Bár a meleg és száraz időjárás kifejezetten kedvező, a belvíz-védekezés szokatlanul nehézkes: a Dunától keletre fekvő országrésznek, illetve a Kisalföldnek a nagy részén még mindig első- vagy másodfokú belvízvédelmi készültség van érvényben. A hatékony kárelhárítást és védekezést elsősorban a vízügy szervezetrendszerében végrehajtott változások nehezítik.
Két éve, amikor a vízügy önállóságának megszüntetését a kormány bejelentette, a tervet a teljes vízügyi szakma, a tudomány és a civil szektor egyhangúlag opponálta, kevés sikerrel: jelenleg az ágazat két tárca között szétosztva, a kormányváltás előttinél egyharmaddal kevesebb pénzből működik. Az átszervezést erős államosítási szándék is kísérte: a kormányzat akkori érvei szerint fontos, hogy az állam tulajdonába kerüljenek a belvízelvezető csatornák, és a mindenkori kormány feleljen az infrastruktúráért, az eszközállományért és az irányításért – ami praktikusan a földhasználók befizetéseiből működő vízgazdálkodási társulatok megszüntetését jelentette.
Fölszámolni – formálisan független, civil szerveződésekről lévén szó – nem lehetett őket, ezért az Orbán-kormány a kiszárítás mellett döntött: eltörölte a gazdák részéről társulatoknak kötelezően fizetendő vízgazdálkodási hozzájárulást (azonal besöpörve az intézkedés politikai hasznát). A kieső forrásokat azonban a költségvetés nem pótolta, amivel a belvíz-védekezés oroszlánrészét végző társulatok először tavaly szembesültek: 2012 közepére gyakorlatilag pénz nélkül maradtak.
Hogy a rendszer legalább „takaréklángon” újra működni tudjon, a veszélyeket érzékelő gazdák sok helyen önként újra megkezdték a hozzájárulások fizetését, ám a finanszírozási szint a korábbinak legfeljebb a felét éri el (azaz átlagosan minden második földtulajdonos fizet, mióta a hozzájárulás nem kötelező). A pénzhiány meglátszik a csatornák és egyéb védművek állapotán is: többek között a karbantartás és a tisztítás elmaradása okolható azért, hogy a tavasszal kritikussá vált belvízhelyzet a hetek óta csapadékhiányos időjárás ellenére csak lassan rendeződik.
Nem vált be a „közmunkaalapú” vízügy koncepciója sem: bár az ágazat kettévágását főként azzal indokolták, hogy a közmunkások felügyelete a BM-hez tartozik, és az olcsó, szakképzetlen munkaerőnek nagyobb szerepet szánnának a védművek karbantartásában, az elképzelés megalkotói nem tisztázták időben, hogy ki fogja fizetni a belvízvédelmi hálózatot tisztítását végző közmunkásokat.
Tavaly a társulatok egész évben tudták foglalkoztatni a közmunkásokat, idénre azonban csak négy hónapnyi munkára van fedezetük. Csökken a létszám is: 2012-ben még 600 közmunkásnak tudtak munkát adni, idén viszont csak 150-en dolgoznak a belvízvédelemben, és ez a tény önmagában is megkérdőjelezi, hogy van-e még keresnivalója a BM-nek az ágazatban.
Forrás: nol.hu