Ahol nem dekoráció a farakás a kandalló mellett, az ablakokat nem fedik súlyos függönyök, a falak hófehérek, a játékosság és a jól szervezettség békében megfér egymás mellett, ott a mi otthonunk. A norvég család ezzel a gondolattal vágott bele a házkeresésbe…
Nem hamarkodtuk el, hittünk abban, ha elég kitartóan keressük, megtaláljuk azt a házat, ahol felébred bennünk a családi fészek érzése. Több mint egy éven át kilincseltünk, míg hazataláltunk” – emlékszik vissza Isabell. Igaz, ez sem volt tökéletes, de tökéletesen beleláttuk az álmaink otthonát.
Vendéglátónk közel érzi magához a lakberendezést, és bár nem szakember, nagy elánnal vágott bele a tervezgetésbe. „Mivel falakat nem kellett mozgatni, a gépészet és minden fontos dolog rendben volt, gondoltam, megpróbálkozom vele, és ha végképp elakadok, nem késlekedem lakberendezőt keresni” – meséli Isabell. A legnagyobb feladatot nem az ötletgyűjtés, épp ellenkezőleg, a házkeresés egy éve alatt a számítógépen felgyűlt, lakberendezési lapokban megjelölt ötletek megkurtítása jelentette. Ebben nagy segítségre voltak a családtagok. Az nem volt kérdés, hogy hófehér falak és óriási ablakok keretezik az életteret, hiszen a skandináv világban igazán értékelik a fényt. A közösségi tér világosabb nem is lehetne, hiszen üvegfallal nyílik a kert felé. A panoráma, a fény kedvéért nem haboztak feláldozni a bútorozhatóságot, bár a funkcionális és néhány dizájn darabbal felértékelt berendezés nagyon is a norvégok sajátja. Mintha egy gyöngysor szemeit fűznénk egymás után, a konyha–étkező–nappali hármasát egy térben, szép egymásutánban éljük meg, a vezető szál középen. A mértani vonalak, a klasszikus színhasználat örökké teszi a berendezést, amit Isabell néhány dísztárgy, egy-két párnahuzat cseréjével frissít fel időnként.
A nappaliból kényelmes lépcsősor vezet az emeletre, a visszavonulás, pihenés színterét adó szobákba. Egy szülői hálószoba és két gyerekszoba mellett két fürdőszoba adja meg a mindennapok kényelmét. A szobák nem nagyok, de Isabell addig tervezgette, tologatta fejben a bútorokat, míg mindennek talált helyet. Nagy könnyebbség, hogy a földszinten egy félszobából gardróbszobát alakítottak ki, így nem szükséges tárolással terhelni a szobákat. Nagy beépített gardrób csak a szülők hálószobájába került, parapetfallal ügyesen láthatatlanná téve.
Nincs nap, hogy a család ne örülne a háznak, amelyet olyanná tettek, amilyenre mindig vágytak.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin februári számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!