Miért szeretjük az őshonos növényeket?
Az őshonos növények már sokkal régebb óta itt vannak mint mi emberek. Nemcsak alkalmazkodtak az éghajlathoz, hanem szerves részként beépültek a helyi biodiverzitásba, részei lettek a természeti sokféleségnek. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy jó kapcsolatot alakítottak ki a környékbeli növényekkel, rovarokkal. És bár a konkurálás a tápanyagokért és fényért nem ért véget, a természetes kártevők továbbra is jelen vannak, mégis kialakult egy egyensúly közeli állapot. Ebben az állapotban a tájra jellemző őshonos növények nemcsak működő, de hosszú távon működő közösséget képesek alkotni.
Miért jó ez nekünk?
Elég egoista a kérdésfeltevés, ez nem nekünk jó elsősorban hanem nekik de a túlélésünk zálogaként mégis vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Azért jó mert az őshonos növények jól érzik magukat abban a földben, azon klímán amiben megtalálhatóak. (Ha nem így lenne akkor kihaltak volna mert elnyomják őket azok a növények amiknek a helyi adottságok jobban megfelelnek.) Alkalmazkodtak a tájra jellemző csapadék mennyiséghez, páratartalomhoz, kártevőkhöz, vagyis a rendelkezésükre álló lehetőségekből úgy hozzák ki a maximumot, hogy közben a helyi betegségekre ellenállóbak is mint külhoni vagy nemesített társaik. Ebből az következik, hogy az őshonos növények vegyszerek nélkül nagyobb eséllyel termelhetőek gazdaságosan (a természetes kártevőiknek vannak természetes ellenségeik, a helyi betegségeket pedig képesek önerőből leküzdeni ahogy tették ezt az emberek megjelenése előtt is) gondozási igényük kevesebb a kényesebb, de nagyobb terméshozamú növényekhez képest természetes úton szaporodnak fenntarthatóak.
Ezek a szempontok pedig mind kielégítik a mi alapvető ösztönünket: minél kevesebb munkával minél több élelmiszerhez jutni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy többet terem vagy szebb a termése mint pl. a “gyári” paradicsomnak. Nem is lehet, hiszen utóbbiak arra lettek kitenyésztve, hogy jól nézzenek ki és te megvedd őket, míg előbbiek túl akartak élni és évszázadok óta játsszák ezt a Darwini játékot (egyébként sikeresen).
Biofokhagyma a kertből. Látszólag megviselte a 0,005 km-es út, de csak külföldi társához képes.
Biofokhagyma a kertből.
Szép is nagy is de semmire sem jó. Fokhagyma 7.000 km-ről. Ez biztos nem bio.
Gyári fokhagyma.
Valójában ezek a képen szereplő biofokhagymák a gyáriakhoz képest csúnyácskák, olykor nevetségesek. Azonban ha végig gondoljuk ezt a mondatot: “A természet lényegénél fogva a tökéletességre törekszik. Kellő alázattal megérthetjük ezt a tökéletességet és figyelmes neveléssel, gondos feldolgozással tápláló táplálékunkká tehetjük. Anélkül, hogy tönkretennénk…” talán belátható, hogy mint a Szépség és a Szörnyeteg c. mesében is, itt is a belső értékek számítanak igazán.
Szerző: Havas Tanya