Azért kell megemlékezni évről-évre az 1956-os forradalom utáni megtorlások áldozatairól, hogy soha többé ne legyen olyan korszak, amikor magyar magyarra lő – jelentette ki Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz), a nógrádi megyeszékhely polgármestere, az 1956-os forradalmat követő salgótarjáni sortűz évfordulója alkalmából, a város gyásznapján megtartott szombati megemlékezésen.
Az emberiség elleni bűncselekmények soha nem évülnek el, és egyenlő mércével kell mérni a nácizmus, illetve a kommunizmus bűneit – mondta a megemlékezésen a polgármester.
Magyarországon azonban „az elkövetett bűnökért egyetlen elvtársnak sem kellett felelnie”, közülük senki nem kapott érdemleges ítéletet, csupán végrehajtókat, tizedeseket és szakaszvezetőket marasztalt el a bíróság – tette hozzá az önkormányzati vezető.
A történteket felidézve elmondta: 1956. november 14-én szovjet páncélosok szállták meg a várost, majd a lakosság zaklatása, önkényes letartóztatások következtek. December 8-án azért gyűlt össze a mintegy négyezres, fegyvertelen tömeg a megyei tanács, illetve a rendőrkapitányság előtt, hogy követelje két, az éjszaka letartóztatott munkástanácsi vezető szabadon bocsátását. Válaszul a szovjet katonák, illetve „pufajkás szövetségeseik” egy emeleti ablakból, illetve egy tank páncéltornyából és géppisztolyokból a tömegbe lőttek.
A megtorlások egészen 1958-ig tartottak a nemzet megtöréséért, illetve az elnyomók személyes bosszúvágyának kielégítéséért – tette hozzá a polgármester.
Becsó Zsolt (Fidesz), a Nógrád Megyei Önkormányzat elnöke azt mondta, hogy a szocializmus története a saját nép ellen vívott háborúk története. Így volt ez 1956-ban is, amikor a szabadságharcnak 4 ezren estek áldozatul, az azt követő megtorlás során pedig mintegy négyszáz embert végeztek ki. Biszku Béla szellemi örökösei „ma is folyamatosan itt ólálkodnak közöttünk” és el akarják hitetni velünk, hogy született demokraták – mondta Becsó Zsolt az egykori belügyminiszterre utalva.
Bérczesi Mihályné, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád megyei elnöke felidézte, hogy „a pufajkások még tárat is cseréltek”, úgy lőtték hátba az akkor már menekülő embereket.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az egykori szabadságharcosok sokszor ma is éheznek, miközben például Biszku Béla, illetve a megtorlások felelősei magas nyugdíjból élnek.
A megemlékezés végén a politikai pártok, társadalmi szervezetek képviselői megkoszorúzták a sortűz áldozatainak emlékművét.
A gyásznap keretében a József Attila Művelődési Központban levetítették a Szabadság hősei című dokumentumfilmet, majd ökumenikus istentiszteletet tartottak az áldozatok lelki üdvéért a Szent József Plébániatemplomban. Ezt követően fáklyás felvonulásra került sor.
A sortűz áldozatainak számát tekintve eltérnek a leírások. A különböző források 46 és 131 közé teszik a helyszínen, illetve később a kórházakban elhunytak számát.
Forrás: MTI