Az agrár innováció stratégiai befektetés a miniszter szerint

A nemzeti agrárstratégia hatékony megvalósítása nem képzelhető el a hazai agrárkutatás elméleti útmutatásai és gyakorlati eredményeinek hasznosítása nélkül – mondta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter csütörtökön egy szakmai rendezvényen.
Az ország gazdasági fejlődése és sikere szempontjából az agrárkutatás-fejlesztés és az innováció hatékony stratégiai befektetés, hangsúlyozta a miniszter a Magyar Tudomány Ünnepének a Vidékfejlesztési Minisztériumban tartott központi rendezvényén, amelynek témája a környezeti és biológiai erőforrások számbavétele volt az agrárkutatásban.
A kutatás-fejlesztési ráfordítások tavaly elérték a 336 milliárd forintot, a GDP 1,2 százalékát – jelezte a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára.
Fazekas Sándor közhasznú tevékenységnek nevezte a kutatás-fejlesztést és az innovációt az agráriumban, amely javítja az egész ágazat eredményességét, növeli annak jövedelemtermelő képességét és szerepe a piaci igényekkel és a társadalom elvárásaival párhuzamosan folyamatosan nő. Fazekas Sándor bízik abban, hogy a magyar agrárkutatás a jövőben is kiemelkedő eredményekkel növeli a magyar tudomány hírnevét, a hazai tudósok, kutatók nemzetközi tekintélyét. Utalt ugyanakkor arra, hogy az agrárkutató intézetek, kutatóhelyek széttagoltsága még komoly akadálya a hatékony feladatellátásnak. Sok ugyanis a párhuzamosság, az egymást gyengítő vagy kioltó folyamat. Az összehangoltan működő intézményrendszer kialakítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kutatók munkájuk során választ tudjanak adni olyan kihívásokra, mint a klímaváltozás, a biológiai sokféleség megőrzése, a magyar vízkészletek fenntartható kezelése, illetve a magyar népesség biztonságos élelmiszerekkel történő ellátása – hangsúlyozta a miniszter. A fenntartható növekedéshez stabilitásra, a felzárkózáshoz pedig magas hozzáadott értékű termelésre van szükség – mondta Cséfalvay Zoltán. Emlékeztetett: Darányi Ignác közgazdaságtudományi megállapítása a mai napig érvényes. Ebben azt fogalmazta meg az ismert agrárpolitikus, hogy az agrárterületen nem a kutatóhelyek nyereségérdekeltségét kell meghonosítani, hanem a munkájuk eredményeit alkalmazó termelők kedvezőbb gazdasági tevékenységével kívánatos a költségvetési ráfordításokat ellentételezni. (MTI)