidrogén juthat el a sztratoszférába, mint a világ más térségeiben. Bár felemelkedésük helye a Csendes-óceán délnyugati része, az ózonpusztító hatásukat valójában a sarkvidékeken fejtik ki.
Ezeken kívül más vegyi anyagok is felemelkednek, köztük a kén-dioxid, melynek ugyancsak számottevő hatása van a klímára. Ez, az üvegházhatású gázokkal ellentétben hűtőhatást gyakorol a légkörre.
Délkelet-Ázsia a gyors gazdasági fejlődése következtében nagy kén-dioxid-kibocsátóvá vált, miközben ezek visszaszorítására, ellentétben a fejlett ipari országokkal, vajmi kevés figyelmet fordít. Ha tehát azt is számba vesszük, hogy az OH-lyukon kén-dioxid is átjut, az aeroszolréteg, mely főként kén-dioxidból áll, egyre vastagabb lesz.
Ez a légszennyezés azonban egyáltalán nem hasznos a globális felmelegedés enyhítése szempontjából, mondja Rex. Hatásainak pontos megértésétől azonban még messze vagyunk.
Kérdés, miért van OH-lyuk a Csendes-óceán ezen része fölött. Ha a légkör alsó részében (a troposzférában) alig van ózon, csak kevés OH keletkezik, ezért jön létre a „lyuk”. Az alsó légkörben viszont csak akkor keletkezik ózon, ha bőséggel vannak jelen nitrogén-oxidok, amelyek viszont jórészt villámlások során jönnek létre, elsősorban a szárazföldek felett, viszont jóval kisebb mennyiségben az óceánok felett. Ebben a forró és nedves térségben az ózon nagyon rövid életű, s mindezek együtt ahhoz vezetnek, hogy kialakul az OH-lyuk.
Okkal vetődhet fel a kérdés, miért csak most fedezték fel ezt az OH-lyukat. Ehhez tudni érdemes, hogy a Csendes-óceán délnyugati része bolygónk egyik legeldugottabb vidéke, ahol más régiókhoz képest sokkal ritkábban végeznek légköri méréseket.
Éppen ezért kezdődtek az utóbbi években ott is alapos ózonszintmérések, és ez a különös felfedezés éppen ezeknek köszönhető. A kutatók közleménye az Alfred Wegener Intézet honlapján látott napvilágot, és rövidesen megjelenik az Atmospheric Chemistry and Physics folyóiratban is.
forrás: nol.hu