Levél érkezett a Házat – Hazát Alapítvány igazgatójához, Lőrincz Kálmánhoz. Az elsőt még júniusban hozta a posta Horváthné M. Magdolnától, egy aggódó Nagymamától, azóta folyamatos kapcsolatot tartok Velük.
Íme a levél, amiből engedélyükkel idézni fogok, mert szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik segíteni akarnak és tudnak Nekik.
„Tisztelt Lőrincz Kálmán!
A minap, június 3.-án a Hír TV Keresztmetszet műsora Önökkel, Önökről szóló műsort sugárzott. Szokásomtól eltérő időben kapcsoltam a műsorra, kicsit le is késtem az adás első részét, de így is azt szűrtem le a látottakból, hogy munkájuk legfőbb értelme a másokon való segítség – nyújtás. Az alapítvány nevében mindaz benne van, ami engem arra késztetett, hogy bemutassam azt a családot, amely házat és hazát keresett és talán beleillik az alapítvány szellemiségébe. Három hete töprengek azon, hogy ez a véletlen TV-nézés nem volt-e „Égi jelzés”! Korábban az egyik minisztériumból kapott válaszlevél teljesen megrendítette a család önbizalmát és már nem hisznek a Nagymama optimizmusában, pedig csak annyi történt, hogy rossz helyen kerestük a szociálisan érzékeny embereket. Most újra reménykedem.
Figyelmébe ajánlom egy szegény, nagyon szorgalmas, értékes család történetét. Idősebb lányom és családja érdekében írok, szólok és kérek, aki 8 gyönyörű lelkű saját gyermekével él és harcolja harcait.
Délvidékről 1991-ben elmenekülő magyar, 1993 óta magyar állampolgársággal rendelkező, értelmiségi, szerény, zárkózott, mindig jobban leszakadó, akkor 3, mára 8 gyermekes családról van szó. A legidősebb 25, a legfiatalabb 10 éves. Mind kiváló tanulók. A legidősebb elvégezte az erdészeti szakközép iskolát, már két éve külföldön dolgozik. Második unokám Pécsett az építészeti egyetem végzős hallgatója, minden szemesztert időben, jó jegyekkel végezte el, tanulói segélyből boldogul. Harmadik fiú unokám tavaly érettségizett, azóta a bátyjával együtt külföldön dolgozik, hogy majd a keresetükből tovább tudjon itthon tanulni.
Negyedik fiú unokám az elektronikai szakközép iskolában az idén kitűnővel és díjakkal érettségizett. Budapesten az egyetemre jelentkezett. A fiúk minden nyarat építkezéseken végig dolgozták.
Első leány unokám a gimnázium 2. osztályát fejezte be, egészségügyi pályára szeretne menni.
Ötödik fiú unokám most végezte kitűnő bizonyítvánnyal a 8.-ik osztályt, az elektronika világa érdekli.
Két kicsi leányunokám is kitűnő tanuló, most végzik az 5.-ik ill. 3. osztályt.
Mindegyik gyermek kicsi kora óta munkára lett szoktatva, a kertben minden munkát ők végeztek, rönkfát fűrészeltek, stb., persze a mai napig is. Drága, szorgalmas, nem követelődző, nem nagy igényű gyermekek, akik hála a jó Istennek, nem lettek csellengők és céltalan bulizók. Mindegyik idegen nyelvet is tanul/angol, holland, német/. Kevés zenei alapismerettel is rendelkeznek.
Az Édesapa gépészmérnök, bizalmatlan, zárkózott, esztelenül szigorú, anyagiakkal nem segíti a családot. Hitvány, lappangó betegsége sokszor agresszióba torkollik. Ráhagyatkozni nem lehet, orvosi segítséget nem fogad el. Válás folyamatban, és visszaköltözött idős Mamájához, rapszódikusan látogatja a gyerekeket, amikor kedve tartja.
Lányom egyedül van szeretett gyermekeivel és a gondokkal. Pár vizsga választotta el az orvosi diplomától, de Ő helyette felbecsülhetetlen diplomát adott nekünk az értelmes, egészséges 8 gyermekkel. Erre a törékeny, de bizakodó asszonykára rászakadt a sorsa.
Az iskola konyháján dolgozik 4 órában, ami persze 5-6 óra naponta, havi 35.000,- Ft-ért. Bevételük még a családi pótlék és amit a nagyfiúk küldenek haza az idegenből. Lányom a munkája mellett kertet művel, kenyeret süt, uzsonnát készít, főz, mos, takarít, hivatalos ügyeket intéz, de elér az szülői értekezletekre és az iskolai ünnepségekre is. Ez a szerény, jóságos Anyuka bőven teljesítette dr. Kopp Mária prof. asszony kívánalmát és hozzájárult a „3 királyfi, 3 királylány” mozgalom sikeréhez. A Hazát megtalálták, ahol magyar gyermekeket nevel.
Lassan 20 éve, amikor a délvidéki háborúkor átjöttek Magyarországra. Szeged – Szőregre, akkor elhunyt Édesapja örökségéből tudta megvenni a már akkor rossz állapotú konfortalan paraszt-vályog házat, amiben ma is laknak. Bonyodalmak miatt az egész ház a lányom nevén van, de a vejem a részét követeli. Banki tartozása nincs, a kölcsöntől irtózik.
Adott a jó Isten báránykákat, de akolt nem. Akinek nincs otthona az nem tud teljes ember lenni!
Kérem segítsenek, ha tudnak!„
U.i: ez az írás a Nagymama levelének csak kivonata, folytatása következik.
Tisztelt Olvasóink!
A Házat – Hazát Alapítvány a maga szerény eszközeivel már támogatta a családot.
Ahhoz, hogy továbbra is tudjon segíteni, forrásra van szüksége.
Erre a célra az alapítvány számlájára érkező támogatásokat, adományokat elkülönítve kezeli és abból vásárolja meg az „akol” további építéséhez szükséges anyagokat.
Így az adományok 15-20 %-kal többet érnek, hiszen az alapítvány mindig olcsóbban tud vásárolni. A cégek ugyanis így adományoznak egy nemes cél érdekében.
Amennyiben úgy érzik, hogy fontos egy ilyen család támogatása, felkarolása, – mivel Ők igazán rászolgáltak a segítségre – akkor kérjük adományaikkal
OTP Bank Zrt.
11714006 – 20342094 – 00000000
Kérjük a megjegyzés rovatba feltüntetni, hogy Mucsi-család Szeged – Szőreg.
Köszönettel a család nevében
Lőrincz Kálmán