Fűben taposni, ágáról leszakított gyümölcsöt nedvétől bódultan, maszatos képpel falni, az alföldi forró homokban kétrét hajolva krumplibogarat gyűjteni, tavasszal a kert végében talált bottal ágyást húzni, télen házi ribizlilekvárral megpúpozott fánkot majszolni…
Olyan családban növekedtem, ahol a földnek mindig értéke volt. Nem mondták ezt nekünk egy szóval sem, igaz, tettekkel annál inkább, mégis, a nővérem és jómagam is megkaptuk batyunkban a föld, a zöld szeretetét.
Az Alföldet hátrahagytam, de az útravalót nem, így a fővárosi lét különös kihívások elé állított. Mert ki gondolta volna, hogy a kis lakásom előtti közpark gondozása az egész háztömböt felbolygatja. Lehet baj abból, hogy néhány növényt elültetek, szétszórok egy csomag margarétamagot? Na jó, bevallom, néhány paradicsomtő is díszlett a hobbikertben, pontosabban hobbiparkban, de ezt sem gondoltam természetellenesnek. Kérdezgettek, miért csinálom, hittek is, meg nem is, aztán egy napon a másik kapualjban megjelent egy gereblye, és mellette egy lakótársam… Callmeyer Ferenc (Ybl-díjas építész, magazinunk szerkesztőbizottságának elnöke – szerk.) szerint az építész legjobb barátja a kertész. Vallotta ezt akkor is, amikor a ’70-es években az újpalotai panel városrész megtervezésének részese lehetett. A több tízezer emberből, betonból, merőben új életvitelből, addig meg nem tapasztalt elszigetelődés-érzésből összeállt lakótelepen mégis nagyon hiányzott a zöld. Mert ahogyan azt ma ismerjük: a beruházónak minden beépítetlen, betonnal, téglával nem takart négyzetméter pazarlás! Hiába az építési előírás, a fa, a fű áldozatul esik a profitnak.
Hallani nemzetközi ajánlásokról is, amely szerint egy városlakónak legalább huszonegy négyzetméter biológiailag aktív zöld területre van szüksége. Vagyis egy mini garzon méretű mini ligetre. Ezzel szemben fővárosunk betondzsungelében, a VII. kerületben még egy négyzetméter zöld terület sem jut egy lakóra! A természetet, ahol csak lehet, térdre kényszerítjük. Kecskemét, Békéscsaba és Debrecen sem büszkélkedhet, míg Eger, Tatabánya és a legzöldebb megyeszékhelyünk, Győr jól vizsgázik közparkokból, az életminőséget nagyon is meghatározó zöld négyzetméterekből.
Májusban uccu, ki a kertbe (balkonra), de előtte lapozzuk fel a magazin Kertem, virágom összeállítását, hogy megtudjuk, milyen helyet kedvel a begónia, hol virít legszebben a bazsarózsa, és hogy az ágyás nem csupán négyszögletű lehet. Hogy mi kell még a kertnek? A burkolatokról, támfalakról és a kültéri faápolásról is szólunk. Bepillantunk egy 19. századi villaépület fénnyel, fával és történelemmel átitatott tereibe, és összegyűjtöttünk néhány fából, fával készült különleges tárgyat. Azt kívánom, hogy ki-ki fogja meg a maga gereblyéje nyelét.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin májusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!