Erdély megejtően szép vidékein, fenyveseiben barangolva mindig megcsodáltam a fenyőket, melyek egyenes tartással dacoltak viharral, hóförgeteggel egyaránt. Ez a kép jutott eszembe, amikor megismerkedtem Csiszár Attilával, Csikszentmihály szülöttével. Elfeledtette velem, hogy tolókocsiban ül, mindkét lába hiányzik és a jobb keze is könyöktől. Arca derűs, egész lénye a székelyek ősi erejét sugározza.
Hálás vagyok a Házat – Hazát Alapítvány vezetőjének, Lőrincz Kálmánnak, hogy megismertetett vele, mert Attila életútjából sokan meríthetnek erőt, hitet.
A Csíkszeredához közel fekvő településen, katolikus hívő családba született Attila, ő maga is gyakorolva a csíki székelyek ősi hitét. 17 éves koráig gondtalan csíkszeredai középiskolás – ekkor egy tragikus esemény teljesen megváltoztatja az életét.
Éppen leszálláshoz készülődött a vonaton, amikor elsötétült a világ. A vonatsín és a peron közé zuhant, innen vitte a mentő Csíkszeredába. Máig sem tudja, mi történhetett? 1993-ban, a 17 éves fiatalember elveszítette mindkét lábát és a jobb kezének alsó részét!
– Hogyan lehetett ezt túlélni? Nem jutott eszébe, hogy jobb lenne meghalni?
– Ez eszembe sem jutott! – válaszolja Attila, látható megdöbbenéssel az arcán. – A Mindenható Istenhez fordultam segítségért.
Attila a kórházból hazatérve, családja szerető gondoskodásától körülvéve, nem sokáig tétlenkedett. Irogatni kezdett különböző európai alapítványoknak és hamarosan az ausztriai Kufsteinbe utazhatott. Isten csodálatosan gondoskodott róla, hiszen az ottani alapítvány katolikus papjának erdélyi származású irodavezetője volt, akivel magyarul beszélhetett. Megkapta a protézist, a műlábakat és hazatérése után megtanult bal kézzel írni, autót vezetni, sőt le is érettségizett! Családi összefogással került egy Trabant is, amivel már szabadabban, önállóbban élhetett. Három év múlva újabb protézisre lett szüksége, s ekkor egy németországi alapítványtól kapott segítséget: a három hónapos rehabilitációval egy időben megtanították az önálló életvitelre is. Sok kint élő magyarral került kapcsolatba, akik megismerve sorsát, akarat erejét, pozitív gondolkodását, mellé álltak. Attila legnagyobb vágya a továbbtanulás volt, hiszen fizikai munkára nem gondolhatott.
Németországi segítséggel került Budapestre, egy kollégiumba 300 márkás ösztöndíjjal. Informatikus lett. Hét évig lakott a kollégiumban, ahol újabb csoda történt vele. Megismerkedett egy hívő lánnyal, a magyar-hittan szakos Enikővel. Házasságot kötöttek, később Szobra költöztek, albérletbe. Két gyermekük született: Benedek 7, Csenge 3 éves. Attila minden nap 150 kilométert tesz meg Szob és Budapest között, a Mozgássérültek Országos Szövetségében tanít informatikát és oktatási igazgató helyettes. Elérhetetlen vágyként gondoltak egy saját otthon megteremtésére. S ekkor érkezett az újabb csoda.
A Házat – Hazát Alapítvány, a Panoráma Világklubbal közösen eltervezte, hogy a 2013 májusában összehívott III. Magyar Világtalálkozó alkalmából a világ magyarsága segítségével egy mozgássérült család számára építi fel a „Határtalan összefogás” otthonát. A találkozó résztvevői kaláka munkában vesznek majd részt a zuglói önkormányzat által felajánlott telken. A szerencsés kiválasztott Csiszár Attila és családja.
Természetesen a közös munka mellett sok pénzre is szükség van, ezért a két igazgató, Lőrincz Kálmán és dr. Tanka László hatalmas lobbi tevékenységet indított el. Ennek eredményeként már érkeztek is felajánlások, melyek közül meg kell említeni a budapesti Buga Évát, aki a szobabútort és a konyhai eszközöket ajánlotta fel elsőként, a Rain – Soul terméket forgalmazó amerikai Rain International céget, és a Csíkszentmihályról elszármazottakat –, a gombatermesztéssel foglalkozó csapat 500 ezer forintos adományát és azokat, akik a teljes hidegburkolást elvállalták, szintén falubéliek.
Csiszár Attila vonat balesete után Istenre bízta az életét. Sorsa olyan emberi példája a kitartásnak, az akaratnak, a nemes célokért vállalt áldozatoknak, hogy méltán esett rá a választás. Örülünk, hogy rövidesen saját otthonba költözhet a családjával.