VIGYÁZZ A MADÁRRA!

Még valószínűleg a népszerű dal, a „Vigyázz a madárra!” ötlete sem fogant meg, amikor Eperjesi Zoltán és Pólya Gábor már ezen az ügyön dolgoztak. Hogy ez miért fontos, mit jelent a gyakorlatban, és hogyan formálja át az embert, erről beszélgettünk Eperjesi Zoltánnal.

– Kedves Zoltán, hogyan került kapcsolatba a madarakkal, a madarászással?
– Úgy nyolc éves lehettem, amikor Pólya Gábor barátommal gyönyörű madárszót hallottunk egy óbudai utcasarkon, bármikor, amikor arra jártunk. És nem a fákról, hanem egy ház falai mögül. Nagy merészen úgy döntöttünk, becsengetünk, és kérünk madarat. Aki ajtót nyitott, nem volt más, mint Juhász Lajos madárgyűrűző- hivatása szerint rendőr ezredes. Kérésünkre azt felelte, hogy madarat ugyan nem tud adni, de szívesen elvisz minket madarászni. A szüleink elengedtek, és ezzel egy életre szóló kapcsolat kezdődött el számunkra. Lajos bácsi – isten nyugosztalja- sok mindenre megtanított minket, Gáborral pedig azóta is kijárunk a természetbe, ez a kedvtelés máig megmaradt nekünk.
– Hova érdemes menni madarászni?
– Olyan helyre, ami távol van a nyüzsgéstől. Lajos bácsival eleinte a közeli Csúcshegyre és Szentivánra jártunk ki. Hamarosan beiratkoztunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, aminek jelenleg is tagjai vagyunk. Elsősorban vízhez megyünk el, hisz azt gyakran felkeresik a vonuló madarak, vagy a bodzásba.
– Hogyan lehet őket megfogni anélkül, hogy megsérülnének?
– Függönyhálókat használunk. Kifeszítjük a hálókat a bokrok közé vagy a bodzásba, amikor érik a bodza, augusztus elején, mert idejárnak táplálkozni. Fél-háromnegyed óránként megyünk ellenőrizni, hogy van-e már bennük madár. Ha igen, egyesével belerakjuk őket egy zsákba, így nem törik össze magukat. Megállapítjuk, hogy milyen fajta a madár, hogy tojó vagy hím, öreg vagy fiatal, és feljegyezzük: hol és mikor fogtuk. Aztán szabadon engedjük őket. Ha még nincs megjelölve, akkor meggyűrűzzük, ha van rajta gyűrű és hazánkban élő, akkor csak felírjuk őket, de ha olyan, amelyik külföldön már be van jegyezve, akkor telefonon értesítjük a Madártani Egyesületet. Így tudják követni- egy nemzetközi szervezet részeként- a madarak vonulási útvonalát.  
– Mikor találtak utoljára külföldről érkező madarat?
– Sajnos nagyon régen, nem is tudok időpontot mondani. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb a madár. Kisgyerekkoromban például, amikor a csízek érkeztek- szeptember 15-én-, egy fekete felhőt lehetett látni belőlük. Ma már csak tízesével jönnek. Évről-évre kevesebben vannak. A parti fecskéből 200-300-at gyűrűztünk meg régen, most viszont csupán 35 párt találtunk ugyanazon a helyen. Elindulnak Afrikából, és már nem érnek ide, mert nincs mit enniük. Idén ugye húsvétkor is hó borította a környéket, így nem találhattak bogarakat. Hozzátenném, hogy Gábor a fő madarász, én csak a kísérője vagyok. Bár mindent együtt csinálunk.
– A köztudat a fecskét és a gólyát, na meg a darvakat tartja számon költöző madárként. De ezek szerint többféle is van.
– Hogyne, a legtöbb pici énekesmadár, például a fülemüle vagy a csicsörke is az. A gyurgya-lag például ugyanúgy költ, mint a fecske, agyagos talajban. Legutóbb Káposztásmegyeren láttam két-három párat. Vidéken bizonyára több is van, de túl messzire nem utazunk el vidékre, mert az sok pénz és idő. A cinkéket is meggyűrűzzük, de ezekből nem mindegyik vonul.
– Miért fontos vigyáznunk a madarakra?
– Az alapvető állatszereteten túl azért, mert rengeteg rovart, szúnyogot megesznek, amivel megkönnyítik az életünket. Vagyis nem csak az övéket, a sajátunkat is védjük ezáltal – hiszen a madárvédelem kapcsolódik a környezetvédelemhez és természetvédelemhez. Annak örülnék, ha minél többen segítenék a tevékenységünket- például az adó 1 százalékának átutalásával. Ebből mesterséges odúkat, fészkeket tud készíttetni a Madártani Egyesület, de ismeretterjesztő kiadványokat is megjelentet, és road-shokat szervez.
– Hány éves korban lehet ezt a tevékenységet elkezdeni?
– Nincsen korhoz kötve, a madárvilághoz való vonzalom a fontos, és persze a hozzáértés. A Madártani Egyesülethez mindig lehet fordulni segítségért. A gyerekek táborokban tanulhatják meg az alapokat.
– Milyen hatással van ez a hobbi az emberre?
– Végtelen jóérzéssel tölt el, amikor a kezembe veszek egy ilyen pelyhes kis jószágot. Azzal pedig, hogy kint vagyok a természetben, mozgok, jó levegőt szívok, és valami végtelen nyugodtság tölt el. Én ezt pihenésnek élem meg, függetlenül attól, hogy nagyon sok munkával jár.
– Tudom, hogy Ön buszsofőr, feltehetően Gábornak is más jellegű a foglalkozása. Miért éri meg ezt csinálni?
– Valóban, a madarászás egyikünknek sem a szakmája. A szeretet a legfőbb mozgatónk ebben, ezért teszi az ember, amit tesz. Én otthon is körülveszem magam madarakkal, kanárikat tenyésztek a harmadik emeleti lakásomban. Három óránként kell őket etetni, úgyhogy az egész családom élete is szorosan kötődik ezekhez a csodálatos élőlényekhez.