A véletlenek összjátéka segítette hozzá házigazdáinkat, hogy ezt a gyönyörű polgári otthont megszerezhessék. Ez a ház átélt mindent: a háború viharait, a társbérletesítést, a rendszerváltást, több átépítést és felújítást, míg végül mai tulajdonosaira talált. Nem mindennapi történet!
A mese napra pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött el” – vág bele a történetbe Krisztina, a háziasszony. „Ekkor született Nóri, a nagyobbik lányunk. Egy utcával lejjebb laktunk, ott hon voltam a kisbabával, és úgy éreztem, hogy megőrülök a szomszédoktól. Sürgősen el kellett hát költözni, de szerettünk volna a környéken maradni, mert minden ide köt. A szüleim a hetvenes években vettek egy telket pár saroknyira innen, azzal a tervvel, hogy ott épül majd meg a családi házunk, de erre nem került sor… A nyolcvanas évek végére az édesapám végül meggyőzte anyukámat, hogy adják el a telket, és mivel akkor jártam egyetemre, az az ötletük támadt, hogy vesznek nekem egy kis lakást.
A mamám persze soha nem bocsátott a ezt meg apukámnak, az élet furcsa fintora azonban, hogy azt a lakást eladva lett az előző, majd abból ez, így gyakorlatilag visszaértünk oda, ami a szülői elképzelés volt negyven évvel ezelőtt . De a szerencsés véletlenek még csak ezután kezdődtek! Amikor sürgősen költözni akartunk, elkezdtem böngészni az újságokat, és – soha nem felejtem el – egy pénteki lapban ennyi állt: „Óbudán ház eladó. Ár, telefonszám.” Máig sem tudom miért, felhívtam, és kiderült, hogy ez az a ház, ami előtt kislány koromban gyakran elsétáltam, és ami mindig is annyira tetszett ! Nem is akartuk elhinni, de még aznap eldöntött ük, hogy egy életünk, egy halálunk, muszáj belevágni!”
Ennek a háznak aztán van története: a harmincas években épült, egy gazdag kereskedő család megrendelésére. Majd jött a háború, azután az ötvenes évek, amikor kényszerbérlőket telepített ek ide. Minden építészeti szempontot mellőzve az egyből három lakást csináltak, csőszobákkal, félkomforttal… Egyedül az emelet úszta meg, aminek önálló feljárata volt, ahol mind a mai napig megvan az eredeti padló és az eredeti bútorzat is. Régi tulajdonosa egész életében arra várt, hogy elmúljon a Kádár-rendszer, és az ott honát visszakaphassa; a kényszerbérlőket kivásárolták, illetve részben kihaltak, és a rendszerváltás után a kereskedő család visszaszerezte a házat. Az öreg úr vágya az volt, hogy a gyerekei költözzenek ide, ám végül el kellett adni az ingatlant. Régi gazdája mindentől szabadulni akart, mindent itt hagyott , még a bútorait és a személyes tárgyait is…
Így lehet, hogy ezzel Krisztina és Róbert vágya teljesült: 2004-ben az övék lett a ház, és Ignácz Erika belsőépítész segítségével elkezdhették a teljes átépítését, rekonstruálását. Az eredmény magáért beszél!
A cikk az A Mi Otthonunk magazin novemberi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!