Mautner Zsófia, az RTL Klub Ízes élet című műsorának háziasszonya különös pályát futott be. Szinte mindent elért már a diplomata életben, biztos karrier állt előtte, amikor váltott – a döntés azonban nem volt egyszerű, és nem is egyik napról a másikra következett be.
Azért az alapok adottak voltak. Budapesten, egy főzni szerető családban nőtt fel. – Nálunk a főzés mindennapos élvezet volt – meséli Zsófi –, ilyenkor az egész család a konyhában „tömörült”. A nagyszüleim is remek szakácsok voltak, anyai ágon kunmadarasiak, sok időt töltöttem náluk, és a házias, falusi ízeket hoztam magammal, apai ágon viszont a hétköznapi rutint tanultam meg. Náluk volt minden hétvégén a családi ebéd, s ahogy idősödött a nagymamám, én vettem át tőle a stafétabotot. Szombat reggel megjelentem nála, konzultáltunk, mi legyen a menü, és én bevásároltam, és főztem. Óriási élvezettel, szenvedélyesen és könnyedén. Apu is remekül főz, kiváló szakács, lényegében neki köszönhetjük az öcsémmel együtt, hogy a főzés mindennapos élménnyé vált számunkra. Zsófi szülei diplomaták, így aztán sokat költöztek életük során. – Prágában például öt évig éltünk, és sokszor volt nálunk nagy vendégvárás. Imádtuk ezt a kavalkádot a testvéremmel, és teljes szívvel vettünk részt mindenben. Óriási hidegtálakat készítettünk, melyekbe belevittük a magyaros ízeket. És csak lestük, izgatottan, mit szólnak hozzá a vendégek.
Zsófi felnőtt élete a családi hagyományokat követte. Külkereskedelmi főiskolát végzett, nyelveket tanult. – Jó nyelvérzékem volt, hamar megtanultam csehül, és beszéltem németül, oroszul is. A főiskola után Kölnben töltöttem két évet, majd ösztöndíjjal New Yorkba kerültem. Valójában azért, hogy karriert váltottam, New York a felelős, de ezt akkoriban még nem ismertem fel igazán. Csak éltem vidáman az ösztöndíjasok életét, kevés pénzből, és mindenre nyitottan. Nagy hatással volt rám a multikultúra, és pragmatikus oka volt annak is (a kevés pénz), hogy általában gyalog mentem haza. Télen olykor a hatalmas könyváruházakba tértem be melegedni, és általában a szakácskönyv részlegen töltöttem az időm. Ez volt a napom fénypontja: csak lekuporodtam a szőnyegre, és végiglapoztam egy-egy könyvet…
Egy év New York után Zsófi pályakezdő lett Budapesten, nemzetközi EU-s területen, a közigazgatásban. – Színes, izgalmas munka volt ez, nagyon élveztem. 2003-ban elnyertem egy állást Brüsszelben, ahol öt évig éltem, az esélyegyenlőség, kultúra és az oktatáspolitika tartozott hozzám. Csodálatos időszak volt. Tudtam, hogy ez az életpálya kiszámítható és komoly, úgy éreztem, a helyemen vagyok. Megvolt a kellő tapasztalatom már, és felszabadult egy kis időm. Rájöttem, hogy olyan sok mondanivalóm gyűlt össze gasztro témában, hogy ajándékoztam magamnak egy blogot – a Chili&Vaníliát – a 31. születésnapomra. Magam sem gondoltam, hogy sikere lesz. Egy év után sorra kaptam a felkéréseket, hogy írjak recepteket, 2006-ban pedig megnyertem a HVG blogversenyében a gasztro kategóriát.
2008-ban vége lett Brüsszelnek, Zsófi hazakészülődött. – Ez volt az a pillanat, amikor először gondoltam komolyan arra, mi lenne, ha kipróbálnám magam a gasztronómia világában. Egy évig mérlegeltem, vajon megéri-e a biztos egzisztenciát egy izgalmas, de bizonytalan új karrierért feladni? Kellett kurázsi a döntéshez. Amikor felmondtam, a főnökeim nem akartak hinni a fülüknek.
Jól érzem magam, ebben a karrierben is. Hogy mi lesz tíz év múlva, nem tudom, de most ez a hivatásom, ebben kell kiteljesednem. Saját étteremre nem vágyom, a nemzetközi jelenlétet szeretném erősíteni. Hat nyelven beszélek, ami sokat segít. Külföldön is tartok főzőbemutatókat, így szélesebb kör ismerheti meg az elképzeléseimet, véleményemet a gasztronómiáról.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin februári számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!