Három nap erejéig ismét több ezer fiatal lepte el Mezőtúrt, és láthatóan élvezték az East Fest-et, amely idén is kitett magáért. A tavaly debütáló fesztiválra rengetegen váltottak bérletet, a kemping már a nulladik napon megtelt, a fellépők pedig nagyszerű hangulatot varázsoltak, ami azt bizonyítja, hogy az alföldi kisváros újra felkerült az ország fesztiváltérképére.
Már csütörtök délelőtt látszódott, hogy valami készül a városban, mindenütt sátras, hátizsákos fiatalokkal lehetett találkozni, a kapunyitás előtt nagyjából két órával pedig már hatalmas sor állt a kapunál, ám a hangulat a várakozás ellenére vidám volt. Az idő tökéletesnek bizonyult, ami szerencsére a következő napokon sem volt másképp. A sátortábor délutánra hatalmas méreteket öltött, a Pepsi-színpadnál pedig már négy után elkezdődtek a programok, így unatkozni nem sok idő maradt. A belépéssel sem volt probléma, bár két pécsi újságíró a bejáratnál kétségbeesetten magyarázta, hogy akkreditálták őket a fesztiválra, de nincsenek rajta a listán. Szerencsére néhány perc múlva már elégedett ábrázattal vették az irányt a sátorozóhelyek felé. A Skafunderzre és az Esti Kornélra is szép kis tömeg gyűlt össze, ekkorra már hamisíthatatlan fesztiválhangulat kerekedett, majd az elektronikus színpadnál is beindultak lassan a dolgok, a strand medencéi mellett felépített helyszín és a kivilágított víztorony összképe igazán igényes és szép látványt nyújtott.
Másnapra aztán még nagyobb lendületet vett az East Fest, bár volt egy kis kavar a kempinggel kapcsolatosan, ugyanis bővíteni kellett a területet, de a helyzet megoldódott, délutánra ismét a buli került a főszerepbe. A Subscribe-Road-Depresszió hármas szépen megtelítette a Tuborg-színpad küzdőterét, és nem mellesleg hihetetlenül jó hangulatot csináltak, a hip-hop részlegnél pedig a Punnany Massif, a Hősök és Sub Bass Monster biztosította a rímeket, itt szintén teltház volt, mint ahogy a Ballantine’s-színpadnál is, ahol Andro egészen reggelig kitartott a dj-pult mögött. A koncertek közötti időszakokban bőven volt időnk szétnézni, külön megemlíteném az ajándéktárgyas-standot, ahol be lehetett gyűjteni az idei East Fest-es relikviákat, valamint a lepényárusokat, akiknek innen is hatalmas tisztelet a körülbelül öt másodperces kiszolgálásért és a fantasztikus ételekért, nem beszélve a tényleg baráti árakról. A kiszolgálás egyébként mindenütt gördülékenyen ment, és kifejezetten tetszett a nagyszínpad melletti emeletes pult, melyről az egész fesztiválra szép kilátás nyílt.
A szombati napba bár már kicsit meggyötörve, de azért kellő lelkesedéssel vágtunk bele, és nem is kellett csalódnunk. A második napon voltak a legtöbben, ha tippelnem kellene, a Tankcsapdán legalább 2-3 ezer ember tombolt egyszerre, de a hip-hop és az elektronikus színpadnál is végeláthatatlan volt a közönség, ami egy „csecsemőkorú” fesztiváltól nagyon jó teljesítmény. De kezdjük az elején, a Leander, első mezőtúri koncertjén hatalmas bulit csinált, csakúgy, mint a Pepsi-színpadon Essemm. Nem sokkal később a nagyszínpadon az Ossian fokozta a hangulatot, majd jött a Tankcsapda, amely 7 év után lépett fel újra a víztorony szomszédságában. Lukácsék is nagyon rendben voltak, és ami a legfontosabb: élvezték a koncertet, csakúgy, mint a közönség. Meg kell említenem a Metallust-ot, amin ugyan sokan maradtunk, mégis csak egy órát kaptak, jövőre többet kérünk belőlük, mert igen jók voltak! Közben a Pepsi-színpadnál Majkáék vonzottak brutális tömeget, a Ballantine’s-nál pedig Sterbinszky, majd Julia Carpenter, aki nem mellesleg hétvégén már a Tomorrowland-en (!) lép fel. A szombat este aztán a vasárnap reggelbe torkollott, ám a fesztiválozók kitartottak, mi pedig csendben szomorkodunk, hogy ilyen hamar véget ért ez a három nap.
Az East Fest egyértelműen kinőtte a tavalyi méreteit, és bár összességében nagyszerű rendezvény volt, túl elfogult lennék, ha az építő-jellegű kritikákat kihagynám. Rengeteg fesztiválozóval beszélgettünk a három nap alatt, és a sátorozók közül sokan panaszkodtak az elektro-helyszín közelsége miatt, amit meg is tudok érteni, hiszen pénteken és szombaton reggel 6-ig simán ment a buli, nagyjából 50 méterre a sátraktól, így kicsit nehéz lehetett pihenni. A kempinggel kapcsolatos hercehurca sem feltétlenül a legjobb módon volt a nagyérdemű tudtára adva, de a probléma végül rendeződött, bár jövőre biztosan több sátorhely kell (ami igazából jó hírnek számít). Kora délutánonként jó lett volna valamilyen nyugisabb zenei program, mondjuk macskajaj-felejtőnek valamilyen akusztikus-sátor. A nagyszínpad programjainak kicsit korai vége után árválkodó rocker-csapatok pedig metálvillával tüntettek az afterért, ami (főleg szombaton) inkább Boney M-ből és társaiból állt, azok viszont finoman fogalmazva sem voltak rockzenék. Valamint egy biztos: legközelebb több kuka kell, mert egy-egy koncert után bokáig lehetett gázolni az eldobott söröspoharakban.
Ezeken kívül/illetve ezekkel együtt is rendkívül dicséretes, hogy két év alatt egy ilyen méretű és színvonalú fesztivált összehoztak a szervezők. Jó volt látni, hogy a hangulat visszatért, és hogy zenei műfajtól függetlenül külön-külön illetve együtt is barátságosan buliztak a fiatalok. Olyan három nap volt ez, amelyet mindenképpen meg kell ismételni, és újra át kell élni. A rendezvény feldobta Mezőtúrt, és a fellépőknek is tetszett, amit láttak, ilyen egy igazi fesztivál. Köszönjük East Fest, 2014-ben találkozunk!