Az amerikaiak ötöde hisz abban, hogy Lee Harvey Oswald magányos elkövető volt. Sokan a CIA-t, a maffiát, az illuminátusokat, a KGB-t, Lyndon B. Johnsont vagy épp a földönkívülieket vélik a háttérben. John Fitzgerald Kennedy az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között, amikor is november 22-én merénylet áldozata lett. Ő volt az egyetlen római katolikus vallású elnök az USA-ban.
Kennedy egy ír származású család második gyermekeként látta meg a napvilágot Massachusetts államban. Apja, Joseph Kennedy kongresszusi küldött volt, aki fiait is politikai pályán akarta látni, ezért a későbbi elnök 1935-ben a Harvard Egyetemen kezdte meg – a nemzetközi kapcsolatok terén – egyetemi tanulmányait, majd 1940-ben diplomát szerzett. Miután az Egyesült Államok belépett a második világháborúba (1941. december 7.) Kennedy századosként szolgált a haditengerészet kötelékében a Csendes-óceánon, ahol hősiességéért kitüntetésben is részesült. A harcok során azonban súlyos gerincsérülést szenvedett, amit több műtét sem tudott orvosolni, ezért arra kényszerült, hogy fájdalomcsillapítók, altatók és izomlazítók kombinációján éljen egész életében. A politikus a háború után 1947-től tagja lett a washingtoni képviselőháznak, majd 1953-ban bekerült a szenátusba. Ebben az esztendőben kötött házasságot Jacqueline Bouvier-val is, akitől később három gyermeke született.
Kennedy 1960-ban indult az elnökválasztáson, és apja támogatásának is köszönhetően végül igen szoros küzdelemben – mindössze 0,2%-kal – legyőzte a republikánus jelöltet, Richard Nixont. Az Egyesült Államok legfiatalabban megválasztott elnökeként 1961. január 20-án lépett a hatalomba. Sikerének oka valószínűleg a modern, tömegtájékoztatásra – elsősorban a televízióra – épülő kampány volt: elemzők szerint a jóképű, megnyerő külsejű, magabiztos Kennedy a külcsín segítségével győzedelmeskedett Nixon felett. A kampányban jelentős szerepet játszott csinos felesége, Jacqueline, illetve gyermekei is, akik később is számos alkalommal kerültek lencsevégre, amint a dolgozó elnök körül játszottak az Ovális Irodában.
Az amerikai történelem első katolikus elnöke kezdetben gyenge vezető benyomását keltette a Szovjetunióban, amit az 1961. áprilisi sikertelen kubai partraszállás – a disznó-öbölbeli incidens – is megerősített. Hruscsov ezt látva kockáztatta meg 1961. augusztus 13-án éjjel a berlini fal felhúzását, és hasonló okból fogott nagy hatótávolságú szovjet rakéták telepítésébe Kubában, ami 1962-re a harmadik világháború szélére sodorta a világot. Kennedy azonban jó taktikusnak bizonyult, mert Bécsben folytatott tárgyalásai során elérte, hogy Hruscsov visszavonja arzenálját a szigetországból, ráadásul úgy, hogy az alku rá eső részét sem kellett teljesítenie, az ő rakétái ugyanis megmaradhattak a NATO-tag Törökországban.
Bár buzgó antikommunista volt, Kennedy belátta, hogy fegyveres úton nem lehet megoldani a szovjet ideológia jelentette problémát, ehelyett békés eszközökkel érdemes felülkerekedni – igaz, elnöksége idején fokozta az amerikai katonai jelenlétet Dél-Vietnamban. A Kennedy-féle antikommunista recept az 1961-ben létrehozott Békehadtest volt: ez a szervezet azért jött létre, hogy a dél-amerikai államokat távol tartsa volt a szovjet blokktól, amit az elnök Latin-Amerikába juttatott segélyek, és rendszere exportálásával képzelte el. A szovjet-amerikai rivalizálás része volt az 1961 májusában meghirdetett Apollo-űrprogram is, melynek meghirdetésekor Kennedy ígéretet tett arra, hogy országa még az évtized végéig embert küld a Holdra.
Az elnök antikommunizmusa a belpolitikában liberalizmussal párosult. Fellépett a fekete bőrű lakosság jogainak érvényesítése érdekében, és katonai erőt is képes volt alkalmazni a rasszista zavargások megszüntetésére. Kennedy nevéhez fűződött egy nagyívű szociális program is, melynek keretében az oktatást, a tudományos kutatásokat, az egészségügyet, és a szegénység elleni küzdelmet támogatta. Miután öccsét, Robert Kennedyt nevezte ki legfőbb ügyésznek, az elnök háborút indított az országot behálózó maffia és a szervezett bűnözés felszámolása érdekében is – sokak szerint később ez okozta halálát.
Kennedy jelöltetni akarta magát a következő elnökválasztáson is, ezért 1963. november 22-én, már egy előkampány részeként, Dallasba utazott, hogy rendet tegyen a helyi frakcióban. Ez volt az a végzetes látogatás, mely során Lee Harvey Oswald, a helyi tankönyvraktár egyik dolgozója halálos merényletet követett el ellene. Oswald három lövést adott le az Elm Streeten haladó elnöki konvojra, ebből kettő golyó találta el Kennedyt, egy a nyakán, egy pedig a fején sebesítette meg. A politikus már a helyszínen életét vesztette.
A híres merénylet mind a mai napig foglalkoztatja az Egyesült Államok és a világ közvéleményét, miközben jó lehetőséget nyújt arra, hogy az összeesküvés-elméletek kedvelői próbára tegyék fantáziájukat. Lehetséges merénylőként – örök klasszikusként – felmerült a KGB neve, de sokan gondoltak a maffia bosszújára, vagy az átszervezés alatt álló CIA, esetleg a hatalmat megöröklő Lyndon B. Johnson bűnrészességére. Az összeesküvés gyanúját látszólag erősíti, hogy Oswaldot két nappal később meggyilkolta egy dallasi bártulajdonos, Jack Ruby, így örök kérdés marad, hogy a merénylő vajon egyedül, vagy megrendelésre cselekedett. Kennedy halála után egy parlamenti vizsgálóbizottság is összeült, mely a Warren-jelentésben összegzett nyomozás során nem talált bizonyítékot arra, hogy politikai gyilkosság történt.
Egy 2003-as Gallup-felmérés szerint nem nagyon apad, változatlanul mintegy 20 százalékos azoknak a tábor, akik az alelnököt, Lyndon B. Johnsont találják ludasnak, mert szerintük elnök akart lenni, és azt sem nagyon akarta, hogy kiderüljön bensőséges kapcsolata az FBI-jal. Az FB vezetője egyébként enyhén szólva nem kedvelte a Kennedy-fivéreket.
Az összeesküvés-elméletekben hívők egyik különös csoportja szerint „a világot ellenőrző illuminátusok titokzatos társasága” gyilkoltatta meg Kennedyt, mert az elnök véget akart vetni a vietnami háborúnak. Az illuminátusokat különben is felbosszantotta, hogy JFK meg akarta szerezni a hatalmat a Fed, a jegybank szerepét ellátó tartalékrendszer felett, ami magánkézben van.
Akadnak még olyanok is, akik szerint kicsi zöld emberkék, vagyis földönkívüliek műve volt az egész. Ők állításuk alátámasztására azt a perdöntőnek gondolt levelet emlegetik, melyet Kennedy a CIA-nak írt. Ebben ugyanis titkos UFO-dokumentumokba kért betekintést.
Sok részlet nem tisztázott, és a kétkedések különösen felerősödtek Oliver Stone JFK című filmje nyomán. Két évvel ezelőtt azonban történészek és nyugalmazott titkosszolgák a legújabb technológiák felhasználásával bizonyították, hogy Lee Harvey Oswald igenis magányos elkövető volt. Egyedül lőtt. A szakemberek ugyanis bizonyították, hogy a Kennedyre kilőtt mindhárom golyó Oswald fegyveréből származott. A három lövést 11 másodperc, és nem 6 másodperc alatt adták le, ahogy a korabeli, legismertebb filmfelvétel alapján állították korábban. Ez a 11 másodperc Oswaldnak is elég volt a három lövésre – érvel a történész Max Holland.
A több elkövetőt felvonultató teória mellett érvelők korábban azt hangoztatták, hogy 6 másodperc alatt egy ember nem képes leadni három lövést, ezért vizionáltak három tettest.
A legújabb fejlemény azonban még mindig csak arra ad választ, hogy Lee Harvey Oswald egyedül gyilkolt, de arra nem, hogy miért. Így a Kennedy-gyilkosság a mai napig az amerikai történelem nagy misztériuma. Azt a házat egyébként, ahol Oswald a gyilkosság előtti éjszakát töltötte Dallas egyik kertvárosában, a napokban múzeumként nyitották meg.
forrás: rubicon.hu, hirado.hu, hu.wikipedia.org, mult-kor.hu