Az erdélyi Marosvécs nagy múltú Kemény kastélyának felmérésén és koncepciótervén dolgoznak a SZIE-Ybl Miklós Építéstudományi Kar építészmérnök hallgatói. A marosvécsi várkastély, mint az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb gyöngyszeme, a Kelemen havasok lábánál, a Maros jobb partján található szirtről emelkedik a magasba. A festői környezetben épült háromszintes várkastély rendelkezett minden olyan tulajdonsággal, melyek egy igazi középkori várkastélyhoz illik: bástyák, vizesárok, csapóhíd, szellemek, kaszabástya, lőrések, alagút stb.
Kemény János író itt hozta létre az Erdélyi Helikon Íróközösséget, mely szervezet a két világháború közötti időszak legsikeresebb és legrangosabb írói szerveződésévé vált. Itt gyűltek össze 1926 és 1944 között az erdélyi magyar írók számos képviselői, ugyanakkor az szász és román írók is, akik a transzilvanizmus szellemében a nemzeti megbékélés jegyében tevékenykedtek az irodalom terén. Az Erdélyi Helikonnak az évek során 55 tagja lett, csak néhány nevet kiragadva: Áprily, Kós, Bánffy, Dsida, Reményik, Kuncz, Tamási, Nyírő, Makkai, Molter, Berde, Olosz, Tabéry, Szántó stb.
Sajnos a II. világháborút követő államosítással a Kemény családot kisemmizték, és a többi ingatlannal együtt a marosvécsi várat is elkobozták, az ingóságokat, a várkastély teljes berendezését széthordták, mellyel felbecsülhetetlen kárt okoztak, bár még szerencsés helyzetben van, mert számtalan más erdélyi kastélytól eltérően állapota ma is elfogadható.
A Kemény család tagjainak egységes és eltökélt szándéka, hogy a várkastély néhai Kemény János író szellemiségéhez híven ismét az erdélyi és a magyar kultúra otthona legyen. Nyáron tíz napot töltött el itt 22 diák a család szervezésében és az Erdély Maradásért Alapítvány támogatásával létrejött program keretében. A hallgatók felméréseket végeztek és koncepciótervet állítanak össze a várkastély új használatához, tanulmányukban több alternatíva elemzésével tesznek javaslatokat. A munkát Zelenai Tamás építész is segíti.
Wittek Krisztina TÉT