Miroslav Kusy szlovák filozófus, politológus, polgárjogi aktivista kapta idén a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenység elismerésére alapított kitüntetést, a Petőfi-díjat. A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Mol-csoport díját Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató adta át kedden Budapesten.
Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntőjében kiemelte: Kusy szabadsághiányos korban választotta a szabadságot, és azt is vállalta, hogy mások szabadságáért is kiáll. Úgy fogalmazott: akik ezt a díjat eddig átvették, mind a bátrak közül valók voltak. Kusyt is állásvesztésre ítélték és börtönbe zárták a szabadságjogok melletti kiállása miatt a kommunizmus idején, zsarolták és fenyegették, mégsem tudták a szabadság ellenségeinek oldalára állítani – tette hozzá.
Kitért arra, hogy Kusy a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak harcosaként intette „a térség ifjú demokráciáinak esetenként túlzó nemzeti lelkesültséggel eltelt vezetőit”, köztük a szlovák vezetőket is a többség zsarnokságától, „szabad állam ugyanis nem állhat győztesekből és legyőzöttekből”. Kusy véleménye szerint a plurális demokráciának nincs alternatívája, „illetve létezik: úgy hívják, totalitárius rendszer”. Emlékeztetett arra: Kusy „megszámlálhatatlan alkalommal ragadott tollat és emelte fel a szavát a magyar nemzeti kisebbség érdekeinek védelmében”.
Schmidt Mária rámutatott: a magyar és a szlovák két, évszázadok óta együtt, egymás mellett élő nemzeti közösség. „Hasonló, egymás számára érthető kultúrával rendelkező nép, melyeket ezer szállal fűz egybe a közös múlt, a közösen átélt történelmi tapasztalat, s ezt kellene az országaink és népeink közötti kapcsolatoknak is tükröznie”.
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója köszöntőjében megemlítette, Kusynak a szabadság a szívügye, ő „az az értelmiségi, akit nem ért el a demokráciafásultság”. Emlékeztetett arra: a rendszerváltás óta az emberek szabadon utazhatnak, szabadon nyilváníthatnak véleményt, „e tekintetben olyan szabadok vagyunk, mint azelőtt szinte soha”, s „ez a szabadság, amelyben mi élünk, korábban nem volt elérhető számunkra”.
Rámutatott: a közügyek befolyásolásának lehetősége ugyanakkor nagyon korlátozott a térségben, „ez nem tesz jót a demokráciának”. Annak a véleményének adott hangot, hogy „elhanyagoljuk az együttélésre való képességet”, mindenki saját identitásáért küzd, holott erősíteni kellene a képességet a békés együttélésre.
Anne Applebaum Kelet-Európa szakértő, történész, újságíró, a Petőfi-díj korábbi kitüntetettje méltatásában arról szólt, hogy a kommunizmusban sokakat bebörtönöztek, Kusy is számkivetett volt, olyan radikális nézeteket hirdetett, amelyek miatt bebörtönözték, majd tudományos fokozata ellenére csak könyvtárosként alkalmazták, és „kizárták a társadalmi párbeszédből”.
Megemlítette, Kusy írta alá először a szlovákok közül a Charta ’77-et, amelyben azt kérték, hogy a hatalom tartsa tiszteletben a polgári szabadságjogokat. Hozzátette: ezt a rezsim azonban „államellenes, szocializmus-ellenes irománynak” minősítette, az aláírókat pedig letartóztatták. Felhívta a figyelmet: Kusy a rendszerváltás után is folytatta a független gondolkodást, és olyan ügyekért harcolt, amelyeket sokan lehetetlennek tartottak, ide tartozott a szlovákiai magyarok ügye.
A. Nagy László, Szlovákia kisebbségi kormánybiztosa laudációjában rámutatott: Kusy a pozsonyi egyetem filozófiaprofesszoraként szembeszállt a marxizmussal, könyvei pedig kötelező olvasmányok és vizsgatételek lettek a rendszerváltás után. A kitüntetett kommunista párttagként kritizálta a szovjeteket kiszolgáló Gustav Husak csehszlovák pártvezetőt, emiatt kizárták a pártból, sőt titkosrendőrségi retorzióknak és börtönnek volt kitéve a Charta ’77 aláírása miatt.
Mint mondta, a szlovákokat szembesítette a hamis nemzettudattal, és a más népekkel való együttműködést állította filozófiája középpontjába, így lett a kisebbségek pártfogója. A prágai bársonyos forradalom idején őt is – ahogy 1848-ban Táncsics Mihályt Pesten – kiszabadították börtönéből, majd szövetségi miniszter lett, az elmúlt 22 évben pedig egyetemi tanárként is szembeszállt a „meciarizmussal” és a populizmussal.
Miroslav Kusy köszönő beszédében azt mondta: a díj névadója, Petőfi Sándor költő európai formátumú szabadságharcos volt, aki a polgári és a politikai szabadságjogokért küzdött. Megemlítette, hogy a pártállami rendszerben az ellenzéki közösségben találta meg az utat magyar polgártársaihoz, akik ugyanúgy gondolkodtak az akkori csehszlovákiai rezsimről, mint ő. A díjazott hangsúlyozta: a szabadság és a demokrácia mértékét az adja, hogy ezek mennyire érvényesek a kisebbségek számára egy adott országban.
Közölte: a szabadságért folytatott harc nem ért véget 1990-ben, mert „a szabadság nem az, amit valaha kiharcoltunk, hanem az, amiért ma és holnap is hajlandók vagyunk harcolni”, és a demokrácia nem egy adott állapot, hanem folyamat.
Az eseményen megjelent mások mellett Schmitt Pál volt köztársasági elnök, Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Bába Iván külügyi államtitkár és Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár.
Forrás: MTI