Harmadik helyen áll az egyetemek rangsorában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a Felvi 2013-as rangsora alapján. A negyvennégy egyetemet és főiskolát vizsgáló kutatás szerint a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara a társadalomtudományi karok rangsorában az első, a bölcsészettudományi karok között pedig a második helyre került. A HVG Diploma 2014 című melléklete szerint az ország egyetemeinek 161 kara közül a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara a negyedik helyen végzett. Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja beszél az egyetemről, a bölcsészképzésről.
Minek köszönhető ez az előkelő hely?
A rangsor objektív szempontrendszer szerint, hallgatói és oktatói kiválóság alapján jött létre. Az oktatói kiválóság esetében elsősorban a főállású oktatók fokozattal rendelkező aránya meghatározó, míg a hallgatóknál azt vették figyelembe, hogy mennyi volt az adott évben felvettek felvételi pontszámának átlaga. A Pázmányé az ország négy azon bölcsészkara közé sorolható, ahol ez a szám 400 pont fölött van.
Ez az eredmény adatok és számok alapján jött létre. Ön hogy érzi, mi az, amiben az egyetem bölcsészet- és társadalomtudományi kara jól teljesít?
A Pázmány a legjobb magyar nem állami egyetem. Ez azonban nem túl jelentős eredmény, hiszen az állami egyetemek száma jóval magasabb a nem állami fenntartású egyetemekénél. Azt viszont feltétlen fontosnak tartom, hogy egyes képzések és kutatási tevékenységek kizárólag nálunk találhatók meg az országban. Egyedülálló dolog többek között, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán négy doktori iskola működik különböző tudományterületeken. Egyedülálló, hogy akadémiai kutatócsoport dolgozik a karon, továbbá, hogy olyan laboratóriumi kutatások zajlanak az egyetem pszichológia szakán, amelyek a bölcsészettudomány területéhez tartoznak, de a kutatásainkat az úgynevezett „kemény tudományok” képviselői is elismerik. Folynak tehát olyan kutatások, amelyek önmagukban is eredményesek, és magyarázzák az előkelő helyezéseket. Eredményeink közé sorolom még a nemzetközi kapcsolatrendszerünket, amely jelentősen fejlődött az elmúlt néhány évben.
Kiemelte, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nem állami egyetem. Katolikus fenntartású, a Szentszék által affiliált. Mit jelent mindez?
A hittudományi kart a Szentszék közvetlenül ellenőrzi. Az AVEPRO elnevezésű nemzetközi szentszéki felsőoktatási bizottság minőségbiztosítási akkreditációs szervezetnek köszönhetően a Szentszékhez tartozik az akkreditációs felülvizsgálati jog. Nálunk, a világi karokon viszont elsősorban abban nyilvánul meg az egyetem katolikussága, hogy a képzésben vannak olyan általánosan kötelező tárgyak, amelyeknek a kötelezővé tételétől egy katolikus egyetem nem tekinthet el. Emellett vannak olyan sajátosságai az egyes képzéseknek, amelyeknek mindenképpen ki kell domborodniuk az oktatásban. Ilyen például a történelemben az egyháztörténet, a régi magyar irodalomban az egyházi vitairodalom vagy a prédikációs irodalom, a művészettörténetben a keresztény középkori művészet, a filozófiában a keresztény filozófia, a pedagógiai képzésben a katolikus köznevelési hagyományok felelevenítése, és még sorolhatnám. Tehát mindenképpen párbajképesek vagyunk a világi egyetemekkel. Viszont olyan ismeretanyagot is átadunk, ami természetéből fakadóan csak a katolikus egyetemen képzelhető el.
Említette, hogy vannak olyan tantárgyak, amelyekben megjelenik az egyetem katolikussága, és minden hallgatónak kötelezően el kell végeznie. Melyek azok a tárgyak, amelyek alól nem bújhatnak ki a Pázmányos diákok?
Több ilyen tárgy van, de azt hiszem, hogy ha a „Bevezetés a katolikus hit rendszerébe” című tanegységet említem, akkor az bőven elég ahhoz, hogy illusztráljam, miről van szó. Aki katolikus egyetemet választ, pontosan tudja, mire vállalkozik. Nem nyafoghat később, hiszen nem árultunk zsákbamacskát. Az egyetem nevében benne van, hogy milyen intézmény. Amikor valaki beiratkozik, megtudja, hogy milyen feltételekkel végezheti el az adott szakot vagy szakokat. Ez nem jelent számára többletterhet, mert az állami és egyházi előírásoknak egyaránt megfelelően alakítottuk ki a képzési struktúránkat. Ezen tárgyak elvégzése során a hallgatóknak speciálisan formálódik a világlátása. Annak is, aki olyan közegből jött, amely nem kötődik kifejezetten a fenntartónkhoz. Szeretném azonban hozzátenni, hogy nem térítő tevékenységről van szó az egyetem részéről. Olyan alapismereteket adunk, amelyek elsajátítását egy katolikus egyetem megkövetelheti. A hithez, az egyházhoz, vagy az egyházi szereplőkhöz való viszony szabad döntés, abba mi nem tudunk és nem is szeretnénk beleszólni.
Kapnak visszajelzést a diákoktól arról – akár felmérések, akár személyes beszélgetések alapján, – hogy miért ezt az egyetemet választották?
Vannak hallgatók, akik kifejezetten az egyetem katolikus jellege miatt jönnek ide. Ők a diákjaink tizenhét százalékát teszik ki, ami viszonylag magas szám, de nem domináns. Ami jellemzőbb, hogy azért minket választanak, mert az általunk nyújtott képzést jobbnak tartják más intézmények képzésénél. Ebből látszik, hogy a minőségi szempontot tartják elsőrendűnek. Azt gondolom, hogy a katolikus egyetem szempontjából ez jó referencia. Jó érv saját magunk reklámozására, hogy a hallgatók azért jönnek hozzánk, mert azt gondolják minőségi képzést nyújtunk. Számunkra természetesen nem közömbös, hogy ki ennek az intézménynek a fenntartója, de ha nem minőségi a képzés, akkor nem vagyunk méltók sem a fenntartó, sem a hallgatók bizalmára.
Napjainkban jobban előtérbe kerültek a műszaki-, mérnöki- és természettudományok. Miért érdemes mégis bölcsészkarra jelentkezni? Milyen képességeket igényel, mit fejleszt, és ezeket a képességeket hogyan lehet a későbbiekben kamatoztatni?
Aki matematikából nem volt jó, az valószínűleg nem jelentkezik mérnökképzésre akkor sem, ha az állam ezt preferálja. Ha valakinek a nyelvekhez, a történelemhez, a művészetekhez vagy a társadalomtudományokhoz van affinitása, akkor kézenfekvő módon választja a bölcsészeti és társadalomtudományi képzéseket. Hogy miért érdemes a bölcsészképzéseket választani napjainkban? A válasz egyszerű. Azért, mert izgalmas intellektuális kihívás, rendkívül sokrétű végzettséget nyújt, könnyen el lehet vele helyezkedni, és viszonylag jól lehet vele keresni. Ami a fizetést illeti, a bölcsészek meglepő módon a magyar átlagnál jobb fizetést kaphatnak.
Ez nem éppen általános vélekedés a bölcsészekről…
Valóban ismert az a sztereotípia – amit nem tudom kik találtak ki és kik terjesztenek –, hogy a bölcsészek nem tudnak elhelyezkedni. De hadd említsek egy példát: a dél-alföldi régióban több mérnök és informatikus van munka nélkül, mint bölcsész. Statisztikai adatoktól független tény, hogy ma egy bölcsész végzettségű fiatal általában három és fél hónapon belül elhelyezkedik. Legalábbis a Pázmányról.
Mit mutat a pályakövetési rendszerük, milyen területen tudnak elhelyezkedni a végzett diákjaik?
Nagyon nehéz megállapítani azt, hogy ki pályaelhagyó. A magyar Országgyűlés azon aggódik, hogy a befektetett pénz elvész, mert képzett emberek pályaelhagyók lesznek. Látnunk kell, hogy akik ezt mondják, azok valamennyien pályaelhagyók, hiszen az országgyűlésben senki nem országgyűlési képviselő szakot végzettként ül, hanem valamilyen más diszciplínát végzett annak idején. Tehát pályaelhagyók aggódnak potenciális pályaelhagyókért, miközben nagyon nehéz megmondani, hogy aki például történelem, magyar, vagy éppen nyelv szakon végzett, és utána egy multinacionális cégnél középvezetőként helyezkedik el, az mennyiben pályaelhagyó. Van nyelvi képzettsége, kommunikációs készsége, tanult érveléstechnikát, vannak általános ismeretei, amelyeket hasznosít a munkahelyén. Ezért választják őt, nem pedig egy gazdasági végzettséggel rendelkező jelentkezőt. A Magyarországon működő nagy bankok fiókvezetőinek többsége bölcsész végzettségű. Pont azért, mert az informatikus vagy a gazdasági végzettséggel rendelkezők kevésbé tudnak bánni az emberekkel. A bölcsészek alkalmasabbak ilyen feladatkör betöltésére, hiszen rugalmasabbak, és fejlettebb az empatikus képességük. Ahogy egy vers elemzésébe, történelmi helyzetek átlátásába, vagy művészettörténeti problémák boncolgatásába is könnyebben bele tudnak helyezkedni, úgy könnyebben beleéreznek abba is, hogyan lehet különböző dolgokat megbeszélni, hogyan lehet intézkedéseket végrehajtani.
Van olyan eleme a képzésnek, amely segíti az elméleti tudás gyakorlatba ültetését?
Meg kell különböztetnünk a tudás különböző rétegeit. A tudás egyik rétege készségszintű, ilyen például egy nyelv. Aki tud kommunikálni valamely nyelven, az már birtokol egy eszközt. Ez elsajátítható, fejleszthető. A következő réteg az ehhez kapcsolódó passzív tudás. Az adott nyelvhez kapcsolódó nyelvtörténeti, irodalomtörténeti, irodalomelméleti ismereteket nem fogja hasznosítani a diák a gyakorlatban, sem ha tanár lesz, sem ha kutató. Ezeket az információkat nem összességében, hanem részleteiben fogja hasznosítani. De hozzátartozik a diszciplínához, hozzátartozik a szakmai műveltségéhez. Végül van a szakmai szint, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Nem azért kerül valaki döntéshozó pozícióba, mert ilyen végzettséggel rendelkezik, hanem mert olyan általános műveltsége van, amely alapján adott célok szerint tud tevékenykedni. Ezt inkább bölcsességnek nevezném. Ha visszatérünk az eredeti kérdéséhez, miszerint a bölcsészettudomány mennyiben piacosítható, mondhatjuk azt is, hogy teljes mértékben, és azt is, hogy semmilyen mértékben. Magam úgy vélem, hogy a bölcsészettudomány teljes mértékben piacosítható, ugyanis azok az emberek, akik a kreatív iparágakban dolgoznak, nem kényszerből teszik. Ezeken a területeken sokkal nagyobb lehetőség nyílik az önmegvalósításra. Ennek pedig része az általános műveltség. A bölcsészet szeretete, a filozófia nem arról szól, hogy az emberek praktikus válaszokat keresnek hétköznapi gondjaik megoldására, hanem általános, egzisztenciális, metafizikai kérdések fölvetését és az azokra történő válaszok megtalálását jelenti. Hány és hány orvos, mérnök, matematikus vagy csillagász van, aki zenél, verseket ír, fest, vagy valami hasonló módon próbálja kifejezni önmagát. Vagy egyszerűen csak olvas. Egy mérnök, aki regényt olvas. Ez könnyen elképzelhető. De el tudja képzelni, hogy egy irodalomtörténész nekilát böngészni a matematikai példatárat? Esetleg ha a gyermeke érettségizik…
Budapesten, az egyetem bölcsészet- és társadalomtudományi karának Mikszáth Kálmán téri épületében beszélgetünk. Akik pár évvel ez előtt végeztek a Pázmányon, nem ide jártak, hanem nap, mint nap kiutaztak a piliscsabai Campusra. Miért kezdett beköltözni Budapestre az egyetem?
Az egyetem székhelye a Szentkirályi utcában van. A bölcsészet- és társadalomtudományi kar azonban az elmúlt húsz évben Piliscsabán volt. Most is Piliscsabán van, bizonyos képzései azonban máshol is helyet kapnak. 2013. július 1-je óta, a Vitéz János kar integrálása következtében Esztergomban és Budapesten is van képzési helyszínünk. Különböző szakokat hirdetünk meg Budapestre, Esztergomba és Piliscsabára. A tanárképzéssel összefüggő szakokat Piliscsabán tudjuk elképzelni, mert a hallgatói és oktatói létszám olyan magas, amihez nagy mennyiségű terem-igény párosul. Ezt a piliscsabai Campuson tudjuk kielégíteni. Speciális képzéseket azonban el tudunk helyezni Budapesten, vagy Esztergomban is. Mindez azt jelenti, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományi kar párhuzamosan három képzési helyszínen működik.
Nem volt jó helye Piliscsabán?
A piliscsabai helyszín pont félúton van a közel és a távol között. Ahhoz túl távol van, hogy az emberek, főképp az óraadók vagy a végzős hallgatók csak úgy munka mellett kiugorjanak és bizonyos órákat megtartsanak, illetve azokon részt vegyenek. A diplomás pályakövető rendszerek elemzései azt mutatják, hogy a végzős hallgatóknak több mint ötven százaléka rendelkezik munkaviszonnyal. Meg tudom érteni ezeket a hallgatókat, hiszen az egész képzési ciklus arra buzdítja őket, hogy próbáljanak meg megfelelni a munkaerőpiac igényeinek, majd annak megfelelően elhelyezkedni. Látható azonban, hogy a hallgatóknak komoly fejtörést okoz, hogy miként tudják összeegyeztetni tanulmányaikat a munkalehetőségekkel. Ebből a szempontból Piliscsaba túl távol van Budapesttől. Ahhoz viszont túl közel, hogy az emberek tartósan odaköltözzenek. Ez nem regionális központ, nem Szeged, nem Debrecen, nem Pécs. Mi a budapesti régió vonzáskörzetébe tartozunk, ahol a többség inkább budapestiként ingázik Piliscsabára, mint onnan Budapestre.
Milyen újdonságokkal jár a karon létrejött tanárképzési központ?
A Vitéz János Kar és a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar integrációját követően 2013. július 1-jén létrejött a Vitéz János Tanárképző Központ elnevezésű szervezeti egység. A központ létesítését a Nemzeti Felsőoktatási Törvény is előírja. Így nálunk a pedagógusképzés minden képzési szintjét egy intézményben koordináljuk. Az óvodapedagógiai-, a tanítói-, és a középiskolai képzést egyaránt. Majd terveink szerint, és Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úr szándéka szerint nemzetközi együttműködésben valósítanánk meg egy pedagógiai és pszichológiai doktori iskola akkreditációját. A jóváhagyást követően ennek a működését is ebben a rendszerben biztosítanánk. Ezzel egyedülálló módon teremtenénk meg annak a lehetőségét, hogy a katolikus szellemiségű pedagógusképzésnek nemcsak a szervezeti egysége jönne létre Magyarországon, hanem egyfajta tudományos műhelye is, amelyben már most is vannak kutatócsoportok, amelyeket rendkívül nagy örömmel fogunk támogatni a jövőben is. Hozzáteszem, hogy az osztatlan tanárképzés mindenféleképpen előremutató változás a bölcsészettudományi képzések szempontjából, mert egy kézzelfogható képzést követően diplomát biztosít azoknak, akik elvégzik. Így azok, akik eddig bizonytalanok voltak, hogy három év BA képzés után melyik mesterszakot válasszák, azok most dönthetnek úgy, hogy tanári szakra mennek. Így több szakmai tárgyat tudnak elvégezni, mint a korábbi rendszerben lehetett. Úgy gondolom, hogy óriási előnyünk, hogy az osztatlan tanári képzés bevezetésével egyidejűleg hoztuk létre a Vitéz János Tanárképző Központot, amely ezeket a szempontokat, valamint a mi fenntartónk sajátos szempontjait érvényre tudja juttatni.
Milyen tervei vannak a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi karának akár a közelebbi vagy távolabbi jövőre nézve?
Igyekszünk további szakokat meghirdetni a budapesti képzési helyszínünkön. Ez alapvetően azon múlik, hogy a meglévő, tagadhatatlanul jó márkanevünket hogyan tudjuk még inkább eladhatóvá tenni. Aki nem veszi tudomásul, hogy a felsőoktatás piacosodott az elmúlt húsz évben, az nem vesz tudomást a világ változásairól. Alkalmazkodnunk kell nemcsak az akkreditációs feltételekhez, nemcsak az egyházi fenntartói elvárásokhoz, nemcsak a jogszabályi elvárásokhoz, hanem a piaci igényekhez is. Ha a hallgatók azért nem választanak jó minőségű képzéseket, mert úgy ítélik meg, hogy távol van a munkavállalási, szórakozási vagy a művelődési lehetőségektől, akkor ezt nekünk kell megoldanunk. Ahogy a klasszikus mondja: … akkor Mohamed megy a hegyhez.
Eddig elsősorban a sikerekről beszélgettünk. De nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az utóbbi időben az egyetemeknek meg kellett húzni a nadrágszíjat…
A magyar felsőoktatás egészét érintették azok a változtatások, amelyeket a kormányzat meghozott. Az egyházi egyetemek sem kivételek. A PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara a többi magyar bölcsészkarhoz hasonlóan jelentős forrásveszteséget szenvedett el. Mi az elmúlt öt évben folyamatosan próbáltunk ésszerűsíteni, a mostani intézkedések csak gyorsítják ezt a folyamatot. Végiggondoltuk a képzési struktúrát, a belsős és külsős oktatók arányát, és arra jutottunk, a külsősök létszámának drasztikus csökkenése nem áll az egyetem érdekében. Hiszen ők olyan speciális dolgokat tudnak, például a kommunikáció-szakos képzés esetében, amelyekről nem mondhatunk le. Egyetemi kollégáktól várjuk az elméleti tárgyak oktatását, míg a kommunikáció speciális szakmai ismereteit jobb, ha a szakmában dolgozóktól kapják meg a hallgatók. Tehát ezeknek az embereknek a leépítése a képzést hiteltelenítette volna, és mi ebben nem látunk perspektívát. Örülök, hogy meg tudtuk őrizni ezt a sokszínűséget a képzésekben.
Az egyetemi tervek után, kérem, avassa be az olvasókat a saját kutatási terveibe.
Mindenképpen szeretném befejezni azokat a munkáimat, amelyeket évekkel ezelőtt fel kellett függesztenem. A politikai katolicizmus XIX. századi történetének kutatása még mindig lezáratlan történet részemről. Az a kutatásom is függőben van, melynek témája az európai integráció történetének korai korszaka, amelyben elsősorban a kereszténydemokrata pártok illetve mozgalmak befolyása érvényesült. És van egy harmadik témám, amelyet szintén nagyon szeretnék befejezni: a francia ellenforradalmi gondolkodók politikai filozófiájának összehasonlító feldolgozása.
forrás: magyarkurir.hu