Kétszázötvenezer forintos bírságot szabott ki a Magyar Hírlapban és internetes kiadásában megjelent, Bayer Zsolt „Ki ne legyen?” című írásának törvénysértő állításai miatt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa. A testület első alkalommal folytatott le eljárást írott és online sajtótermékkel kapcsolatban a médiaigazgatási szabályok megsértése miatt. (Forrás: MTI; P.A.)
A médiatanács megállapítása szerint Bayer Zsolt ominózus írása nem volt összhangban a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény, vagyis a médiaalkotmány 17. paragrafusával, amely a gyűlöletbeszéd és a kirekesztő tartalom közzétételének tilalmát rögzíti. Bayer Zsolt szóban forgó cikkében az év eleji, szigethalmi késelésre utalva úgy fogalmazott: akiket megkéseltek „a gyáva, undorító, kártékony állatok”. Hozzátette: „a tények pedig ezek, a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. (…) A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. (…) Állatok meg ne legyenek. (…) Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!” – zárta írását Bayer.
Az írást pártok és civil szervezetek is élesen bírálták. A publicista ezekre úgy válaszolt, hogy szándékosan félreértették a mondatait. „Nem akarom likvidálni a cigányságot, sem egy részét, sem egyetlen cigányt. (…) Rendet akarok. Azt akarom, hogy minden tisztességes cigány ember boldoguljon ebben az országban, és minden, társadalmi együttélésre képtelen és alkalmatlan cigány pedig legyen kirekesztve a társadalomból” – fogalmazott második írásában Bayer Zsolt. Emlékeztetőül közlöm, hogy lapunknak a roma integrációval elkötelezetten foglalkozó „Esély” rovata Nem mindegy mit hall a gyerek – kutyák, lovak és romák című cikkében határozottan kifejeztem egyet nem értésemet a szóbeli nyilatkozatai alapján velem nagyjából azonos értékrendet valló, írásaiban viszont olykor ehhez méltatlan hangot megütő publicistával szemben. Sőt, a bíróság által most nem szankcionált következő cikkének hangvételét is kifogásolnom kellett (más szerző itt most részletezni nem kívánt előítéletességével együtt.) Idézem: „Egyszerűbb a tisztánlátás Bayer Zsoltnak a Magyar hírlapban január 5-én megjelent Ki ne legyen? című cikkével kapcsolatban. 
Hiszen Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter már „elítélte” a szövegben szereplő szitokszavakat és túlzó általánosításokba tévedt megfogalmazást, amelyekre publicistánk a romák által elkövetett tököli késelés miatt ragadtatta magát. Ezeket itt már nem is idézem. Viszont nem mehetek el szó nélkül Bayer újabb, január 8-án megjelent Tényleg, mi legyen? című írása egyik szakaszának gyanús felhangja mellett, melyet a fortélyos félelem igazgat: „Mert ma Magyarországon egy szülő, ha egyáltalán el meri engedni tizenéves gyermekét valami szórakozóhelyre, akkor azért a lelkére köti: ha bemegy egy cigány, légy résen! Ha egynél több megy be, azonnal menekülj!” Ezt írta Bayer, ráadásul néhány nappal később, a Hír TV tököli késeléssel foglalkozó riportjában, az őt is megkereső riporter kérdésére, hogy tényleg ezt mondaná-e a gyerekének, a publicista megerősítette: igen, ezt! Márpedig éppen ez az, amit felserdült fiúgyermekeimnek én semmiképpen nem tanácsolnék! Mert sokféle viselkedés kiválthatja az agressziót, de mind közül a legveszélyesebbet, s a Bayer által javasolthoz a leginkább hasonlót, a kriminológia áldozati magatartásnak hívja! (…) Ettől még Bayer Zsolt, a Békemenet ikonikus személyisége legyen résen, ha bemegy egy cigány arra a szórakozóhelyre, ahol ő tartózkodik, ha pedig egynél több megy be, akkor azonnal hívja meg őket a Békemenetbe! Kevesen tudják, milyen sok roma polgártársunk vesz részt ezeken a tüntetéseken időről időre. A képen látható bajuszos férfi, Farkas Félix, a Borsod megyei Lungo Drom szervezet vezetője még a legutóbbi budapesti felvonuláson elmondta: azért tartja szükségesnek, hogy romák is felvonuljanak a Békemenetben, mert amikor az egész ország nehéz helyzetben van, széleskörű társadalmi összefogásra van szükség. S ebből szerinte a cigányság sem maradhat ki. Ennyit a békemenetről, azzal kiegészítve, hogy ha egy cigány bemegy egy szórakozóhelyre, aztán még egy, akkor sosem lehet tudni, hogy békemenetesek-e, vagy nem lehetnek-e azzá.”
