Huszonnégy éves kora ellenére tapasztalt fotóművésznek számít Érmezei Lili Zoé, akinek londoni kiállítását szerencsés időzítéssel a Divathéttel egyidejűleg rendezik meg. A látványos tárlatnak a Magyar Kulturális Központ ad helyet. Az ifjú alkotó leginkább „hétköznapira” fordítaná a Neighbourhood Madonnas címet, és ez a szókapcsolat egyben művészi hitvallását is kifejezi. Lili Zoé elsősorban nőket kap le, hivatásos modelleket, barátnőket és idegeneket egyaránt. Azzal a céllal, hogy az átlagos teremtések a kész fotón ikonikus hatást keltsenek.
Ahhoz, hogy ezt az hatást elérje, nagyon intenzív együttműködést alakít ki a megörökítésre kiszemelt nőkkel. „Kalandra” hívja őket, alaposan megbeszélik, mit szeretne elérni a fotós, milyennek látja önmagát, milyen női szerepekben mutatná meg magát a modell, hogy maga is részesévé váljon az alkotó folyamatnak. Lili Zoé a budapesti Telep Galériában korábban kiállított, jelenleg Helsinkiben folytatódó Body Borders című anyaga jelzi, képes még egyet csavarni az újszerű megközelítésen. Élve a Skype nyújtotta technológiával a világhálón keresztül, alkalmanként egy más földrészről lép működésbe a kamera. E módszerrel azt próbálja feltárni, mit tesz hozzá az eredményhez a távolság, a fizikai kapcsolat hiánya. A képernyő a meztelenség és a valós lét közötti átmenetet jelenti. A minden berendezést nélkülöző, személytelen stúdióban a modell még inkább magára van utalva, illetve még nagyobb szabadságot élvező, egyenrangú partner.
Lili Zoé szerint a végterméktől függetlenül is érdekes pszichológiai kísérletről van szó. A modellek kezdetben úgy pózolnak, ahogy azt a divatlapokban látják. Majd egy idő után „életre kapnak” a térben, önmagukat mutatják meg. A felvételt megelőző és befejező beszélgetésből is kiviláglik a fotós számára, megváltozott-e, s ha igen, hogyan, a testükhöz fűződő viszonyuk. A fotográfust kifejezetten izgatja, hogyan tudja pozitívan befolyásolni a nők énképét.
Hogy mennyire komolyan veszi Lili Zoé a szakmájában is az egyenjogúságot, azt jól bizonyítja, amikor egy születésénél fogva vak fiút kért fel közös alkotásra. A felvételeket a Vakok Állami Intézetében készítették. Az egyenlő esélyek jegyében Lili Zoé is bekötötte a szemét, és arcaik tapintásával, összeérintésével kerültek közelebb egymáshoz. A hosszú ismerkedés után elkészült képek mindegyike tartalmazza az érintést, sőt mindegyik tenyér méretű. Beszélgetésünkben a művész „konceptuális fotózásnak” nevezte ezt az alkotói módszert, melyhez egyébként automata kamerát vett igénybe. Még jobban, mint máskor, a fotográfiát „eszköznek, a kamerát ecsetnek tekintette egy gondolatmenet bemutatásához”. Úgy is lehet mondani, a „technikának kell alkalmazkodnia hozzá, ő maga nem akar kizárólag erre támaszkodni”.
Érmezei Lili Zoé egészen fiatalon sem kímélte magát. Egyszerre végezte el a Moholyi-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiai mesterkurzusát, és járt a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakára, majd a milánói Accademia di Belle Arti di Brera padjait koptatta. Kipróbálta már magát a divatfotózás műfajában, ahol a „narratív” szemléletet követi. A minél tökéletesebb szépség látványán túl a hangulatot is fokozottan érzékelteti, és szeretné, ha a szemlélőben a puszta látvány mögött húzódó történetről is kialakulna egy kép.
Miközben az elmúlt hat évben nevéhez közel tíz szóló kiállítás fűződött, s kétszer ennyi csoportos tárlat közreműködője volt, kreatív munkatársként dolgozott egy reklámügynökségnél is. Az állás szerelmet is hozott, Lili Zoé egy reklámfilmforgatásán ismerkedett meg Antti Luusuaniemivel, a finn Nemzeti Színház provokatív avantgárd szerepekben is otthonos vezető színészével. Hosszú és kitartó udvarlása eredményeként Lili Zoé bázisa Helsinki lett. A fotózáson kívül finnül is tanul, társai között irigységet váltva ki a nyelvrokonságnak köszönhető kiváló hanglejtésével. Következő lépésként a helsinki Aalto Egyetem posztgraduális és angolul folyó fotográfiai képzését célozta meg.
Lili Zoé példaképének hároméves korában elvesztett édesapját, a hasonlóan konceptuális elveket követő, alkotásait komoly elméleti háttérre alapozó képzőművészt, Érmezei Zoltánt tartja. A fiatal, mindössze 24 éves fotóművész élete nagy szerencséjének tekinti, hogy családja – édesanyja Dr. Pászthy Bea neves gyermek- és ifjúsági pszichiáter – töretlenül támogatta művészeti érdeklődését. Így neki szinte már nem is kellett mást tennie, mint nyitott szemmel járni, merészeket álmodni és keményen, kitartóan dolgozni.
forrás: nol.hu