Az Alkotmánybíróság pénteki határozata a Sólyom-korszak legaktivistább döntéseit is előzi. Nyugodtan mondatjuk tehát a „fékek és ellensúlyok” alkotmányos elvét oly sokszor kétségbe vonóknak: az AB még soha olyan erős hatalmi ellensúlyként nem lépett fel a megelőző két évtizedben, mint ahogyan azt éppen a jelenlegi törvényhozással szemben teszi – nyilatkozta a Népszabadságnak Gulyás Gergely. A Fidesz jogi szakpolitikusa a nagy vihart kavart felsőoktatási keretszám kapcsán azt mondta: „számmisztikában nem vagyok jó”.
– Ez a kutya mégis az a kutya volt – az Alkotmánybíróság döntése szerint?
– Nem értem a hasonlatot…
– Az EU Bírósága ősszel megállapította, hogy Magyarország megsértette a bírák 62 éves nyugdíjkorhatáráról szóló rendelkezésekkel az egyenlő bánásmód elvét. Ezt Orbán Viktor úgy kommentálta, hogy az EU „egy döglött kutyát vágott fejbe”, hiszen a vonatkozó törvényt az AB már megsemmisítette. Sólyom László viszont azt írta akkor egy esszében: „ez a kutya nem az a kutya”, hiszen egy másik, alkotmányos szintű, az átmeneti rendelkezésekről szóló jogszabály hatályos és tartalmazza ezt.
– Az Alkotmánybíróság a 62 éves korhatárt már korábban megsemmisítette, arra hivatkozva, hogy a jogalkotó leszállíthatja ugyan a bírói nyugdíjkorhatárt, de ebben az esetben megfelelő átmeneti időt kell biztosítani. Az Európai Unió bírósága is érdemben az alkotmánybírósággal egyező döntést hozott. Ezután a kormány döntött arról, hogy a bírói nyugdíjkorhatár 2022-ig fokozatosan 65 évre csökken, és a jogszabálytervezetet előzetes egyeztetésre megküldte Brüsszelnek. A pénteki AB-határozat erre vonatkozóan már a legteljesebb mértékben formai volt.
– Az előzetes regisztráció esetén is?
– Ott is formai volt a megsemmisítés, de ettől még eltérő következménye lehet. Az alkotmánybírósági döntés egészét érdemes értékelni, mivel az ítélet indokolása egyértelműen rögzíti, hogy a megsemmisítés oka nem az, hogy az AB más tartalmi kritériumokat fogalmazott meg az érintett rendelkezések kapcsán, hanem az AB értelmezésében az egységes alkotmány azt jelenti, hogy egyetlen jogszabályszövegben kell az összes alkotmányos rendelkezésnek szerepelni.
– Nem átmeneti rendelkezések címszóval kell „örök érvényűnek” szánt alkotmányos szabályokat megszavazni.
– Az esetek egy részében az átmenetiségről is lehetne vitatkozni, az AB maga is rögzíti, hogy a döntés a lehető legszűkebben értelmezi az átmeneti szabályok körét. Valószínűleg az AB történetének legaktivistább határozatával állunk szemben.
– Miért ?
– Az Alkotmánybíróságnak az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabállyal kapcsolatos döntését a Fidesz természetesen tiszteletben tartja. Ha nekem ezen túl szabad kommentálni az AB döntését, akkor én biztosan „különvéleményt” írtam volna a döntéshez, hiszen a határozat szembemegy az Alaptörvény azon rendelkezésével, mely alkotmányos státuszt biztosított az átmeneti rendelkezéseknek.
– Szájer József szerint – aki Önnel, és az időközben alkotmánybíróvá választott Salamon László KDNP-s képviselővel az alaptörvény normaszöveg-tervezetének a megalkotója volt – az a megoldás, hogy az átmeneti rendelkezéseket februárban, ha összeül az Országgyűlés, alkotmánymódosítással az alaptörvénybe iktatják. A Fidesz-KDNP parlamenti kétharmad megszavazza… Ez ilyen egyszerű?
– A vita természetesen politikai, de az AB határozat ettől még – bármilyen nagy jelentőségű, de mégis – jogtechnikai döntés.
– Ezzel szemben Sólyom László a már említett esszében azt írta: az átmeneti rendelkezésekről és – az előzetes regisztrációt is tartalmazó – választási eljárási törvényről szóló alkotmánybírósági döntések az Alkotmánybíróság saját jövőjét és az alkotmányosság jövőjét is eldöntik Magyarországon.
– Az Alkotmánybíróság saját maga adott választ a kérdésre, mert azt mondja, hogy a döntése során kizárólag formai szempontokat vett figyelembe az átmeneti rendelkezésekről szóló határozat esetén. A választási eljárási törvényt illetően Áder János köztársasági elnök kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, az AB számára a harmincnapos határidő január első hetében lejár, így néhány napon belül e törvényről is döntenie kell.
– A múlt heti alkotmánybírósági döntésből következik bármi is a választási eljárási törvényre, az előzetes regisztrációra nézve ?
– Jogilag nem feltétlenül következne. Józan ésszel viszont nehéz a mostani döntés időzítését figyelmen kívül hagyni, hiszen az Alkotmánybíróság közel egy évig tárgyalt az átmeneti rendelkezésekről, és éppen akkor hozott a regisztráció tartalmi vizsgálatát megnyitó döntést, amikor tíz napon belül a választási eljárási törvényről is határoznia kell.
– Ennek az Ön feltételezése szerint az a magyarázata, hogy az AB jogtechnikai okok miatt először megsemmisítette az átmeneti rendelkezéseket, melyek az ellenzék által vitatott választási regisztrációt előre alkotmányos erejű rendelkezéssé tették. A pénteki döntés után nem lesz alkotmányos akadálya annak, hogy az AB „szabadon” dönthessen egy alacsonyabb szintű szabályozásról, a választási eljárási törvényről, és esetleg kimondja a regisztrációról, hogy alkotmányellenes?
– Az én véleményem az, hogy az önkéntes választási feliratkozás, közismert nevén előzetes regisztráció bevezetése nem ellentétes az általános választójoggal. Ettől még az említett forgatókönyv az átmeneti rendelkezésekről szóló döntés időzítése miatt kizártnak aligha tekinthető.
– Az AB nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy ezzel szükségtelenül korlátoznak egy alkotmányos alapjogot?
– A szükségesség-arányosság teszt csak akkor kerül szóba, ha korlátozásról van szó. Ugyanilyen legitim módon lehet felvetni azt is: le lehet-e bonyolítani regisztráció nélkül választásokat, hiszen mindenki elismeri, hogy több százezer ember esetében a válasz nemleges. Ha ebben nincs vita, akkor a következő kérdés, hogy tegyünk-e különbséget nemzetiséghez tartozás, illetve lakóhely szerint magyar állampolgárok között. A szükségesség-arányosság teszt csak e kérdések tisztázása után kerülhet szóba. Persze ettől függetlenül, ha nem a vak véletlen az oka annak, hogy az AB éppen most döntött az átmeneti rendelkezésekről, akkor ez – függetlenül az én jogi álláspontomtól – előrevetíti a választási eljárással kapcsolatos döntést is.
– A negatív döntést? Az előzetes regisztrációs passzus megsemmisítését?
– Nem szeretnék találgatni, de a törvény egészének a megsemmisítése fel sem merülhet, hiszen az eljárási törvény része egy sor olyan rendelkezés is, melynek az alkotmányosságával kapcsolatosan semmilyen kétség nem vetődött fel.
– Azzal Ön egyetértene, hogy az előzetes feliratkozásra levélben is sor kerülhessen a Magyarországon lakók esetén is, illetve, hogy ne csak a jegyzőnél lehessen feliratkozni?
– A találgatásokkal érdemes megvárni az AB döntését. A levélben való regisztráció általánossá tétele megfontolásra érdemes, az eljárási törvény tervezete tartalmazta is, de ne felejtsük el, hogy ezzel kapcsolatosan az adatvédelmi hatóság elnöke fogalmazott meg komoly aggályokat.
– Ha az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélné az előzetes regisztráció intézményét, az nem lenne megfelelő apropó a kormány, illetve a Fidesz számára ahhoz, hogy presztízsveszteség nélkül elfelejtse az ellenzéki össztűz alá vett, és kifejezetten népszerűtlen ötletet?
– A közvélemény-kutatások a regisztrációról szóló viták kezdetekor készültek. Ráadásul valamennyi választópolgár megkérdezésével, holott tudjuk, hogy az érintettek 30 százaléka még egyetlen választáson sem vett részt. A politikai aktív közösség fele szerintem regisztrációpárti. Nyilvánvalóan minden új intézmény bevezetése hordoz magában politikai kockázatot, amit mindenki másként ítél meg.
– Miért mondta azt, hogy az Alkotmánybíróság „aktivista”?
– Valóban az a véleményem, hogy az Alkotmánybíróság pénteki határozata a Sólyom-korszak legaktivistább döntéseit is előzi, hiszen az alkotmányozó nyilvánvaló szándékával szemben egy alaptörvényi rendelkezés végtelenül szűkítő értelmezésével, gyakorlatilag annullálásával született. Nyugodtan mondatjuk tehát a „fékek és ellensúlyok” alkotmányos elvét oly sokszor kétségbe vonóknak, hogy az AB még soha olyan erős hatalmi ellensúlyként nem lépett fel a megelőző két évtizedben, mint ahogyan azt éppen a jelenlegi törvényhozással szemben teszi.
– Egyetért azzal a jobboldalon megfogalmazott meglátással, hogy az Alkotmánybíróságot még mindig a sólyomi „láthatatlan alkotmányozás” szelleme lengi be? Annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP által delegált alkotmánybírák már kétharmados többségben vannak a taláros testületben? Persze az új szereplők nem jogtudósok.
– Az alkotmánybíróvá választás feltétele húszéves szakmai gyakorlat, vagy a legmagasabb tudományos fokozat megszerzése. A rendszerváltozáskor született első alkotmánybírósági törvény óta teljes az egyetértés, hogy elméleti és gyakorlati szakemberekre egyaránt szükség van. Eddig éppen a gyakorlati jogi ismeretekkel rendelkező bírákból volt kevés. Természetes, hogy az alkotmánybíráskodásban van folyamatosság, főleg, hogy a közjogi rendszer alapjai a rendszerváltozás óta változatlanok.
– Az nagy hiba, ha sem elméleti, sem gyakorlati tapasztalata sincs egy alkotmánybírónak.
– Nagy hiba. De a korábban megválasztott alkotmánybírákkal kapcsolatos vádak nem voltak megalapozottak. A mostani döntés után, amikor a jelenlegi kormánytöbbség által megválasztott alkotmánybírák sokadszorra semmisítenek meg – többek között a tervezetet készítő előadó bíróként – a kormánytöbbségnek fontos jogszabályokat, talán itt lenne az ideje, hogy az akkor a jelölés kapcsán alaptalan vádakat megfogalmazó ellenzék a jelölő miniszterelnöktől és a jelöltektől egyaránt bocsánatot kérjen.
– Talán azért születnek ilyen döntések, mert a már említett alkotmánybírák nem rendelkeznek olyan jogszakmai produktummal, hogy hatásos érvrendszert állítsanak fel adott esetben egy jogtudósi érvrendszerrel szemben.
– Szükségtelennek tartom, hogy hierarchiát állítsunk fel az elméleti és a gyakorlati ismeretek között. Mindkettőre szükség van, ezért kár ezeket egymással szembeállítani. Ráadásul elviekben sem teljesen értem, hogy egy évtizedeken át tárgyalóteremhez szokott ügyvéd miért maradna el vitakészségben egy egyetemi tanártól.
– A joguralom-népuralom vitában Ön melyik oldalon áll ? Szuperhatalom lenne az Alkotmánybíróság?
– Szerintem az Országgyűlés alkotmányozó hatalma az, melynek az Alkotmánybíróságot teljes egészében kötnie kell. Tehát a mércét az Országgyűlés határozza meg. Ezen az alkotmányos mércén belül feladata az Alkotmánybíróságnak az alkotmányosság feltétlen érvényesítése.
– És ez így is van?
– Általánosságban igen, a pénteki döntés – reméljük – a szabályt erősítő kivételek közé tartozik. A rendszer azáltal működőképes, hogy az AB az alkotmány rendelkezéseit juttatja érvényre, a törvényhozó pedig tiszteletben tartja az Alkotmánybíróság döntését. Ha nem ért egyet egy döntéssel, az a lehetőség fennáll, hogy az AB által kifogásolt rendelkezéseket az alkotmány részévé teszi. Ezt nem mi találtuk ki. Éppen a választójog kapcsán az Alkotmánybíróság a kilencvenes évek elején megsemmisítette a választási eljárási törvény azon rendelkezését, mely a magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárokat külföldi tartózkodás esetén kizárta a választójog gyakorlásából. Majd a Horn-kormány alatti kétharmados többség alkotmánymódosítással a megsemmisített választási eljárási szabályt az alkotmány részévé tette. A törvényhozásnak, mint alkotmányozó hatalomnak ezzel az eszközzel megfontoltan kell élnie, de elszámolással nem az Alkotmánybíróságnak, hanem a választópolgároknak tartozik. Ez a parlamentáris demokrácia.
– Az átmeneti rendelkezések között szerepelt az MSZMP–elődpár, MSZP–utódpárt kategorizálás is. Nem lenne ízléstelen, ha a Fidesz-KDNP kétharmados többségével élve alkotmányba foglalná politikai riválisának „elődpártját” a jogállam harmonikus fejlődésének elmaradása, vagy hovatovább a többpártrendszer ’46-os szétverése, a szovjet megszállásra épülő erőszakos hatalomátvétel miatt? Ezt Önök komolyan tervezik?
– Ha az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek, akkor ez arra a döntésre is igaz, amelyben a testület kimondta, hogy az MSZP az Ön által felsorolt bűnöket elkövető párt jogutódja. Ez a tény – aminek ne feledjük, hogy a rendszerváltozást követően az MSZP-re nézve előnyös vagyonjogi következményei is voltak – tehát független az országgyűlés jogalkotó tevékenységétől.
– Jegyezzük meg, az elődpártiság alkotmányba emelése az országgyűlési kétharmad politikai akaratán múlik. Az „alkotmányosság akarása” a demokrácia őrzőinek – Alkotmánybíróság, köztársasági elnök, ombudsman – a feladata Sólyom László szerint. Az alkotmányosság akarása mennyire jellemezte a Fidesz-KDNP kétharmadot? A volt alkotmánybírósági elnök, köztársasági elnök az alkotmányosság alkonyáról beszélt…
– Sokadszorra említi Sólyom Lászlót. Örülök, hogy a baloldali újságírás személyében új etalont talált, de talán mindannyian jobban jártunk volna, ha e felismerés már az ő köztársasági elnöki időszaka alatt megszületik, amikor Gyurcsány Ferenc védelmében ugyanazok kritizálták a volt államfőt, akik ma előszeretettel hivatkoznak rá. Sólyom László tanárom volt, egy szóbeli vizsgára kapott 5-öst is őrzök tőle. Az alkotmánybírói és a köztársasági elnöki teljesítményét becsülöm. Ezen a megbecsülésen az sem változtat, hogy éppen a Zétényi-Takács igazságtételi törvény kapcsán hozott alkotmánybírósági ítéletet olyan hibának tartom, amely a rendszerváltoztatás egészére kihatott, és máig érthető, jogos frusztrációkat okoz. Azt viszont látni kell, hogy Sólyom László jelenlegi kormánytöbbséggel szembeni kritikáinak az alapja az, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy az Alkotmánybíróságnak költségvetési tárgyú törvények esetén csak korlátozott a hatásköre. Lehet, hogy az alkotmányosság akarása alatt nem mindenki érti ugyanazt, de szerintem a kormánytöbbség nem vádolható ennek hiányával.
– Ezt Sólyom Lászlón kívül nagyon sokan nem hiszik el.
– Fontosak az elvi viták, de az alkotmányossággal kapcsolatosan sokkal könnyebb eligazodni annak alapján, hogy az alkotmányos alapjogok a gyakorlatban miként érvényesülnek. Ha csak az elmúlt hetek diáktüntetéseire gondolunk, akkor joggal mondhatjuk, hogy a szocialista kormányok gyülekezési joggal kapcsolatos diktatórikus gyakorlata után, ma a magyar állam biztosítja a demokratikus véleménynyilvánítás minden formáját – természetesen azoknak is, akik a kormánnyal szemben akarnak tiltakozni. Gondoljuk csak el, hogy például a gyülekezési jogot be nem jelentett, a tervezett útvonaltól eltérő demonstrációk biztonságát milyen módon garantálta a rendőrség. És emlékezzünk arra, hogy a bejelentett és tudomásul is vett tüntetéseket milyen módon verte szét a Gyurcsány-kormány időszakában az akkori hatalom.
– Ez egy végletesen leegyszerűsített képlet.
– Ez az az eset, amikor a valóság ilyen egyszerű.
SZÁMMISZTIKÁBAN NEM VAGYOK JÓ
– Ha már diáktüntetés: 10.480 – ez a szám mit szimbolizál?
– Számmisztikában nem vagyok jó.
– Valami mégis eszébe jut róla?
– Ez volt a felsőoktatási keretszám, ugye?
– Igen.
– Nem a számot, az ügyet érdemes nézni. Az ügy azt szimbolizálja, hogy ennek a kormánynak vannak világos változtatásra vonatkozó elképzelései, de ha jogos kritikával találkozik, képes meghallani a tiltakozók szavát. A kormány az eredeti célokat nem feladva választott olyan más megoldást, ami a jogos követeléseknek maximálisan eleget tesz.
– A 10 480 nem azt szimbolizálta, hogy a kormány ad hoc módon a Fidesz által kezdeményezett 2008-as szociális népszavazással abszolút szembemenve homályos filozófiai és fiskális szempontból hozott egy döntést a tandíjról?
– Nem, egyáltalán nem. A döntés mögött álló filozófia egyértelmű volt, és az új döntés fényében is érvényesül: a cél, hogy az egyetemre, illetve főiskolára felvett hallgatók a mostaninál lényegesen nagyobb arányban szerezzenek diplomát. Ma a lemorzsolódás az egymástól jelentősen eltérő becslések szerint 30-50 százalék között van. Ez hihetetlenül magas. A másik alapelv – amiből szerintem semmilyen formában nem szabad engedni – pedig az, hogy aki Magyarországon ingyenesen tanul, attól minimálisan elvárható, hogy a tanulmányi időszakának dupláját a következő húsz évben Magyarországon dolgozza le. Ezen szempontok érvényesítése mellett mindenki így is ingyenesen tanulhat, aki a feltételeknek megfelel. Félreértés ne essék, a 10 480-as keretszámnál sem kellett volna az adott pillanatban fizetni.
– Akkor mégis miért volt országos tiltakozási hullám?
– A hallgatók jogos félelme volt, hogy a jelenlegi kormány nem tudja garantálni, hogy 6-8 év múlva még mindig hatályosak lesznek azok a szabályok, amelyek lehetővé tették volna, hogy a munkáltató a képzés felhalmozott költségeit – az állami szférában automatikusan, a magánszférában az adókedvezménnyel élve – egy összegben kifizesse. Azonban általánosságban is látni érdemes, hogy az elmúlt két és fél év igen nehéz időszak volt, hiszen egy csőd szélére kormányzott országot kellett az államháztartás szintjén konszolidálni és ezzel egyidejűleg a társadalmi elégedetlenséget kezelni. A nemzeti ünnepeken tartott néhány tízezres ellenzéki rendezvényektől eltekintve ágazati tiltakozásokra alig került sor. Szerintem a decemberi diáktüntetések sem voltak a résztvevők számát tekintve különösebben nagyok, de ahhoz a társadalmi nyugalomhoz képest, amely a megelőző két és fél évet jellemezte, az utcára vonuló néhány ezer hallgatónak és diáknak kétségkívül hírértéke volt.
– Nem érzékelik országosan a Fidesz- és kormányellenes közhangulatot?
– Azt gondolom, hogy az elmúlt két és fél évet tekintve, ha azokra az öröklött gazdasági és pénzügyi nehézségekre gondolok, amelyekkel szembe kellett nézni, a költségvetési konszolidáció kifejezetten szerény tiltakozáshullámot váltott ki. Nem gondolom, hogy ennek a 2014-es választásra érezhető hatása lenne. A türelemért köszönettel tartozunk a magyar társadalom egészének.
– Ez egy jó kormányzás Ön szerint?
– Összességében egyértelműen jó kormányzás. Az ország jó irányba halad. Tartósan 3 százalék alatti költségvetési hiány, csökkenő államadósság, pozitív külkereskedelmi mérleg, jövőre jelentős rezsi- és inflációcsökkentés. A gazdaság legfőbb mutatói közül egyedül a növekedési adatok azok, amelyeken javítani kell. Természetesen egyetlen kormány sem hibátlan, mindig lehet jogos kritikákat is megfogalmazni.
– Sorolná?
– Annyian kritizálják a kormányt, hadd ne én tegyem!
– Ez egy szilveszteri interjú – Ön szerint mi lesz 2013-ban a tét ?
– Sok kívánságom lenne. De ha a realitás talaján maradunk, akkor a 2013-as évnek az ország egészére és 2014-es választásokra is kiható legfontosabb kérdése az lesz, hogy sikerül-e a recessziót megállítani, és valamilyen gazdasági növekedést elérni. Ha ez sikerül, akkor szerintem a jelenlegi kormánytöbbségnek kiemelkedően jó esélye lesz arra, hogy 2014-ben újabb négy évre kapjon felhatalmazást.
Forrás: NOL.HU