MIKULÁS
(Szent Miklós püspök tiszteletére)
December van. Előveszi szánkóját a Mikulás.
Nem lehet már tovább várni. Hamarosan indulás.
Fúj a szél és esik a hó, előkerül a bunda.
Jó melegen felöltözik, úgy indul el az útra.
Az út szélén a kalapját lengeti a hóember.
Didereg és mégis örül hogy itt van már december.
Puttonyában a szakállas órák hosszat kotorász…
Előhúz egy sapkát, sálat:- No hóember, te se fázz!
Mellette egy kis nyúl fut el: Állj meg csak Tapsifüles!
Mit kérsz? Káposztát vagy répát? Választani is lehet!Minden deres. Az ablakon
a hideg tél kopogtat.
Reggelire Nyulam-bulam
sárgarépát ropogtat.
Néki nem kell sapka meg sál,
meleg van a bundában.
Meg néha egy kicsit fél is,
kimelegszik
futtában.
nem jár semmi ajándék,
kifosztották a tyúkólat,
sírnak Kukorikáék.
Kint a réten hóban-fagyban
didereg az
őzike.
Néki illatos szénát visz.
Csalogatja:
– Jöjj ide!
Mackóékra
nincsen gondja,
oda nem kell mennie.
Egész család békén alszik,
nincs szükségük semmire.
Mindenkinek jut ajándék,
senki sem szomorkodik.
Mire üres lesz a nagy zsák,
minden cipő
megtelik…