Az első mondat a honfitársi gratulációé: Malmőben tizedik lett ByeAlex és az ő megénekelt kedvese, ezzel “a nemzet hipsztere”, ahogy sokan (eléggé el nem ítélhető módon) nevezik Márta Alexet, minden idők harmadik legjobb magyar helyezését szerezte meg az Eurovíziós Dalfesztiválon, Isten éltesse hát, de tényleg.
A németek viszont nagyon kajálták ByeAlexét, meg is kapta tőlük a maximális 12 pontot, ami elég sok szempontból számít viszonylag nagy fegyverténynek. Az Eurovízió nem csupán a zenéről szól (van, aki szerint a zenének nincs is köze hozzá), hanem a nemzetek egymás kapcsán érzett rokon-, illetve ellenszenvéről is – és lehet mondani, hogy a két ország politikusainak és zsurnalisztáinak egy része minden tőlük telhetőt megtett mostanában a kölcsönös antipátia építgetéséért. A németek 12 pontja tehát mindenképpen örömteli meglepetés. (A szomszédos Ausztria és Románia nem adott pontot a Kedvesemnek, a finnek és a svájciak azonban megszórták ByeAlexet egy-egy tízessel.)
Ha ebből a négy említett tulajdonságból csak kettőt magáévá tudna tenni az Eurovíziós Dalverseny “úgy általában”, vagyis ha kevesebb lenne a hype, a nagyot akarás, és több a reflektált, jó dal, talán még meg is érné a belefeccölt időt és pénzt. Ám erre kevés esélyt látunk, úgyhogy valószínűleg még jó ideig marad, aminek most látszik: egy szinte minden ízében anakronisztikus táncdalfesztivál.
forrás: nol.hu