Nincs a skót whiskyben semmi rejtélyes. Kell hozzá gabona, élesztő, víz, némi kézi munka és ügyesség. Aztán – egy szigorú skót törvény szerint – legalább háromévi és egy napi érlelés tölgyfa hordóban, skót földön. Ennyi, semmi titok. A végeredmény mégis világsiker, a scotch még sohasem fogyott jobban, mint manapság. A gazdasági válság ellenére az egész világ vásárolja, az ital a nehézségek ellenére is hódít. Mindeközben Skóciában felvetették, hogy nem ártana egy whiskyügyi miniszter…
Mivel egyszerű gyártani, whiskyt nemcsak Skóciában, hanem Észak-Amerikában, Japánban, de még Uruguayban is főznek és párolnak. A skót szeszes italnak azonban nemigen érnek a nyomába, a whiskyk közül elsősorban a brit országrészből valókat viszik.
A kőolaj mellett a whisky is „természeti kincs”
Az ital az északi-tengeri kőolaj mellett Skócia legnagyobb kincse, a desztillálók teljes gőzzel működnek. Mind a 108.
Tavaly a gyártók nem mindennapi, 4,2 milliárd fontos exportbevételre tettek szert, idén még nagyobb lehet az összeg, hiába az adósságválság, a fogyasztás radikális csökkenése Spanyolországban és Görögországban, a betegeskedő bankok és a tartósnak bizonyuló recesszió Nagy-Britanniában. Mert a whiskyt manapság elsősorban a fejlődő országokban kortyolgatják szívesen, a skótok pedig megtalálták a siker receptjét: több befektetés, több nyereség – és több whisky, mint valaha.
A fiatal skótoknak azonban mindez nincs ínyükre, ódivatúnak tartják a gabonapárlatot. Glasgow vagy épp Aberdeen pubjaiban a sör mellett inkább a vodka és a gin fogy. „Én sem iszom whiskyt” – mondja a 39 éves John Park. Pedig ő a whisky új ura Skóciában.
A munkáspárti politikus egy évvel ezelőtt alapította a pártokon átívelő whisky-munkacsoportot a skóciai parlamentben. Legfőbb célja, hogy még több pénzt sajtoljanak ki az ottani főzdékből. Számára a whisky üzleti kérdés. „Ez az az ágazat, amelyben világviszonylatban versenyben tudunk lenni” – fejtegeti a Der Spiegel című magazinnak.
Ő már csak tudja, választókörzetében – Mid Scotland and Fife – sokan élnek a whiskyből. De a szeszes ital ügye egész Skóciában olyan jelentős, hogy már felmerült: igény lenne egy whiskyügyi miniszterre.
A globalizáció itala
A whiskyfőzés ugyanis kulcsfontosságú az egész gazdaság, azon belül is az export és a munkaerőpiac számára.
Park néhány hete nagyszabású szimpóziumot hívott össze, amelyet Whisky – helyi jellegzetesség vagy nemzetközi nagykövet címmel rendeztek meg. Az idei év ugyanis fordulópont a nagy múltú nedű történetében: most először a fejlődő országokban több scotch fog folyni, mint az összes ipari országban együttvéve.
Skócia sokat is tesz ezért. Park harcostársai például rengeteget utaznak. „Eddig 65 országban jártam” – büszkélkedik Ken Lindsay, a Chivas Regalt és a Ballantine’s-t gyártó Chivas Brothers marketingvezetője. Palackjaik a világ 190 országában kaphatók, még olyanokban is, ahol amúgy tilos alkoholt fogyasztani, például a vallási szigoráról ismert Szaúd-Arábiában. „A scotch a globalizáció itala” – vélekedik Lindsay.
Legyen szó akár Nigériáról, akár Brazíliáról, Mexikóról, Indonéziáról vagy Kínáról, a gyorsan fejlődő, egykor szegény országokban a fogyasztók új típusa jelent meg. Fiatal, becsvágyó, most befutott fiatal férfiak milliói akarják frissen megszerzett státusukat némi luxussal ünnepelni. Ehhez pedig a megfelelő ital is hozzátartozik.
A marketing a siker kulcsa
A skót whiskynek pedig már legalább Viktória királynő óta nagy a híre. A főzdék a 19. században már hirdettek, manapság a skót whisky elsősorban ebben különbözik például a japántól. „Hirdess, és a hirdetés életben tart” – prédikálta egykor Tommy Dewar, a nevét viselő whisky atyja az I. világháború idején. Tanácsát még ükunokáinak generációja is követi. „Óriási pénzeket költünk marketingre” – árulja el Lindsay.
A reklámok révén a főzdéknek sikerült az alkoholnál, „a vanília és a füst aromájánál” sokkal többet tölteniük a pohárba. Aki skót whiskyt iszik, az a hagyomány és a mágia, a kozmopolita íz és a tiszta skót természet nyomait érzi benne – legalábbis a marketinges szakemberek szándékai szerint. A rejtélyes nevek – mint amilyen a Glenallachie vagy a Laphroaig és a Knockdhu – csak erősítik a misztériumot, amely a kevésbé romantikus valóságot leplezi.
Igazából ugyanis csak a drága single malt – házasítatlan, árpamalátából egyetlen lepárlóhelyen készült – whiskyk esetében kell, hogy a skót főzdék valamelyikéből származzanak, és válogatott szemekből készüljenek. A legtöbb scotchfélét valójában a nagy konszernek gyáraiban kotyvasztják különféle gabonapárlatokból. Távol Skóciától.
Örökké fog tartani
A Chivas manapság Londonban székel. Még rosszabb, hogy a cég a francia Pernod-Ricard konszern tulajdona. A Chivas mindazonáltal nemrég új életet lehelt egy szúrágta desztillálójába, és milliókat költ termékei kiépítésére.
Megérezte az aranyláz szagát a Johnnie Walkert és a J&B-t főző Diageo is, amelynek szintén Londonban van a székhelye. Ők például keverik a különböző desztillálóikban készülő whiskyket egy kis single malttal. Úgy tűnik, a recept bevált, a Diageo – amely a Guinness sört és a Smirnoff vodkát is gyártja – az elkövetkező öt évben egymilliárd fontot akar elkölteni Skóciában.
A döntést nem volt nehéz meghozni. A fejlődő országok lakossága fiatal, az ottaniak még sokáig ihatnak. „A whisky-boom örökké fog tartani” – állítja Paul Walsh, a Diageo feje.
Forrás: mti